Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-27

A nemzetgyűlés 27. ülése 1922. évi július hó 21-én, pénteken. 24$ hogy mondja meg nyiltan és őszintén, mit kivan cselekedni, ha a nemzetgyűlés tényleg a törvényjavaslat törvényerőre emelése nélkül oszlanék szét, mert abban az esetben, ha oktrojjal kivan élni, az ellenzék postafordultával hajlandó átengedni a törvényjavaslatot, válasz azonban nem érkezett. Egyebekben, hogy mennyire nem volt komoly a kormánynak az a szándéka, hogy a nemzetgyűléssel alkottassa meg a választójogi törvényt, kitűnik abból, hogy a törvénnyel szorosan összefüggő kerületi beosztással csak hetek, illetőleg hónapok múlva készült el. . Nem mi vagyunk annak az okai, hogy a választójogi törvényjavaslatból nem lett törvény, már csak azért sem, mert a három napos vita folyamán alig jutottunk szóhoz. De még ha igaz lenne az is, hogy mi, az ellenzék, akadályoztuk meg a törvényjavaslat törvényerőre emelkedését, akkor is vállalnók ezért a felel, őse éget, mert joggal kivánhattuk, hogy á választóknak az a széles tömege mondjon Ítéletei, és bírálatot politikai működésünk felett, amely két évvel ezelőtt Magyarország sorsát kezünkbe tette le, és senki sem kívánhatta tőlünk azt, hogy bűnrészesek legyünk a tervezett jogfosztásban. Ha már ugy történt, hogy a nemzetgyűlés a választójogi törvényjavaslat törvényerőre való 'emelkedése nélkül oszlott szét, a kormánynak a választásokat az 1920. évi törvénycikk 1. §-ában jóváhagyott Friedrich-féle rendelet alapján kellett volna megejtetnie, már csak azért is, hogy azoknak törvényességét senki se merje kétségbe vonni: Ezt kellett volna tennie, mert a törvényhozás törvényességének jogi megtámadhatatlansága az a szempont, amely felette áll még a Friedrich-féle rendelettel szemben támasztott — mondjuk bár alapos — aggodalmaknak, mivel a belső konszolidációnak és a kifelé való tekintélynek nem lehet nagyobb veszedelme, mint a legfőbb hatalomnak, a törvényhozó hatalomnak ingatag alapra való helyezése. De mit tett gróf Bethlen István ? Azt, amit Ferenc József nem mert megtenni, pedig Ferenc József nagyobb ur volt Bethlen Istvánnál. (Mozgás a jobboldalon.) Ö Magyarország apostoli királya volt és neki is ajánlották a választójogi oktrojt, még pedig nem a szűkítés, hanem a jogkiterjesztés irányában, Ferenc Józsefet azonban alkotmányos érzéke és józansága visszatartotta ettől a lépéstől Zeőke Antal : Darabontok ! Griger Miklós: A kormány érezte is, hogy inog a jogi alap lábai alatt és hogy valamikép, meneküljön a politikai és erkölcsi felelősség alól alkotmányjogi értekezletet hívott össze. JogászoS kat, — akikről már boldogult Szilágyi Dezső megállapította, hogy szerepük sokszor abban áll, hogy jogi elméleteket tákoljanak össze, találnak fel és tálalnak fel annak igazolására, amit a politikusok akarnak — bírákat, az ország legfőbb biráit, akiket semmi szin alatt sem lett volna szabad kitenni olyan szituációnak, hogy olyan kérdésben döntsenek, mely egyáltalában nem birói kognició tárgya, hanem tisztán politikai és közjogi kérdés. Legkevésbé illett pedig azokat a birói egyéniségeket belevinni ebbe a tanácskozmányba, akik a kormány felett felelősségre- vonása esetén Ítéletet hivatvák mondani. Propper Sándor : Oligarcha-rendszer ! Griger Miklós: Remélem is, hogy Magyarország legfőbb bírái, érezvén helyzetük fonákságát és azt, hogy amit a kormány tőlük kíván, ellenkezik a birói praxis szabályaival és hagyományaival, nem vállalkoznak a nekik felajánlott szerepre. Sajnos, csalódtam, annál jobban esett az, hogy a katholikus főpapi karnak meghívott tagjai közül egy sem jelent meg az értekezleten, -amiért hálával tartozik nekik minden magyar ember, aki a törvényességnek és a demokráciának a hive. (Ugy van! balfelől.) Nem kívánok foglalkozni egyes választási visszaélésekkel, a vidéki helyi hatalmasságoknak önkényeskedéseivel, a gyülésbetiltásókkal, plakáttilalmakkal, jelöltek kitoloncoltatásával, a választók megfélemlítésével és az ajánlási ivek körül elkövetett taktikázással, mert ezekért a felelősséget a kormány egyszerűen közegeire vagy akár magánegyénekre hárítja s azt mondja, hogy ezek egyéni akciók voltak, melyekért felelősséget nem vállal. Tiltakoznom kell azonban és tiltakozom, is a kormánynak a választásokkal kapcsolatos következő tényei ellen. Az 1848; IV. te. 4. §-a kötelezi a királyt, hogy az országgyűlés idejének lejárta után az uj országgyűlés megnyitását megelőző hat hét lefolyása alatt rendeztesse a választásokat, az 5. § pedig kimondja, hogyha az országgyűlést idő előtt feloszlatja, akkor az uj országgyűlést tartozik a feloszlatástól számított legalább három hó alatt összehívni. A parlament nélküli kormányzást tehát a törvény hat hét és legfeljebb három hónap közötti időtartamra engedélyezi. Már most, amely törvény kötelezi a királyt, kötelezi az ideiglenes államfőt, is és mivel a kormány olyan előterjesztést tett az ideiglenes államfőnek, mely a parlament nélküli kormányzás lehetőségét a törvényes három hónapnál egy hónappal hosszabb időre tolta ki, a kormányzó öfőméltóságának olyan javaslatot tett, mely enyhén szólva . . . Szilágyi Lajos: Hűtlenség! Griger Miklós : ... a törvények tiszteletével összeférhetetlen. A kormány a kerületek beosztását is tisztán pártpolitikai szempontból kezelte. Kiss Menyhért: Testhez álló kerületek! Griger Miklós : Addig fúrta, faragta, gyúrta, nagyobbította, kisebbítette és szétdarabolta és kiegészítette egyik-másik kerületet, míg azt jelöltje számára biztosította, alkalmassá tette. Mig a kormánypárt jelöltjei egyebekben is be voltak avatva a kormánynak ezen titkos munkájába és előre informálva voltak mindenről, addig az ellenzéki képviselőjelöltek, mondhatnám közvetlenül 31*