Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-27

Hí A nemzetgyűlés 27. ülése 1922. évi július hő 21-én, pénteken. a választások előtt tudták meg, hogy mely közsé­gek tartoznak kerületükhöz. Az is jellemző, hogy a kormány azokban a kerületekben, amelyekről azt hitte, hogy neki szállítanak mandátumot, a választást május 28-ára tűzte ki, az ellenzéki kerületekben pedig először június 3-ára, később június 1-ére. Mit jelent ez ? Nemcsak azt, hogy az ellenzéki kerületeket be­folyásolni, vagy akár azt is mondhatnám, terrori­zálni akarta, hanem azt is, hogy saját kerületei­ben vasárnap választatott, tehát olyan napon, amikor az ipari és mezőgazdasági munka szüne­telt, az ellenzéki kerületekben ellenben hétköznap, amikor számitani lehetett arra, hogy azok, akiket nem kergettek az urnához, vagy akikre a szava­zásból nem háramlik valami anyagi haszon, nem hagyják abba munkájukat. S a kormány nagyon jól számitott, mert ha pl. nálam, a csornai kerü­letben nem hétköznap, hanem vasárnap lett volna a választás, nem 6000, hanem 9000 szavazattöbb­séggel győztem volna. Igaz, hogy nálam a kor­mánynak ez az intrikája csak kisebb győzelmet jelentett, de akárhány ellenzéki jelöltnél bukást eredményezett. (Ugy van ! balfelől.) Ám ezekkel az előbb emiitett hatalmi visszaélésekkel és túl­kapásokkal mit ért el a kormány ? A választáso­kon kivivott technikai győzelmével — mert csak annak nevezhetem azt — korántsem szerezte meg magának a hatalomnak azt a zavartalan birtok­lását, amit remélt. Kiss Menyhért : Eléggé zavart ! Griger Miklós : A keresztény ellenzéket meg­fosztotta néhány mandátumától, de cserébe meg­kapta a szociáldemokratákat, akiknek a nemzet tanácsában való megjelenésével, pártjuknak a múltban tanusitott szereplésével, deklarációjukkal és egyes kijelentéseikkel a következőkben kívánok foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Mindenekelőtt kijelentem, hogy engem a szo­ciáldemokratáknak a törvényhozás fórumán való megjelenése nem idegesít, még pedig több oknál fogva. Az első nemzetgyűlésen egyes politikai ellenfeleimnek, sőt barátaimnak beállítása szerint is,én voltam a szélsőséges elem, sőt néhány héttel a választás lezajlása előtt a dombóvári főszolga­bíró azzal az indokolással tiltott el egy népgyűlé­sen való felszólalástól, hogy Griger Miklós parla­menti szereplése alapján szélsőséges egyén gya­nánt ismeretes a hatóságok előtt és épen azért fel­szólalása a közrendet és a köznyugalmat veszé­lyezteti. (Derültség balfelől.) Most már szélsősége­sebb elemek is vannak itt, mint amilyen én vol­tam és mint amilyen vagyok és jelenlétükkel meg kell békülniök azoknak, akiknek szemében én is szálka voltam és vagyok. De azért sem esem két­ségbe a szociáldemokratáknak a nemzet tanácsá­ban való megjelenése miatt, mert ugy látom, hogy egyes társadalmi rétegek és politikusok semmit sem tanultak a kommunizmusból, (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) nem okultak és nem javultak, ugy hogy ezeknek egy kis memento, egy kis ne­felejts, még ha az mindjárt vörös szekfü is, nem árt. Zeőke Antal: Ez káröröm! Griger Miklós: Azért sem aggódom a szo­ciáldemokrata pártnak a politikai életbe való be­kapcsolódása miatt, mert remélem, hogy a kor­mányt, a törvényhozást szociálisabb gondolko­zásra, a polgári társadalmat pedig összefogásra fogja serkenteni. Zeőke Antal : A múlt nemzetgyűlésen meg­volt ez nélkülük is ! Griger Miklós: Azonban ugyancsak hangoz­tatom, hogy 25 szociáldemokrata képviselő nekünk épen elég . . . Esztergályos János : Egyelőre ! Griger Miklós : ... és a világért sem szeret­ném, ha számuk olyan arányban emelkednék, mint amilyen arányban pl. Németországban emel­kedett, . . . Esztergályos János: Majd meglátjuk! Griger Miklós : ... ahol 1871-ben 2, 1877-ben 12, 1884-ben 24, 1893-ban 44, és 1903-ban 81 szociáldemokrata képviselőt küldtek a parla­mentbe. Szomjas Gusztáv : Általános, egyenlő és titkos választójog alapján ! Griger Miklós : Én a szociáldemokrata kép­viselőknek azt a szerepet szeretném szánni a par­lamentben, mint amilyen a paprikáé a levesben : kevés nem árt belőle, sok azonban élvezhetetlenné teszi. (Elénk derültség.) Sal y Endre : Tévedni tetszik ! Griger Miklós: Vagy pedig azt a szerepet, ami a csukáé, a pontyokkal telitett halastóban. A pontynak ugyanis természeténél fogva lassú a mozgása, fejlődése és vérkeringése, de ha néhány csuka kerül a halastóba, akkor a ponty — amely a csuka kedvenc eledele — megijed és gyorsan védekezni kényszerülvén, gyorsabb lesz a moz­gása, a fejlődése és a vérkeringése. Propper Sándor : Csakhogy ez nem a kíván­sághoz igazodik, hanem a társadalmi fejlődéshez ! Griger Miklós : Egyebekben — és ezt a túl­oldal szives figyelmébe ajánlom — Bethlen István grófnak műve az, hogy a szélsőbaloldalon most annyi szociáldemokrata képviselő telepedett le azokra a helyekre, amelyeket tulaj donképen ne­künk kellett volna elfoglalni. Szilágyi Lajos: Valami paktumnak kellett lenni ! Propper Sándor : Nem, ez a választók műve ! Griger Miklós: Azért kellett Bethlennek az ipari városokban a titkos, a falvakban pedig a nyilt szavazás, hogy a falvakban pénzzel és terorral tör­jenek le beimünket, keresztény ellenzékieket, az ipari városokban pedig a szociáldemokráciával, emely épen ugy nem legitimista, mint ahogyan nem legitimista az igen t. kormánypárt sem. Azután mire volt jó a kormány gazdasági poli­tikája ? Arra, hogy nagy tábort toborozzon, az elégületlenek táborát, amely nagy, tömött oszlo­pokba vonult az urnákhoz, hogy a szociáldemok­rata jelöltet segítse diadalra. Ám — és erre megint fellüvom a szociáldemokrata képviselők urak szives

Next

/
Thumbnails
Contents