Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-27

242 A nemzetgyűlés 27. ülése 1922, Igaz, hogy mikor a munkapárt szónoka az Esterházy-utcai palotában megjelent és bejelentette az egységespárthoz való csatlakozását, igen szerény volt. Azt hangoztatta, hogy ők csak munkában és hazaszeretetben kivannak versenyre kelni a' párt régi tagjaival és kerületről, mandátumról, hivatalos jelöltségről szó sem esett. À csatlakozás ára csak később állapíttatott meg, mikor a kerületek felett megindult az osztozkodás. Azonban ne értessem félre. Engem a munkapárti politikusok reaktiválása nem idegesített és nem nyugtalanított, mert elvégre a munkapártban is voltak a pártos dühtől mentes, értékes és nemzeti erőt jelentő képviselő tagok, akiknek a politikába való bekapcsolódása nyereséget jelentett. Különben is reméltem, hogy ezek az urak a forradalmi élmények és tapasztalatok iskolájában megjavultak, okultak és tanultak. Sajnos, eddigi tapasztalataink e reményt nem igazolták és azért azt a tiszteletteljes kérelmet intézem a munkapárt volt, a túloldalon ülő tagjaihoz, hogy ne is gondoljanak annak a politikának és annak a rendszernek restituálására, amely, amikor uralmon volt, nem neszelte meg idejekorán az elégedetlenségnek moraját, a kráter mormolását, nem is sietett időszerű és korszerű reformokkal enyhíteni az elektromos feszültséget, amely 1918 előtt a levegőben volt és azért, mivel a reakció és a revolució egymásból élnek, vállán hordozza a forradalomért való felelősség súlyának egyik felét, mert a másik fele természetesen a destruktiv pártokat illeti. Kiss Menyhért : A nagyobbik fele ! Griger Miklós: Ugyancsak a ministerelnök úrhoz is intézek egy kérelmet. Az utóbbi időben, főleg a választási harc során, gyakran invokálta Tisza István gróf szellemét. Ha azért tette, hogy a nemzetben a honfiúi erényeket fölkeltse, a magyar társadalomnak akaraterejét és erőkifejtését fokozza, ugy indokolt, jogosult és bölcs volt az eljárása. Mert én azt vélem, hogy Tisza István, mint a nagy nemzeti összeomlásnak vértanuja, azáltal, hogy egyéni tragikuma összeesett a nemzeti ügy egész tragikumával és tragédiájával, szimbólummá magasztosult a nemzet szemében. Am ha az invokációval, Tisza István szellemének idézésével gróf Bethlen István arra akarta kapacitálni a választóközönséget, hogy a politikában térjünk vissza oda, amikor a gyeplő Tisza István kezéből kihullott és hogy Tisza István politikai programmja országmentő programm, akkor végzetesen téves útra csalogatta a nemzetet, mert, hogy egyebet ne említsek, az az ut, amelyet a nemzet követhet, egyedül a demokrácia útja lehet, már pedig gróf Tisza István, valahányszor a választójog kiterjesztése szóba került, mindig a klerikalizmus ördögét festette a falra a radikalizmus ördöge mellett. Bár Tisza István' a radikális választójognak nem volt hive, ugyancsak ellenezte, illetőleg lehetetlennek tartotta a választójog terén való jogfosztást, mikor 1917-ben a választójogi törvényjavaslat bizottsági tárgyalásakor azt mondta, hogy a választójog kiterjesztése nem olyan folyamat, évi július hó 21-én, pénteken. amelyet visszafelé lehet irányítani. Ncs, gróf Bethlen István, illetőleg a kormány megtette azt, amit Tisza István nem mert ve Ina megtenni: közel másfél millió embert fosztett meg választójogától, köztük félkarú, féllábú. Szibériát megjárt katonákat, akiknek csak egyetlen egy bűnük volt : az, hegy négy elemit nem végeztek, de ha négy elemit nem is végeztek, sokan közülök becsületesebben és bátrabban harcoltak, mint olyanok, akik egyetemet végeztek és hoztak olyan áldozatot a hazáért, mint azok a katonatisztek, akik nemcsak választók, de választhatók, sőt képviselőjelöltek voltak, sőt lehetséges, hogy olyan áldozatot is hoztak, mint pl. egy vezérkari tiszt vagy akár egy közismert vezérkari tiszt, akit a közelmúltban választási diktátorként emlegettek. És ha legalább honorálta volna a nemzetgyűlésnek a szavazás titkosságára vonatkozó felfogását. A nemzet gyűlés többségének óhaja — Karafiáth Jenő t. képviselőtársam és szűkebb környezetének kivételével — a titkesság mellett nyilvánult meg és azt célozta, hogy a gazdaságilag gyengék is lelkiismeretük szerint szavazhassanak, hogy a választás ne legyen marhavásár, hegy a választások lefolyása nyugodt és méltóságteljes legyen, hogy a választások nyomán ne lépjenek fel az amúgy is bomladozó társadalomban egyenetlenségek és főleg, hogy a választások a nemzet politikai közvéleményének hű tükrét adják. Ncs, gróf Bethlen István és kormánya mindezt, de főleg az utóbbit, nem akarta és azért rendelte el a nyilt szavazást. Elrendelte, rendeleti utón, az abszolutizmus kormányzati bölcsességével és eszközével rendezett olyan alapvető alkotmányjogi kérdést, mint a választás. Oktrojjal választatott : ez a punctum saliens. Ez a kormánynak az a bűne, amelyet meg nem bocsáthatunk, sőt ez az eredendő bűn, amelyben ez a nemzet gyülé s fo gant atett. Azt mondja a t. kormány és a t. túloldal, hogy mi akadályoztuk meg a választójogi törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedését. Ez ellen tiltakozunk. Miért terjesztette be a kormány a törvényjavaslatot néhány nappal a nemzetgyűlés életének lepergése előtt, miért szánt csak három napot a választójogi reform tárgyalására, az általános és részletes vitára, a konszolidáció korszakában, mikor a választójog szabályozásának elveit és részleteit még a forradalmi testületek is három napnál tovább szokták tárgyalni ? Azért, mert a törvényjavaslat idejekorán nem készült el, hiszen három héttel a javaslat beterjesztése előtt a kormánypárt korifeusai sem voltak vele tisztában és főleg azért, mert a kormány nem akarta, hogy a törvényjavaslatból törvény legyen és alkalma, módja, lehetősége és jogcíme legyen az oktroj igénybevételére. (Igaz ! Ügy van ! half elől. Mozgás és ettenmondásoJc jobbfelől.) Ha a kormány a törvényjavaslat törvényerőre való emelkedését komolyan óhajtotta volna, válaszolt volna az ellenzéknek ama felszólítására,