Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-26
À nemzetgyűlés 26. ülése 1922. mányt addig vissza nem lehet állitani a régi színvonalra, amig mea culpát nem mond ez az ország, s amig ezeket a tudósokat vissza nem állítja a maguk munkahelyére, a maguk laboratóriumába. Ilyen neveket látunk: Dr. Simonyi Zsigmondot, akinek legkisebb része volt a kommün munkájában és csak menteni akarta a menthetőt. Vázsonyi Vilmos : Már meghalt ! Pakots József: Igen, már meghalt, s méltó utódja ma uincs. Simonyit tényleg elüldözték, s talán ez is volt oka korai,, elmultának, mert egy megroppant lélek volt. 0 a magyar nyelvtudománynak halhatatlan szolgálatokat tett s mégis elkergették onnét. Itt látjuk továbbá dr. Révész Gézát a kísérleti lélektan professzorát, akinek szintén nincs még méltó utóda; Dr. Pikler Gyulát, a világhírű tudóst szintén elüldözték. Dr. Beké Manót állítólag nyugdíj nélkül fosztották meg katedrájától. Alexander Bernátnak külföldre kellett menekülnie. Marcali Henriket, a külföldön is hírneves történetírót az egyetemi tanács felmentette, azonban a kar, mikor a jelentés hozzá átment, az' ügyet illetéktelenül újból letárgyalta és távozásra kényszeritette. Dr. Schmidt Józsefet, aki szintén európaszerte ismert tudós, a tanács szintén elmozdította; ügye most is elintézetlen. Dr. Vámbéry Rusztemet, a büntetőjog kiváló tanárát szintén elüldözték. Azonkívül Plósz Sándor volt igazság ügyministert és európai tekintélyt a társai szintén lehetetlenné akartak tenni, de nem sikerült, csak alaptalanul meghurcolták az öreg urat. (Zaj a baloldalon.) Ugyanez történt Kövesligeti Radóval, a nemzetközi földrengési központ főtitkárával. Grosschmidt Benőt is el akarták tenni az útjukból, de az a szerencséje volt, hogy néhány kollégája talpára állt és a ministértől kierőszakolta a jeles tanár visszahelyezését. (Zaj a baloldalon.) Ilyen kitűnő professzorokat és tudósokat üldöztek tehát el itt a tudományosság éléről. S ezek után lehet-e remélni, hogy a felső oktatásügyi egyesület kérése visszhangra talál a külföldi egyetemeken ? Mert hiszen az a nemzetközi szolidaritás, amely megvan a munkások között, emberi szempontokból a tudományban is megvan. Nagyon jól ismerik azok egymást, jól tudják, hogy micsoda értékeket vesztett el nálunk a tudomány. Nem tudom, hogy jóérzéssel fogadják-e majd a magyar tudományosság segélykiáltását. Már ebből a szempontból is láthatjuk, hogy mennyi kár háramlott ebből az elfogultságból, amellyel minden téren megbénították a továbbfejlődést s még a tudomány szentélyébe is vakmerően belegázoltak. (TJgy van ! balfelöl,) Nekem az a tiszteletteljes kérésem a kultuszkormányhoz, hogy méltóztassék az ő munkáját annak a szellemi körébe beállítani, beigazítani, aki a magyar kultúrának hosszú időkön évi július hó 20-án, csütörtökön. 223 keresztül irányitója volt. Méltóztassék báró Eötvös Józsefnek, a Gondolatok szerzőjének, az Ember és a világ magyarázójának szellemében dolgozni s akkor megtaláljuk azt a helyes utat, amelyen a magyar kultúrát tovább lehet fejleszteni. Azonban báró Eötvös József is nyilvánvalóan a mostani mentalitás szempontjából destruktiv. Olyan destruktiv, aminők mi is vagyunk, akik merjük a kultúra szerény mécsesét meggyújtani ebben a sötétségben, mert gondolkodni ma destrukció. (Igaz! Ügy van bal felöl, Mozgás a jobboldalon.) Gondolkodni és megmondani a véleményeket ezekről a szomorú jelenségekről destrukció (Igaz ! TJgy van balfelöl,) Homokba dugjuk a fejünket, nem akarunk látni s megyünk ebben a sötétségben előre, de hogy vérző homlokkal fogunk nehéz akadályba ütközni, azzal nem törődnek, jól esik ez a sötétség, ugy látszik, és félnek a világosságtól. Urbanics Kálmán : A »Világosság« páholytól. Attól igen ! Barla-Szabó József: És a »Világosság« nyomdától ! (Zaj.) Pakots József: A kultuszkormány figyelmébe ajánlok még egy kérdést, amely közvetlenül érint mindenkit a túlsó oldalról is és erről az oldalról is. Ez a kérdés a katholikus autonómia kérdése. (Zaj. Halljuk! Hallj ujc !) A katholikus autonómia már hosszu-hosszu idők óta állandóan felvetődik, s ha jól emlékszem, épen a jobbközépen ülő Ernszt Sándor t képviselőtársam volt ennek a katholikus autonómiának egyik vezérharcosa. (Zaj.) Emlékszem, hogy valamikor olyan választási harcot csináltak akkori néppárti képviselőtársaim, hogy még az akkori kormánypárt tagjaitól is reverzálist vettek, hogy a képviselőházban a katholikus autonómia mellett foglalnak állást. S csakugyan a katholikus autonómia kérdése néhányszor a komoly megvalósítás stádiumába került, ós pedig akkor, amikor a kultusztárca élén gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam állt. Horváth Zoltán : A bandavezér ! Pakots József : Ha jól tudom, Ferenc József akkori királyunk szentesitett is egy törvényjavaslatot, amely azonban nem kerülhetett tárgyalás alá. Később újra készült egy ilyen törvényjavaslat, azonban ennek a sorsa is veszendőbe ment. Újra felvetődött a katholikus autonómia problémája a Károlyi-kormány első idejében. Károlyi Mihály ministerelnökhöz ment el az akkor alakult katholikus tanács és kérte a katholikus autonómiának, amelynek a teljes szervezeti szabályzatát elkészítette és ki is nyomatta, a megalkotását. Akkor nem volt kultuszministere Károlyinak és arra kérte a katholikus tanácsnak nála megjelent tagjait, hogy méltóztassanak bevárni a kultuszminister kinevezését s vele tárgyalni közvetlenül. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Közvetlenül azután ki is nevezte Károlyi Vass Jánost kultuszministernek, s a
