Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-25

Í9I À nemzetgyűlés 25. ülése 1922. évi július hó 19-én, szerMn. Azt hiszem, hogy ezek olyan állapotok, amelyeket szó nélkül hagyni nem lehet. Horváth Zoltán: Be kell szüntetni! Nagy Ernő: Igen, be kell szüntetni. Matavóvszky Béla pl. dacára annak, hogy felveszi az árvaszéki ülnöki fizetését, havonta 8.533 koronát vesz fel a fizetésén kivül. Emellett Bereg vármegye tisztviselői kara nem menekült tisztviselői kar, mert nekünk 25 községünk megmaradt, tehát nem tartozik a menekültek közé. Újból hangsúlyozom, hogy ezt elnézném akkor, ha egy szegény vagy menekült árvaszéki ülnök vagy főszolgabiró kapna dupla fizetést ; de amikor ezt egy nem menekült és dúsgazdag tisztviselő kapja, azt hiszem, hogy ez mégsem járja, (ügy van! balfelöl.) Ennek folytán a belügy minister úrhoz a következő interpellációt vagyok bátor intézni (olvassa) : »Bereg megyében a közigazgatási hatóságok a néppel nem azzal a szeretettel, előzékenységgel bánnak, amivel a közhatóságoknak kötelessége. 1. Határátlépési igazolványokat protekcióból adnak, azok megkapása sok utánjárással jár. 2. A népet a hatósági fuvarozással örökösen zaklatják, és a kirendelésnél sem érvényesül az igazság, egyik minden héten megy, a másik nagyritkán, az urak pedig egyáltalán nem mennek. 3. A követ most a legnagyobb munkaidőben hordatják. 4. A felek ügyeit késedelmesen, hónapok múlva intézik el s az elintézésnél az. illető .politikai pártállása az irányadó. így a kereskedők a telefon bevezetése iránti kérvényüket hónapokkal ezelőtt beadták a tarpai főszolgabíróhoz és azok ott hevernek. így vannak az iparosok az iparengedéllyel. 5. A népet folyton zaklatják, a csendőrökkel veretik, internálással fenyegetik. 6. A vámőrök, különösen a barabásiak, önkényesek. 7. A marhalevelek kezelését egyes községi bíráktól elvették s most a lakosságnak a jegyzőhöz kell járni. így Tákos községnek 10 kilométer távolságra, Surányba kell járni s megtörténik, hogy háromszor is el kell menni, mert a jegyző vagy nincs otthon, vagy rosszkedvű. 8. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy Kozma György, Matavóvszky Béla és Jászay Antal megyei tisztviselők a gabonagyűjtő országos kormánybiztosságnál vannak alkalmazva és igy két fizetést húznak? Hajlandó-e ezeken a lehetetlen és nemzeti, gazdasági szempontból felette káros állapotokon a belügyminister ur változtatni ?« Második interpellációmat a kereskedelemügyi minister úrhoz intézem. Elnök : A képviselő ur első interpellációja kiadatik a belügyminister urnák. Méltóztassék most a második interpellációt elmondani. Varsányi Gábor : Sora van mindennek, mint a rétesevésnek! (Elénk derültség.) Nagy Ernő: A vásárosnaményi vasúti állomás az egyedüli vasúti állomása csonka Bereg vármegyének. Csonka Bereg vármegyéből körülbelül 25—30, Szabolcs vármegyéből körülbelül 5—6 és Szatmár vármegyéből körülbelül 8—10 község tartozik oda. Ezen a vasúti állomáson azonban olyan mizerábilis állapotok uralkodnak, hogy ezeken valamiképen segíteni kell. Nevezetesen a teherforgalmat csak egyetlen vágány bonyolítja, le, ott történik a be- és kirakás. Továbbá a vasúti főnök egymaga intézi a főnöki teendőket és az elszámolásokat, s igy természetes, hogy képtelen ennek eleget tenni. (Zaj.) Egy vasúti raktárnok van, aki megint képtelen az óriási forgalom mellett feladatának megfelelni. A naményi állomáson ugyanis évente körülbelül 2500—3000 vagonforgalom van. (Zaj a jobboldalon.) Ennekfolytán arra kérném a kereskedelemügyi minister urat, hogy méltóztassék ezen valahogy segíteni és ezt az állomást személyzettel ellátni. A harmadik sérelem az, hogy ezen a vasúti állomáson vasúti raktár egyáltalában nincs. Ennélfogva azok a szekerek, amelyek a terményeket odaviszik, három-négy napig is elácsorognak, mert nem tudnak berakodni. Nevezetesen raktár hiányában csak vasúti kocsikba rakodkatnak be, azonban — mint méltóztatnak tudni — vasúti kocsik rendelkezésükre nem állanak. Az utak tekintetében is sok kifogás alá esik Bereg megye. Igy a Tisza melletti vidék, amely Kánaán földje a, vármegyének, egyáltalában nincsen úttal ellátva. A meglevő utak is olyan rosszak, hogy azokon nemcsak szekérrel, de gyalog is alig lehet járni. Ennek folytán a kereskedelemügyi minister iirhoz a következő interpellációt intézem (olvassa) : »Bereg megyében az utak teljesen járhatatlanok ; a Tisza mellett levő községekben — Kislánya, Nagylánya, Mátyus, Tiszakerecseny, Tiszaadony, Tiszavid, Tiszaszalka, Jászd, Gulácsköves — ut nincs, ezek a világtól el vannak zárva, azzal csakis nyáron és télen — Gulács nagy kerülővel — érintkezhetnek.' Ez a vidék a legtermékenyebb része Bereg megyének. (Búza, tengeri.) A vásárosnaményi vasúti állomáson a személyzet kevés, a szolgálatot rendesen ellátni képtelen. A teherforgalom lebonyolítására ezen az állomáson egy vágány van (ki- és berakásra), raktárhelyiség nincs, minek következtében csak vagonokba lehet rakodni, s megtörténik, hogy három-négy napig ott kell ácsorogni a terményt szállító fuvarosnak, mig le tud rakodni. Naményból évente legalább 3000 vagon terményt, gyümölcsöt elszállítanak.« (Egy hang jobb felöl : Háromezer vagon gyümölcsöt ? Az sok !) »Hajlandó-e ezen lehetetlen, gazdasági szempontból felette káros állapotokon a minister ur segíteni?«