Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-25
A nemzetgyűlés 25. ülése 1922. évi július hó 19-én, szerdán. 195 Elnök : Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. A munkaügyi és népjóléti minister ur kivan szólni. Vass József munkaügyi és népjóléti minister : T. Nemzetgyűlés ! Nem válaszolni kívánok a nem is hozzám intézett interpellációra, de Nagy Ernő képviselő ur előbb elmondott interpellációjában volt egy utalás abban az értelemben, — ha jól értettem — hogy a kormányzó őfőméltóságának környezetében van összeköttetése annak a valakinek, aki a képviselő ur felemlített vádja szerint dupla fizetést huz. Erre kell megjegyzést tennem. Nagyon sajnálom, hogy ezt méltóztatott mondani, merfc ebben valami burkolt gyanúsítás rejtőzik és én a kormány részéről kötelességemnek tartom ezen beállítás ellen szót emelni. (Helyeslés a jobboldalon.) Én, mint volt közélelmezési minister meglehetősen jól ismerem a Grok rendszerét és tudom, hogy annak tisztviselői valami kevéssel többet kapnak, mint más, hasonló rangban lévő tisztviselők, azonban arról nincs tudomásom, hogy valaki két vagy három cimen húzna illetményeket. Nem is ezért szólaltam fel, mert ez a közélelmezési minister ur dolga, csak szót kívántam adni annak a megdöbbenésnek, amelyet észrevettem több képviselő ur lelkében, mikor ugy méltóztatott felállítani a kérdést, mintha a Főméltóságu kormányzó ur környezetéből valamiféle szálak ereszkednének le és ezek révén nyerhetne valaki bármiféle előnyt. (Felkiáltások balfelöl: Kozma Miklós ! Felkiáltások a jobboldalon : Nem testvérek !) Mindenekelőtt megállapítom, hogy nagyon kérdéses, vájjon ez a két Kozma testvér-e? Erődi-Harrach Tihamér: Nem testvérek! Vass József munkaügyi és népjóléti minister: De egészen bizonyos az, hogy a Főméltóságu kormányzó ur környezetében nevezett Kozma ur nincsen. Erődi-Harrach Tihamér: Az nem testvére Kozma Miklósnak és Kozma Miklós sincs a környezetben ! Elnök : Szólásra ki következik : Bodó János jegyző : Szabó István (öttevényi.) Szabó István (öttevényi) •. T. Nemzetgyűlés ! Győrmegye néhány dunamenti községe már többször panaszt tett az ottani vámőrség túlkapásai miatt, anélkül hogy kellő jogorvoslást kapott volna. Az ügy iránt érdeklődve megtudtam, hogy a vámőrség részéről olyan anomáliák merültek fel, amelyek szerintem sürgős kormányhatósági intézkedést igényelnek, mert nemcsak a lakosság érdeke van érintve, hanem a csendőrség és a közigazgatósági hatóságok tekintélye is. Ezzel kapcsolatban néhány konkrét esetet kívánok felemlíteni. Az ásványiak csónakjait, amelyeken halásznak ós amelyeken gabonájukat, takarmányukat, fájukat szállitják haza az ottani dunai szigetekről, a vámőrség egyszerűen elzárta és szinte ötletszerűen ad erre engedélyt, nem respektálván sem az elöljáróság, sem a főszolgabíró igazolványát, azt széttépi és eldobja azzal, hogy semmis. A közelmúltban megtörtént, hogy a főbiró az egyik jegyzőt hivatalosan kiküldte Nagyhajóson vizsgálatra egy olyan házba, amelyet a vámőrség a lakásügyi hivatal engedélye nélkül szállott meg. A jegyzőt lövésre kész fegyverrel fogadták azon kijelentéssel, hogy a lakásba nem léphet be, mert parancs szerint ezt fegyveresen is meg kell akadályozni. Tudtommal a főbiró kénytelen volt egy-két ilyen esetet a győri kir. ügyészségnek is bejelenteni, ami nagyon sajnálatraméltó jelenség. Ez és hasonló körülmények igazolják, hogy a vámőrség hatásköre nincs még kellőképen körvonalazva és hogy az ilyen anomáliákat mielőbb meg kell szüntetni. Kérdem tehát a pénzügyminister urat, van-e tudomása a vámőrség által okozott ezen és hasonló sérelmekről és hajlandó- e a pénzügy minister ur sürgősen intézkedni, hogy a vámőrség hatásköre pontosan megállapittassék és hogy az ily túlkapások megtoroltassanak ? Elnök : Az interpelláció kiadatik a pénzügy minister urnák. Szólásra ki következik? Bodó János jegyző: Östör József! Östör József: T. Nemzetgyűlés! A nyugatmagyarországi határátkelési igazolványok ügyében interpellációmat az idő előrehaladott voltára való tekintettel egész rövidre foglalom, pedig szerettem volna a kérdést részletesebben megvilágítani és rendkívüli horderejére rámutatni. Fontos gazdasági, de politikai okok is kívánják tőlünk, hogy a nyugatmagyarországi megyékben, Mosón, Sopron és Vas megyében a határátkelések ügyét oly módon rendezzük, amely minden tekintetben megfelel nekünk, akik — Istennek hála — itt maradtunk Magyarországon, de meg fog felelni azoknak is, akik, fájdalom, tőlünk elszakadtak közjogilag, egy erőszakos béke folytán, de nem szakadtak és nem szakadhattak el tőlünk gazdaságilag és nem fognak egyébként sem tőlünk végleg elszakadni. Ennek a kérdésnek gazdasági és politikai háttere van. Nekünk és azoknak egyaránt érdekünk, hogy a határátkelést könnyűvé tegyük és hogy a határátkelési igazolványok kiadását minden tekintetben előmozdítsuk. Eddig a helyzet az volt, hogy az elsőfokú rendőrhatóságnál, tehát városokban a rendőrkapitánynál, a megyékben pedig a szolgabirói hivataloknál egész egyszerű határátkelósi igazolványt állítottak ki, amelyet öt perc múlva birtokomba vettem és ennek segítségével könnyen át lehetett menni az elszakított területekre, sőt az osztrák hatóságok eltűrték azt is, hogy a soproni részről el lehessen vele jutni egészen Bécsig. A napokban azonban egy rendelet látott napvilágot, amelyet először a szombathelyi kerületi rendőrfőkapitány adott ki, de azután meg25*
