Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-25

A nemzetgyűlés 25. ülése 192, kor, hordáskor, kaszáláskor követ hordani iga­zán nem helyénvaló, (ügy van! a szélsőbalol­dalon.) Megint azt miondom, hogy én is voltam közigazgatási tisztviselő, de én mindig kerestem azt az időpontot, amikor az ilyen teendő nem jelent zaklatást. (Helyeslés a szélsőbaloldalion.) A negyedik sérelme annak a népnek, hogy a nép ügyét késedelmesen, hónapok múlva inté­zik el; különösen a kereskedőkkel cselekesznek ilyen formán. Például a naményi kereskedők be­adták kérvényüket a telefon ügyében a tarpai foszolgabiróhoz ezelőtt mintegy 5—6 hónappal ; akkor azt mondták nekik, hogy a kérvényt a választás után intézik el, most pedig azt mond­ják, hogy majd a harmadik tarpai választás után lesz elintézve. így tesznek az iparigazolványok­kal is. Azt hiszem, hogy ezek olyan visszaélések, amelyeket tűrni n:m lehet, (ügy van! a szélső ­baloldalon.) Ötödik, hogy a népet folyton zaklatják, a csendőrökkel veretik. (Mozgás.) Ez olyan szo­morú dolog, hogy az ilyesmit sehol sem, de különösen azon a végvidékeken, *a csehek szom­szédságában csakugyan nem lehet tűrni egy jogállamban, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Megtörténik, hogy megy az utón az a legény, — aki falusi ember, nagyon jól tudja, — rá kezd danolászni, akkor a csendőr, ahelyett, hogy figyelmeztetné, pofonüti és puskatussal jól össze­teri; különösen, ha az illető Nagy Ernő embere volt, akkor már tudja, hogy azt jól meg kell verni. (Mozgás.) Drozdy Győző : Aljas indokok ! Nagy Ernő: Ezért helytállók odakünn is, mert mindenkit megnyugtathatok, hogy ezt nemcsak itt a Házban teszem most szóvá, ha­nem már odakünn röpiratban is elmondottam, tehát nem vádolhatnak azzal, hogy itt az im­munitás köpenye alatt beszélek. Az internálás szintén olyan eszköz ugye­bár, amely alkalmas arra, hogy a népet meg­riassza. Hála istennek, a beregi nép nem olyan nép, hogy ilyesmitől megijedjen, hanem elveiért még az internálást is kész elszenvedni. De ez az eszköz sem alkalmas arra, hogy vele a nép­ben valami jó érzést keltsünk fel. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) A hatodik panasz az, hogy a vámőrök a népet zaklatják, önkényesen járnak el. Itt már több képviselőtársam szóvá tette a vámőrök el­járását. Különösen Barabás községben élnek vissza ezek a vámőrök a maguk hatalmával, sőt olyan hatalmat tulajdonitanak maguknak, akár egy főszolgabiró vagy alispán. Sokszor még az igazolványt sem respektálják; ahogy nekik tetszik, úgy járnak el. Méltóztassék csak elképzelni, hogy amikor az a szegény gazdál­kodó ember, akinek a másik oldalon van a földje, a szőlője, nehezen megkapja az igazol­ványt, akkor a vámőr az, aki akadékoskodik vele. ­A hetedik panasz, az, hogy a marhalevelek NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926. — II. KÖTET. I évi július hó 19-én, szerdán. 193 kezelése körül a legnagyobb visszaéléseket követik el. Nevezetesen egyes községi biráktól elvették a marhalevél-kezelést és odaadták a jegyzőnek. Ez is csak azóta van, amióta a korteskedés megindult, hogy egyes községeket zaklassanak. így Tákos községben, amely 10 kilométernyire van a jegyzői székhelytől, s amelynek értelmes, okos birája van — mert nálunk, hála Istennek, mindegyik, nemcsak a biró, de a kisbiró is ér­telmes, okos és önérzetes magyar — elvették a bírótól a marhalevelek kezelését s most Surányba kell menni a marhalevelekért. Megtörténik, hogy a surányi jegyző ur vagy nincs otthon, vagy rossz kedve van, s ezért vissza kell menniök a tákosi lakosoknak, majd ismét kimenniök, ugy, hogy van eset, hogy három-négyszer is el kell menniök azoknak a szegény embereknek a surá­nyi jegyző úrhoz marhalevélért, ha egy malacot el akarnak adni. Horváth Zoltán : Perényit kellett volna meg­választani ! Nagy Ernő : Akkor Tákosnak bizonyára lett volna egy marhalevélkezelője. Drozdy Győző : A legfőbb sérelem az, hogy Tárpának követküldési jogát is el akarták venni. (Zaj.) Nagy Ernő: A nyolcadik sérelem nem any­nyira a nép sérelme, mint az egész országé. Nevezetesen, van ott három megyei tisztviselő, névszerint : Kozma György, Matavóvszky Béla és Jászay Antal, tehetős, jómódú, vagyonos emberek. Ezek kapják a vármegyétől a fizetésü­ket s talán már két éve a gabonagyüjtő orszá­gos kormánybiztosságnál vannak alkalmazva. Az egyik, Kozma György, Nyíregyházán az ottani gabonagyüjtő kormánybiztosság vezetője, a másik, Jászay Antal, szintén Nyíregyházán van, a harmadik, Matavóvszky Béla pedig Vásárosnaményban. Amikor itt arról panaszkodunk, hogy nagy a drágaság, hogy takarékoskodnunk kell, akkor mégis jut a kormánynak arra pénz, hogy ezek­nek az uraknak két fizetést adjon. Ezek ugya­nis felveszik Bereg megyétől a fizetésüket és felveszik itt a gabonagyüjtő kormánybiztosság­tól is. Ha szegény emberek volnának, akkor azt mondanám, hogy helyes, s mivel nagy családjuk van, ezt el lehet nézni; azonban ezek mind vagyonos emberek. Kozma György ellenben a kormányzó ur őfőméltóságának közvetlen kör­nyezetében levő Kozma őrnagy testvére; (Moz­gás a jobboldalon.) nagyon természetes tehát, hogy ennek kell két fizetés, dacára annak, hogy dúsgazdag. Matavóvszky Béla szintén a kor­mányzó úrral van valami összeköttetésben, ennek a révén tehát megint dukál neki, hogy két fize­tése legyen. Jászay Antalnak pedig a vármegye alispánjával van összeköttetése, ennek is dukál tehát, hogy két fizetést kapjon. (Mozgás a jobb­oldalon.) 25

Next

/
Thumbnails
Contents