Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-25

192 À nemzetgyűlés 25. ülése 1922. évi július hó 19-én, szerdán. legyenek minden nyáron, minden ősszel, minden télen a legnagyobb kétségbeesésnek kitéve. Nem is olvasom fel azokat a leveleket, amelyek érkeznek, leteszem őket a Ház asztalára, átadom a magyar kormány és különösen a ministerelnök ur rendelkezésére, aki ezt az ujabb rendeletet hozta, amelyből kihagyta a földmunkásokat. Olvassa el azokat és győződjék meg, hogy igenis, a magyar földmunkásoknak, akik aratási szerződés nélkül maradtak, jogo« az a kivánságuk és kérelmük, hogy hagyjuk őket élni ebben az országban. Ennek folytán a következő interpellációt bátorkodom a ministerelnök úrhoz, illetve az öss2kormányhoz intézni (olvassa): »1. Van-e tudomása a közélelmezési minister urnák s a magyar kormánynak arról, hogy az aratás nélkül maradt földmunkások azéhhalálnak vannak kitéve? 2. Van-e tudomása a magyar kormánynak arról, hogy a föld munkásság körében a nagy munkanélküliség, a teljes ellátatlanság miatt igen nagy az elkeseredés és kétségbeesés, ugy hogy ha gyorsan nem segt ünk, ennek a hazára, a közre súlyos következményei lehetnek? 3. Hajlandó-e a ministerelnök ur az 5988. 922. számú rendeletet akként kiegészíteni, bogy hatósági lisztellátásban részesitendők az összes aratási szerződés nélkül maradt földmunkások?« (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök : A képviselő ur interpellációját ugy irta be, hogy azt a közélelmezésügyi minister úrhoz intézi. Most pedig, ha jól értettem, az összkormányhoz intézte kérdését. Megkérdezem tehát a t. képviselő urat: tulajdonképen kihez méltóztatott intézni az interpellációt? Dénes István : A kérdés tulajdonképen a szakministerhez, a közélelmezésügyi ministerhez tartozik, de a kérdés nagyfontosságánál fogva az interpellációt a ministerelnök úrhoz is intézem. Elnök : Rendben van, kiadatik a közélelmezésügyi minister urnák. Azért kérdeztem, mert nem voltam tisztában a képviselő ur intenciójával. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Nagy Ernő ! Nagy Ernő : T. Nemzetgyűlés ! A beregi állapotokat interpelláció alakjában nem szivesen hozom a Ház elé, nem pedig azért, mert a beregi közigazgatás vezetőjével én nem a legjobb viszonyban, hanem a lehető legrosszabb viszonyban vagyok (Egy hang jobbfelöl : Nem fontos !) és így zsenáns dolog rám nézve, hogy egy ellenségemről nyilatkozzam és ő azt feltételezze rólam, hogy én nem künn, hanem csupán itt az immunitás köpenye alatt teszem szóvá ezeket a dolgokat. Azonban kénytelen vagyok vele (Halljuk! a szélsöbaloldalon.) és pedig azért, mert magam is tudom, hogy Gkúácsy István Bereg vármegye alispánja, miként bánik a reá bizott néppel. Tudom magam is, és azok a levelek, amelyek hozzám jönnek nap-nap mellett, nagyon is kötelességemmé teszik, hogy tovább ne hallgassak, hanem ezeket az állapotokat szóvátegyem. így elsorolom azokat a sérelmeket, zaklatásokat és visszaéléseket, amelyek Bereg vármegyében elkövetnek, elsősorban és mindenesetre az alispán ur, mert ő irányitja az egész közigazgatást és az ő szelleme uralja az egész közigazgatást Bereg vármegyében. Például határátlépési igazolványokat legnagyobb részt csakis protekcióból adnak ki és ezek megkapása is a legnagyobb utánjárással történik. Aki határszéli vármegyében lakik, nagyon jól tudja, hogy a határszéli községek lakosságának a másik, megszállott területen is van birtoka és igy milyen óriási fontosságú az, hogy például Beregből, Beregdarócról a másik oldalon lévő szőlőbe alkalmas időben és rendesen mehessenek át. Megtörténik azonban, hogy beadj a az illető a határátlépési igazolvány iránti kérvényét, mert kellene kapálni, permetezni azt a szőlőt, de nem mehet át, ha csak szökve nem, mert nincs határátlépési igazolványa. Másik sérelem, hogy a népet a hatósági fuvarozással folytonosan zaklatják. Nem tudom, vau-e erre vonatkozólag még olyan ministeri rendelet, — mivel én elkerültem a közigazgatástól jó három esztendeje — amely jogává tenné a közigazgatási hatóságoknak, csendőröknek, pénzügyőröknek, katonáknak, — szóval általában ugy, mint ahogy az a háborúban volt — hogy a hatósági fuvart vegyék igénybe. Elhiszem, hogy van ilyen rendelet, mert akkor bizonyára nem tennék, azonban én is közigazgatási tisztviselő voltam és én legalább e hatósági fuvarozás kérdésében ugy jártam el, hogy arra törekedtem, hogy a nép érdekeit megvédjem és a népet a zaklatásoktól lehetőleg megkiméljem. De ez mi nálunk nem igy megy. Ha egy csendőrnek, egy szolgabírónak, vagy egy jegyző urnák a szomszéd faluba kell menni, akkor hatósági fuvart vesz igénybe és pedig nemcsak vasárnap, hanem a legnagyobb munkaidőben is, és e hatósági fuvaroknál azután a legvisszatetszőbb az, hogy ezt a rendelkezést politikai zaklatásra használják fel, mert aki ellenzéki, aki tehát én mellettem van, — már pedig, ugyebár lehet mondani, hogy Bereg vármegye 99%-a én mögöttem van, — folytonos zaklatásnak van kitéve. (Zaj a szélsöbaloldalon. Derültség jobbfelöl és a középen.) A főbb embereimet minden harmadnap kihajtják hatósági fuvarba, ugy, hogy e szegény embereknek 20—30 kilométernyi utat kell megtenniük, A legvisszatetszőbb, hogy azok, akik a közigazgatással, vagy mondjuk a Grulácsy-családdal jó viszonyban vannak, hatósági fuvart nem teljesítenek. (Zaj. Felkiáltások a középen : Hát akkor az csak egy százalék!) Hát egy százalék! (Derültség. ) A harmadik sérelem, hogy a követ az utakra most, a legnagyobb munkaidőben hordatják ki. Méltóztassék elképzelni, hogy aratás-