Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-25

19Ö A nemzetgyűlés 25. ülése 19k arra kérem a kormányt, hogy ka ezekből a híresztelésekből semmi sem igaz, akkor méltóztassék ezt a mérgező anyagot közéletünkből egy erélyes cáfolattal eltávolítani ; ka azonban van valami alapja ezen különféle híreszteléseknek, ugy méltóztassék talán bizonyos mértékig tájékoztatni a nemzetgyűlést, mert végtére mégis ugy gondolom, hogy ilyen fontos alkotmányjogi változások a nemzetgyűlés előzetes tudta és beleegyezése nélkül folyamatba nem tehetők. Ezeknek előrebocsátása után vagyok bátor a következő interpallációt előterjeszteni. (Olvassa) : »1. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a politikai világban, de a közönség legszélesebb köreiben is mindenféle hirek vannak elterjedve az államfői hatalom körül állítólag készülő változásokról, s hogy ezek a híresztelések, ha alapjuk nincs is, alkalmasak arra, hogy a jelenlegi államrendszerünk szilárdságába vetett hitet és bizodalmat megingassák ? Erre való tekintettel : 2. hajlandó-e a minister elnök ur ezekről a híresztelésekről nyilatkozni, azokat, ha alaptalanok, erélyes cáfolattal közéletünkből kiküszöbölni, ha pedig van alapjuk, erről a nemzetgyűlést és az ország közvéleményét tájékoztatni ?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! Én ezekről a híresztelésekről hallottam, sőt olvastam is, még pedig a Bécsi Magyar Újságban, (Élénk derültség a jobboldalon és a középen.) a Bécsi Magyar Újságból jutottak azok elsősorban tudomásomra. Ëpen a kormányzónál voltam, amikor a cikket olvastam, és ketten együtt igen jót mulattunk a kérdés felett. (Felkiáltások a jobboldalon : Mi is !) Tehát a kormányzó visszalépéséről, a nádori méltóság helyreállításáról és Ottó királyi herceg trónigényének elismeréséről, mondom, én magam csakis a Bécsi Magyar Újságból tudok. Megnyugtathatom a magyar közvéleményt, hogy ezek a hirek Bécsből az emiitett forrásból származtak Budapestre, és miután Budapesten mindazt, amit a Bécsi Magyar Újság megir, rendesen szentírásnak szokták venni és képviselők még interpellálni is szoktak, (Derültség.) ennek folytán kötelességemnek tartom, hogy ezeket a híreket egyszerűen megcáfoljam, mert azokból egy szó sem igaz. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szakács Andor : T. Nemzetgyűlés ! Én a Bécsi Magyar Újságot nem olvastam és nem is volt róla tudomásom, hogy abban jelentek volna meg ezek a hirek. Tény azonban, hogy magyar újságokban is felmerültek ezek a híresztelések, így a miskolci újságokban is benne voltak. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Szakács Andor : Az .egész országban elterjedt híresztelésekről van tehát szó, és én kötelességet f. évi július hó 19-én, szerdán. véltem teljesíteni, amikor alkalmat szolgáltattam a kormánynak arra, hogy a ministerelnök ur, amint azt meg is tette, cáfolatát elmondhassa. A ministerelnök ur válaszát tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a ministerelnök urnák Szakács képviselő urnák interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem ? (Igen !) Tudomásul vétetik. Következik Dénes István képviselő ur. (Zaj. Mozgás a jobboldalon.) Csendet kérek. Drozdy Győző : Nagybirtokosok maradjanak itt! Horváth Zoltán : A kisgazdák ne engedjék őket ki ! (Derültség.) Dénes István: Mélyen t. Nemzetgyűlés! A nemzetgyűlés minden pártjából állottak fel eddig szónokok, akik feltárták a munka nélkül, aratási szerződés nélkül maradt földmunkások kétségbeejtő helyzetét. Ma Szabó Sándor képviselő ur beszélt erről a túloldalról, a minap Csík képviselő ur, tegnap Szeder képviselőtársam, én magam pedig már kétizben szóvá tettem, ezt a kérdést és felhívtam a magyar kormány és a nemzetgyűlés figyelmét arra, hegy itt robbanóanyag van s ha nem. segítünk azokon a magyar földmunkásokon, akik aratási szerződéshez nem jutottak, ennek igen szomorú következménye lesz már a közeljövőben. Időközben bekövetkezett a monostorpályái eset, ahol 100 földmunkásember Gero ve földbirtoké s birtokára ment és egyszerűen learatta a termést. Kétségbeesésében, a jövő iránti bizonytalanságban tette ezt a törvénytelenséget, de olyan tény ez, amely mellett a nemzetgyűlés simán el nem mehet. Azonban a magyar kormány egyszerűen nem hiszi el, amint látom, azt, hogy a földmunkásságnak aratási szerződés nélkül maradt része éhezik és inség előtt áll. Kételkedik abban, hogy a magyar földmunkások otthonában az éhínség ütött tanyát. Erről bizonyságot tett a magyar kormány a napokban, július 14-én kelt 5988. számú, a lisztellátásra vonatkozó rendeletével is, amelyből azokat a földmunkásokat, akik aratási szerződés, tehát kenyér nélkül maradtak, ismét kihagyta. Az aratási szerződés nélkül maradt szerencsétlen földmunkások száma nem százat és nem ezret tesz ki, hanem olyan sokan vannak Magyarerszágon, hogy velük törvényhozásilag foglalkozni kell. Az aratási szerződés nélkül maradt földmunkások ugy várták a hatósági lisztellátásról szóló rendeletet, mint a megváltást. (Egy hang a szélsőbalról : De nem ezt várták !) Es megváltás helyett kaptak ismét olyan rendeletet, mely gondjaikat nem űzi el, mely az éhínséget nem. eliminálja és amely ismét a legnagyobb kétségbeesésben, bizonytalanságban hagyja őket. Én a magyar kormány figyelmét már két beszédemben felhívtam arra, hegy a magyar földmunkásoknak nincs munkájuk. Kétizben mutattam már rá itt a nemzetgyűlésen, hogy a magyar földmunkásság nyomorának főoka az, hogy nem mehet-