Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-25

A nemzetgyűlés 25. ûlèse 1922. évi július hó 19-én, szerdán. 18) deletre való utasítással, amelyet Friedrich adott ki annak idején, felemiit ve, hegy Bernolák is hasonló felhívást becsátett ki az egyes ministeriumokba, hogy a rokkantakat kíméljék. De konkrét adatokat tudunk, hegy több ezer rokkantat bocsátanak el az állami hivatalokból. Minthogy az erre vonatkozó kérdésemre sem. kaptam megnyugtató választ, a t. minister ur válaszát nem vehetem tudomásul. (Helyeslés balfelől.) Elnök : A minister urat illeti a szó. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés ! Ami a decentralizáció ellen való kifogást illeti, tisztelettel vagyok bátor megjegyezni, hogy minden ilyen kérdésben, pl. a kultusztárcánál, ahol 32—36.000 ember illetményeinek folyósításáról volt szó, rengeteg restanciát vettem át. Már most itt, ahol nem tudom, hány ezer ember illetményeinek folyósításáról, de még ezt megelőzőleg a járadékigény megállapításáról van szó, a központi kezelés abszolúte rossz, következőleg méltóztassanak megengedni, hogy kijelentsem, hogy az egyetlen helyes, sőt fizikailag lehetséges megoldási mód a decentralizáció. Hogy méltóztatik a t. képviselő urnák gondolni, hogy én 200.000 rokkantat felcsőditsek Budapestre, hogy itt. egymásután jelenjenek meg egy és ugyanazon sorozóbizottság előtt, és hogy itt Budapesten központilag számfejtsék igényeiket ? Ha a decentralizáció rendszerére tértünk át, annak — méltóztassanak meggyőződve lenni — megvan a maga előnye, mert nem oknéikül tette azt hivatali elődöm. Ami a másik kérdést illeti, hogy miért nem feleltem a létszámfeletti hadirokkantak elbocsátásának ügyében, a kérdésre megadtam a választ. Nem voltam szerencsés az igen t. képviselő ur beszédét végighallgatni, tehát nem felelhetek másra, mint a hivatalosan kezembe adott interpelláció szövegére. Ha közölni méltóztatik velem a konkrét eseteket, méltóztassék meggyőződve lenni, hogy amennyiben azok az én hatáskörömbe tartoznak, a legszigorúbb objektivitással és a rokkantügy iránti legnagyobb szeretettel fogom azokat megvizsgálni. (Éljenzés a jobboldalon.) Elnök : Az interpelláló képviselő ur nem kivan szólni ? Joga van viszonvá]asszál élni. Kiss Menyhért : Nem kívánok szólni. Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést : méltóztatnak-e a népjóléti minister urnák Kiss Menyhért képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azon képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. Határozatkép kimondom, hogy a nemzetgyűlés a minister ur válaszát tudomásul vette. 4 honvédelmi minister ur kíván szólni. Belitska Sándor honvédelmi minister : T. Nemzetgyűlés ! Van szerencsém benyújtani a katonai büntetőjogi szabályokban megállapított értékhatároknak, valamint a pénzbüntetések és pénzbírságok mértékének ideiglenes felemeléséről szóló törvényjavaslatot. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ezt a törvényjavaslatot az osztályok mellőzésével a véderő- és az igazságügyi bizottság együttes tárgyalása alá bocsátani méltóztassék. Elnök : A honvédelmi minister ur által benyújtott törvényjavaslat ki fog nyomatni, szét fog osztatni és együttes tárgyalás és jelentéstétel végett ki fog adatni a véderő- és az igazságügyi bizottságoknak. Szólásra következik ? Bodó János jegyző': Rassay Károly! (Felkiáltások : Nincs itt !) Elnök : Nincs itt. Az interpelláció töröltetik. Szólásra következik ? Bodó János jegyző : Szakács Andor ! Szakács Andor : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Az utóbbi hetekben a politikai világban és innen kiindulólag az ország egész közvéleményében különböző híresztelések terjedtek el, melyek mind azt jósolják, hogy a legközelebbi jövőben fontos változások fognak végbemenni az államfői hatalom körül. Ezek a híresztelések mind abban csúcsosodnak ki, hogy az ország jelenlegi kormányzója az államfői méltóságtól visszavonulni készül. Ezzel kapcsolatban a politikai világban elterjedt hirek már azt is tudni vélik, bogy ha ez az esemény bekövetkezik, akkor a kormány jelenlegi államrendszerünknek bizonyos mértékű átalakítását tervezi olykép, hogy visszaállítják a nádori méltóságot . . . Kiss Menyhért : Először a drágaságot kellene letörni ! Szakács Andor : ... és azután a nádori méltóságot a nemzetgyűlés hozzájárulásával annak rendje és módja szerint betöltik. Már meg is nevezik azokat a személyeket, akiket a nádori méltóságra kombinációba vettek. Drozdy Győző: A kaszinó! Gr. Bethlen István ministerelnök : Halljuk a személyeket ! Szakács Andor : Nem tudom, miben állnak ezek a hirek, van-e valami alapjuk, vagy teljesen alaptalan kombinációk, melyek csak a közvélemény nyugtalanitását célozzák. Mindenesetre azonban, ha már itt tartunk, ha a nádori méltóság helyreállításáról van szó, felmerül az a kérdés, vájjon nem akar-e ez egy ujabb lépés lenni az úgynevezett legitimitás terén, minthogy a nádor tulajdonképen a király helyettese és helytartója volt. Arról is mindenféle híresztelések terjedtek el, hogy Ottó állítólagos trónigényének elismerése tekintetében illetékes tényezők között bizonyos megállapodások vannak folyamatban, erre nézve tárgyalások folynak, sőt, hogy a kormány már külföldi tényezőknél is bizalmas puhatolózásokat végzett ebben az irányban. Mindezek a híresztelések, ha teljesen alaptalanok is, — és ugy gondolom, hogy valóban azok — olyan mélyen begyökereztek már a közvélemény tudatába, hogy alkalmasak arra, hogy a jelenlegi államrendszerünknek szilárdságába és tartósságába vetett hitet megingassák. En tehát