Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-25

A nemzetgyűlés 25. ülése 1922. évi július hó 19-én, szerdán. 175 volna. Én ugy tudom, hogy a cukorral való foglalkozás nem volt deficites üzlet. Azt gondolom, hogy a Hatvany-Deutschok, a Schossbergerek, a Stummerek, a Hitelbank, Kereskedelmibank stb. nem azért lettek százmilliós, sőt talán ezermilliós vagyonok tulajdonosaivá, mert ezt a gyenge üvegházi növényt, a cukoripart, a saját vagyonukból évente súlyos áldozatokkal tartották fenn, hogy a magyar iparnak ezt a jelentékeny ágát valamiképen sorvadás ne érje. Azt hiszem, nem az áldozatokból gazdagodtak meg, hanem meggazdagodtak azért, mert a Hitelbank égisze alatt mint kartell olyan ügyes cukorpolitikát tudtak csinálni a magyar állam mindenkori támogatásával és beleegyezésével, amely a hasznot minden körülmények között mindig biztosította, amely a tartalékokat mindig növelte, és amely megmentette őket attól, hogy a legsúlyosabb időkben is a tartalékokhoz legyenek kénytelenek nyúlni. Már pedig a tartalékolásnak tulajdonképeni közgazdasági jelentősége abban volna, hogy a tartalék egy veszteséges esztendő fedezetére szolgáljon, egyrészt azért, hogy a vállalat ne kerüljön anyagi krízisbe, másrészt pedig azért, hogy ne legyen kénytelen egy rossz esztendőnek rizikóját teljes mértékben a fogyasztóközönségre átháritani. En azonban a magyar nagyipari vállalatoknál, de főképen a cukorgyáraknál sohasem láttam, hogy hozzányúltak volna tartalékaikhoz. E helyett elmentek a kormányhoz és mivel, mivel nem bizonyították, nem tudom, — nagyon kíváncsi vagyok rá, s hogy ez a kíváncsiságom ki legyen elégítve, majd erre nézve indítványt is fogok tenni — termelési adatok alapján sikerült mindig elérniök azt, hogy a magyar kormány minden egyes esetben hozzájárult a cukorárak emeléséhez. Szomjas Gusztáv: És a répaárak leszállításához ! Haller István : Az 1920/21. évi kampányban a cukorgyárakra a költségvetés szerint összesen 60 millió korona cukoradó és 60 millió korona állami részesedés volt kivetve, — akkor még tizennégy cukorgyárunk volt, azóta Nyugatmagyarországon kettőt elkapcsoltak — tehát 120 millió korona állami adó és állami részeszedés volt a bukorgyárakra kiróva. Ezt a csodálatos gyöngédséget a sajtónak egyik orgánuma felfedezte és akkor támadást intézett a magyar pénzügyi kormány ellen, mondván, hogy mégis lehetetlen, hogy amikor a költségvetésben a szeszadó, szeszadópótlék és állami részesedés összesen 508 millió koronával szerepel, amikor a petróleum, amely tulajdonképen behozatali cikk, az államnak 79 millió koronával adózik, ugyanakkor a cukorgyárak mindössze 120miiliő koronával járulnak az állami terhek viseléséhez. Az illető újság proponálta, hogy a cukorrószesedés emeltessék az adóhoz viszonyítva legalább is olyan arányban, amilyen arányban adózik a szesz ós a petróleum részesedés formájában. A szesz a szeszadónak huszonötszörösét fizette részesedésben. A petroleum pedig részesedés címén tizenkilencszeresét fizette az adónak. Az illető sajtóorgánum tehát követelte, hegy a cuker neesak még két korona részesedést fizessen a két koronás állami adóhoz, hanem az adónak szintén huszonötszörösét vagy legalább tizenkilencszeresét. Az akciónak vége az lett, hogy decemberben megjelent egy kormányrendelet, amely a cukorrészesedést két koronáról 35 koronára emeli fel és ezzel a jövedelmet a 120 millió koronára kontemplált bevételről egyszerre 1150 millió koronára emelte fel. Szomjas Gusztáv: Ez a keresztény kormány idejében volt ? Haller István : Igen ! Hómon nay Tivadar: Hát mcst milyen kormány van ? Horváth Zoltán : Mcst nem keresztény kormány van ? (Zaj.) Haller István : De itt is volt egy csodálatos jelenség, az t. i., hogy ez a rendelet nem a cukorkampány idején, vagyis szeptemberben jelent meg, hanem csak decemberben. Visszaható erővel is megjelenhetett volna, ezt azonban a kormány elfelejtette. Már pedig ez nem kevesebb, mint néhány százmillió ajándékot jelentett a cukorgyárosoknak, mert hiszen a szeptember—október— november—decem.beri szállítás már akkor künn veit s az még a régi kétkoronás részesedést fizette, a 35 koronás részesedést pedig csak januártól kezdődőleg. Tehát már itt néhány százmillió korona ajándékot adott a gyenge cukorgyári egzisztenciáknak az Ínséggel és nyomorúsággal küzködő magyar kormány. Ez a cukor-esztendő azonban még azok közé tartozik, amelyeknek rejtelmeivel valahogy még meg lehetne barátkozni. De nem tudok megbarátkozni semmifélekép az 1921—22. évi cukor kampánynak, vagyis a mostaninak rejtelmeivel. Homonnay Tivadar : Nem érdekli a pénzügyministert ! Haller István : Az 1921—22-iki kampányban a kormány megállapította újra a részesedést, ismét 35, illetve még a kétkorona alapadót is hozzászámítva, 37 koronában. Már most a cukorgyárak jövedelmezősége egészen megbízható számitások szerint ebben az esztendőben a következőképen alakult : Termett az elmúlt kampányban 5,581.000 q cukorrépa, amiből 5500 vagon cukrot gyártottak a pénzügyminister urnák áprilisban tett bevallása szerint. Hozzá kell ehhez számítani 5%-cs alapon 279.000 q melaszt és hozzá kell számítani 60%-cs alapon 3,318.000 q vizes répaszeletet, amiből 50%-ot vissza kell adni a gazdáknak, tehát a gyáraknak tulajdonképen csak 1,674.000 q marad. A cukor ára ebben az időben ab gyár 82 K 60 fillérben volt megállapítva, amely árban szakértők állítása és számítása szerint 13 K 50 f tiszta haszon van kilogrammon-