Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-25

176 A nemzetgyűlés 25. ülése 1922. évi julms hó 19-én, szerdán. kint kalkulálva. A lényeg tehát az, hogy a cukorgyárak, amikor a maguk kalkulációját előterjesztették a pénzügyi kormányzatnak, természetszerűleg felvettek minden rezsiköltséget és amikor a cukorárat megállapították, azt ugy állapították meg, hogy az a cukorgyárak számára veszteséges sehogy sem lehetett, mert azt senki sem képzeli a nemzetgyűlésben, hogy a Hitelbank vagy a Kereskedelmi Bank vagy a Hatvanyak vagy Schossbergerék rosszul számolnának, vagy olyan szakértőket tartanának, akik nekik vesztességes kalkulációt fognának a kormányhoz beterjeszteni. Megnyugodhatunk tehát abban, hogy ebben a kalkulációban a haszon a gyárak számára feltétlenül biztosítva van. A cukorkitermelés körübelül február végéig tart. Eddig az ideig a cukorgyár kitermeli mindazt a cukrot, amellyel rendelkezik, február végén lezárja a termelést és akkor ujabb költsége a felügyeleten, az elraktározáson felül tulaj donképen nincs. A kontemplált 82 K. 60 filléres árból a cukorgyárak átlagban körülbelül 60 millió korona haszonra tettek szert. A 12 cukorgyár több mint 700 millió korona tiszta haszonnal zárhatta volna le üzleti évét, ha az eredetileg megállapított 82 korona 60 filléres ár megmaradt vofna. Azonban, ugy látszik, a kormány nemcsak a tisztes polgári hasznot kívánta biztosítani a cukoriparnak, nemcsak ezt kívánta elérni, amikor kizárta Magyarországból az akkoriban 36 koronás cseh cukrot, amely vagonszámra itt áll Párkánynánánál és szerette volna a magyar fogyasztási piacot magának megszerezni, a tilalommal nemcsak ezt a gyenge magyar ipart védte meg a kormány, hanem egyszersmind előidézte azt az állapotot, amely ma van, amelyre beszédem későbbi folyamán kívánok rámutatni. Amikor biztosította a külső konkurenciától a cukorgyárakat, akkor jöttek ezek a gyenge vállalatok a kormányhoz a maguk szociális panaszaival, amelyek — egészen bizonyos vagyok, benne — sokkal hamarább találtak meghallgatástmint saját munkásaiknak és tisztviselőiknek szociális panaszai náluk, és kérték, hogy a kormány emelje fel a cukor árát 12 koronával. (Igaz ! Ugy van ! half elől.) Ez február hónapban meg is történt. Júniusban azonban a kormány ujabb 35 koronával és júliusban még 35 koronával emelte fel kilogrammonkint, tehát egy féléven belül 97 koronával emelte a kormány kilónkint a cukor árát. Hogy fest ilyenformán a cukorgyárak jövedelmezősége ? Van nálunk egy cukorelosztó-bizottság, melyet Hegedűs Lóránt már 1921 augusztus 1-ére feloszlatott, mely azonban vigan funkcionál ma is és ma is kezében tartja az egész cukorelosztást. Ez a cukorelosztó-bizottiáág arra van hivatva, hogy a cukorelosztást egyenletessé tegye és a termelt 5500 vagon cukrot egész esztendőre aránylagosat felossza. A cukorelosztó-bizottságnak és a pénzügyi kormányzatnak kell hogy az lett légyen a meggyőződése, hogy a termelt cukor elég lesz, hogy az elosztó-bizottság által megszabott mérték betartása fedezni fogja az uj kampányig a cukrot. Ha nem ez volt a meggyőződése, akkor épenséggel súlyos bűnt követett el a magyar fogyasztóközönség ellen, hogy tudván, hogy a cukor nem lesz elegendő, nem bocsátotta be a cukrot akkor, mikor még a szokol kilencen állott, nem bocsátotta be akkor, mikor még 35—40—50 koronáért lehetett volna cukrot a megszerezni. Mert nem lehet azt a kifogást felhozni, hogy akkor nagy disszparitás állott volna elő, hiszen a kormány ellátja a köztisztviselőknek és munkásságnak óriási kontingensét. Ha tehát már a tehetős polgári fogyasztóktól sajnálta az olcsó cukrot, módjában lett volna fogyasztási szövetkezetek és más szervezetek utján legalább a köztisztviselőket és a munkásságot hozzájuttatni ahhoz az olcsóbb cukorhoz, amely ugy látszik, tényleg hiányzik, mert hiszen ime ma, a kampány végén azt mondják, hogy cukor pedig nincsen. A cukorgyáraknak érdeke azonban teljesen megvédetett és előbb 12 koronás, azután 35, újból 35 koronás emeléssel egy vagon cukor ára februárban 120.000 koronával, júniusban 350.000 koronával, júliusban ujabb 350.000 koronával, egy féléven belül tehát 820.000 koronával emelkedett. Hogyan alakul ilyenformán a cukorgyárak nyeresége ? A cukorelosztó-bizottság — ismétlem — hónapról-hónapra megállapítja a kvantumot, amely — a termelést véve alapul — 12 hónapra felosztva, havi 400 vagont tesz ki. Az én számitásom alapja tehát ez : szeptember—januárban forgalomba kellett már kerülnie, ha a cukorelosztó-bizottság becsülettel végezte a maga elosztó munkáját, 2210 vagonnak ; 13'5 korona haszonnal számítva, ez a cukorgyáraknak 303 millió korona hasznot jelent. Februártól májusig, tehát három hónap alatt 1810 vagon került volna forgalomba, mcst már felemelve még 12 koronával az árat, nem 13 5, hanem 25*5 korona haszonnal, ez 459 koronát jelent, és a júniusi és júliusi ujabb 35—35 korona emelést számítva, a hátralevő cukormennyiség cukorgyárak tiszta haszna emeltetett 1325 millió koronával, összesen 2087 millió koronával, ugy, hogy, egy gyárnak haszna átlagosan 174 millió koronával emelkedett. Reisinger Ferenc : Le kell vonni, amit a pártkasszába fizettek. Haller István : Amikor az állam ilyen emelésekhez hozzájárul, akkor az állam rendszerint legalább a hasznát szokta kivenni belőle. En figyeltem, hogy a különféle cukoráremelésekkel párhuzamosan megjelent-e a cukorrészesedés emelése. Nem tudok róla semmit. Az érdekelteket kérdeztem, jelent-e meg a cukorárak ilyen horribilis emelkedésével kapcsolatban valami ujabb rendelet, amely a 37 koronás cukorrészesedést az állam számára felemeli ; nem tud róla senki semmit, én sem tudok róla. Ha nem jelent meg, ez azt jelenti, hogy ez az egész haszon a cukorgyárak kasszájába vándorolt. Ha ezután kivánna a cukorrészesedésről a minister rendeleletet kiadni, kérve kérem és figyelmeztetem, ne