Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-25

A nemzetgyűlés 25. ütése 1922. várják a ministereinököt és amikor a ministerelnök jön, akkor már az elöttevaló napon is természetessen tilos mindenféle gyűlés megtartása. De hiszen itt sohasem a törvény volt az és a tényleges ok, amely szerepelt, itt csak ürügy kellett és csak az egyes ' közigazgatási hatóságok szellemi szegénységére vall, (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.) hogy még ürügynek is csak ilyen okot tudott kitalálni és egy végzésben politikai disszertációt tart azoknak, akik tőle gyűlés engedélyezését kérték. (Zaj balfelöl.) Kiss Menyhért: Ezt kell megreformálni! A közigazgatást! Haller István : T. Nemzetgyűlés ! Mi hajlandók vagyunk a legmesszebbmenőén támogatni minden munkát, amely a konszolidációra vonatkozik, azonban a választás után annyi fullánk maradt nemcsak képviselőjelöltek és megválasztott képviselők, hanem a szavazók százezreinek lelkében, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) hogy ha ezeket a íullánkokat nem fogjuk onnan kivenni, ha nem szívjuk ki a mérget, amelyet bennhagytak, akkor azok meg fogják mérgezni az egész politikai közéletet. A békéről nem beszélni kell, a békét elő kell készíteni, de ennek egyetlen módja az, hogy lássuk végre, mi történik azokkal a tisztviselőkkel, akiket politikai meggyőződésük miatt máról-holnápra máshová helyeztek át, mi történik azokkal a tisztviselőkkel, akiket B. listára tettek politikai meggyőződésük miatt, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) mi történik azokkal a szolgabirákkal, akik levelekben dicsekedtek az ellenzék maltraitirozásával és dicsekedtek azzal, hogy milyen nagyszerű módját találták ki a kormánypárti mandátum biztosításának, mi történik azokkal a karhatalmi közegekkel, vagy azokkal, akik velük rendelkeztek, akik képviselőket és képviselőjelölteket letartóztattak, mi történik egyáltalában a választási visszaélések megbüntetése körül. Mert ha ebben a tekintetben nem fogunk látni semmit, ennek konzekvenciája számunkra az lesz, hogy itt semmiféle komoly igyekezet a konszolidáció megteremtésére nincs, és hogy mindaz, ami elhangzott, béke-fuvolázás, melynek egyetlen célja az, hogy könnyebb parlamenti szituációt biztosítson a maga számára. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Homonnay Tivadar: Porhintés! Haller István: ... és az ellenzéket rábírja arra, hogy ne hozza fel mindazokat a panaszokat, amelyeknek elmondása a választási atrocitások után, egy barbár választójogi és választási rendszer után teljesen indokolt és jogosult volna ebben^ a nemzetgyűlésben. En 1922 februárjában parlamenti beszédemben azt mondottam, hogy ha nyilt szavazás lesz, sok ember boldog lenne, ha nem volna választójoga, legalább nem kerülne ellentétbe politikai meggyőződésével és kenyérérdekével. Ezért követeltem a titkos választást, mint egyetévi július hó 19-én, szerdán. 1^3 len ellenszerét a választási visszaéléseknek és egyetlen biztositékát a választások tisztaságának. T. Nemzetgyűlés! Egyetlen választás volt Magyarországon, amely után panaszok nem hangzottak el, amely után petíciók nem voltak, amely után büntetőjogi feljelentések nem voltak, amelyet nem követtek áthelyezések és elbocsátások. Ez az egyetlen választás volt az 1920-as választás, (Ugy van!. Ugy van! a baloldalon.) és pedig azért, mert az általános, egyenlő, titkos szavazati jog alapján folyt. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Ha terror nem lett volna !) Saly Endre : Az is jól nézett ki ! Várnai Dániel : Titkos különítményekkel ! (Zaj.) Haller István : Amíg a titkosan gyakorolható szavazás védelme alá nem helyezzük a magyar politikai életet, addig konszolidációról és különösen békés parlamenti együttműködésről nagyon nehéz lesz beszélni. Ezek után engedje meg a t. Ház, hogy áttérjek arra a térre, amely engem is, de főképen az országot és azt hiszem, ezt a Házat is legjobban érdekli, t. i. a gazdasági térre. Heinrich t. képviselőtársamnak, azonkívül a kormánynak is több nyilatkozata ugy hangzik, hogy a drágaság világjelenség, amelyen mi nem tudunk változtatni, a drágaság egyenes folyománya a valuta romlásának, a valutát pedig egy olyan óriási szövetség szövetkezet tartja a kezében egész Európában, hogy ezt mi áttörni, ennek ellenére érdemleges javítást csinálni nem vagyunk képesek és ezért hiába várunk a drágaság letörésére programmot, hiába biztatjuk az éhezőt, a nyomorgót, a drágaságban fuldoklót, hogy valami érdemlegeset tud a kormány vagy a nemzetgyűlés csinálni, ez mind hiábavaló reménykedés, mert ezekkel az elemi erőkkel és hatalmakkal szemben mi gyöngék vagyunk. Egyszóval, jóformán rá van irva erre a kérdésre is Dante poklának felirata : Hagyjatok fel minden reménnyel ! Ez volt az a hang, amelyet a ministerelnök ur is használt, és amelyről ón múltkor megjegyeztem, hogy ez a defaitizmus hangja. (Ugy van! a báloldalon.) Homonnay Tivadar: Epugy, mint mikor Tisza azt mondta, hogy elvesztettük a háborút ! Haller István : Hogy az volt, mutatja a koronának az a romlása, mely néhány nappal utóbb nyomban jelentkezett s bár az árfolyam azóta valamiképen újra nivellálódik, azt hiszem, ez igazán nagyon átmeneti jelenség lesz. Én aláírom, hogy a drágaság világjelenség, aláírom azt, hogy ennek oka az a tény, hogy Európa munkáskezei éveken keresztül millió és milliószámra improduktiv munkát végeztek s ennek következtében óriási mennyiségű érték, amelyre szükség volna, hiányzik. Aláírom azt, hogy a valutakérdés szabályozása nem függ egyedül tőlünk, hogy ez egy olyan világprobléma, amelynek szabályozása előbb-utóbb okvetlenül közös cselekvésre fogja kényszeríteni az