Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-25

172 A nemzetgyűlés 25. ülése 1922. évi július hó 19-én, szerdán. Haller István: T. Nemzetgyűlés! Az ellen­zék nem keresi a harcot, azonban természet­szerűleg felveszi a harcot minden esetben, ami­kor a kesztyűt odadobják neki. Ez parlamenti kötelessége, ez kötelessége mint ellenzéknek, kötelessége azzal a választó­tömeggel szemben, amelyet képvisel. Szívesen vesszük azonban, hogy a túloldalról mindunta­lan a békét és a békés együttműködést propa­gálják a ministerelnök nyomán. Nagyon szíve­sen vesszük. Ezt azonban meg kell alapozni. Megalapozása nem az, hogy vegyünk spongyát vagy fátyolt és töröljük el, vagy borítsunk fá­tyolt minden visszaélésre, amely a választás alatt történt. Ezt nem teheti egyetlen párt sem, nem tehetik önök sem, hogy a választás kis és nagy bűnöseit, a választási csatatér kicsiny és nagy hiénáit futni engedjük, hogy amnesztiát adjunk azoknak, akik mások szabadságát lábbal tiporták, akik kényszeritettek szavazni embere­ket, akik könnyel a szemükben és ugy szavaz­tak, hogy — hogyan is szavazhatna másra egy köztisztviselő, mint a kormány jelöltjére! Akik ezt megtették, akik képviselőjelölteket tartóz­tattak le, akik képviselőket tartóztattak le, akik a csendőrökkel házról-házra jártak és megtil­tották, hogy egy képviselőjelölt harmad- vagy negyedmagával vacsorázzék valamely helyen . . . Kiss Menyhért: Igaz! Ugy van! Haller István : Ezeknek nem lehet amnesz­tiát adni, mert ha adnánk, ennek az amnesz­tiának nyomában nem a megbánás, nem a meg­javulás járna, hanem a következő választáson egy versenyfutás a szabálytalanságok és tör­vénytelenség rekordjának eléréséért. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Griger Miklós : Megjönne az étvágyuk ! Halier István : Itt tehát amnesztiára szük­ség nincs és nem is lehet . . . Szabó István (sokorópátlcai) : Helyes! Haller István :... és ha mi nem foglalkoz­tatjuk a Házat hosszasabban és sűrűbben vá­lasztási visszaélések pertraktálásával, nem fog­lalkoztatjuk még annak dacára sem, hogy a ministerelnök ur pl. nekem is azt mondotta, hogy a vasvári választásról ne beszéljünk, — pedig nagyon könnyű volna róla beszélni és nem az én hátrányomra esnék ki- az, amit mondani lehetne róla — mondom, ha nem tesszük, ugy azt egyrészt azért nem tesszük, mert hiszen a petíciókból talán módjában lesz majd a bíráló-bizottságoknak eskü alatt, tehát lelkiismeretességgel, becsületességgel az igazságot kideríteni és sújtani azokat, akik visszaélés árán kerültek ide,... Sándor Pál : Nem bolondultak meg ! Haller István : . . . másrészt pedig tömege van a büntetőfeljelentéseknek, amelyekkel a bíróság fog foglalkozni. Ez egyik oka annak, hogy mi nem hozzuk ezeket ide sűrűbben és részletesebben. De van egy másik ok is, az tudniillik, hogy mi tényleg példát akarunk mu­tatni arra, hogy minél hamarább, minél gyor­sabban el akarunk jutni oda, hogy végre mó­dunkban legyen olyan javaslatokkal foglalkozni, amelyek a mi megítélésünk szerint tényleg kísérletek az újjáépítésre, a szociális nyugalom helyreállítására, a megélhetés megkönnyítésére, szóval mi minél hamarább időt akarunk adni a kormánynak, hogy foglalkoztassa a nemzet­gyűlést produktiv javaslatokkal, olyanokkal, amelyek nemcsak terhet hoznak, hanem végre adnak is a magyar nemzetnek valamit, végre egy téglával hozzájárulnak annak a várnak a felépítéséhez, amely romokban fekszik. T. Nemzetgyűlés ! Bár a választásokkal nem kívánok bővebben foglalkozni, mégis annak illusztrálására, hogy minő eszközöket tartottak megengedetteknek egyes közigazgatási hatósá­gok, csak egy gyülésbetiltás groteszk esetét olvasom fel. Mellesleg megjegyzem, hogy az én egyik kerületemben 55 községből összesen 14-ben engedték meg, hogy programmbeszédet tartsak, a többit a főszolgabíró szonika betiltotta azon a címen, hogy engem úgyis ismernek Magyar­országon, tehát abszolúte semmi szükség arra, hogy én programmbeszédeket mondjak. De be­tiltották pl. a programmbeszédet Kiskunfélegy­házán a következő címen. Azt mondja a fő­szolgabírói végzés (olvassa) : *»F. évi május hó 19-ikére tervezett népgyűlés bejelentésének tu­domásulvétele megtagadandó volt, mert Bethlen István gróf ministerelnök ur őnagyméltósága több ministertársa kíséretében f. évi május hó 20-ikán« — tehát nem 19-ikén, hanem 20-ikán ! — »a kiskunmajsai választókerületbe érkezik és tart ott beszédet. Már pedig a rendőrhatóság­nak elsőrendű kötelessége az, hogyha a magyar államnak első tisztviselője, a mindenkori minis­terelnök, az államhatalomnak ugy ki-, mint be­felé reprezentánsa, képviselője az ország állam­polgárainak országunk lehetetlenül nyomorúsá­gos helyzetében mindenki által oly nagyon várt, a magyar állam kül- és belpolitikai helyzetére vonatkozó megvilágosító kijelentéseket tesz, ezen kijelentések előtt tartott népgyűlésen izgalomba könnyen hozható izgága elemek által meg ne zavartassák.« Nota bene, 60 kilométerre volt a tervezett népgyűlés attól, amely be lett tiltva. (Derültség. ) A következő napokon sem lehetett azonban gyűlést tartani, mert azt mondja a végzés (olvassa) : »A f. évi május 21-ikére tervezett népgyűlés bejelentésének tudomásulvétele ugyan­csak megtagadandó volt, mert ezen a napon Ujkécske községben nem áll kellő karhatalom rendelkezésre, minthogy az ujkécskei csendőrőrs a rendes közbiztonsági szolgálatra megkívánt járőrt hátrahagyva, a fenti napon más közsé­gekben teljesít közbiztonsági szolgálatot.« (Egy hang balfelol : Feloszlatásra lett volna !) Ugyanilyen szolgabírói végzés alapján lett pl. betiltva a lajosmizsei kerületben is az ellenzék jelöltjének gyűlése, ugyanazon indokolással, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents