Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-25
A nemzetgyűlés 25. ülése 1922, kai van körülvéve, mint akármely ország, amelyet fel tudnék sorolni; nem engedheti meg magának kormány, mely olyan hajót kellene hogy révbe vezessen, melyre valóban nagyon sok szirt leselkedik, melyet nagyon sok veszély környékez és amelyre olyan vihar leskelődik, amely minden percben lecsaphat, és amely minden pillanatban megkövetelheti, hogy minden ember menjen a fedélzetre és mindenki próbálja menteni azt a kevéske részt, amely keze ügyébe esik. (Ugy van! bal felől.) Nem engedheti meg magának a magyar kormányt azt, hogy ellenségeket keressen, főképen azért, mert konstatálni vagyunk kénytelenek, hogy ellenfeleink, kiknek étvágya már betelhetett volna, még ma is követik azt a taktikát, amellyel sikerre vitték ügyüket velünk szemben. Benes, Yrabecz, Pasics és társai még ma is épugy dolgoznak a legnagyobb energiával, szívóssággal az ő ismert eszközeikkel, a hamis beállításokkal, ráfogásokkal és hazugságokkal, a mesterségesen és hamisan gyártott statisztikákkal, épugy dolgoznak még mindig az erőszak békéjének fentartása mellett és az igazság és a jog békéjének bekövetkezése ellen, mint ahogy dolgoztak ezelőtt. Ily körülmények között különösen Bethlen István ministerelnök úrtól kell elvárnunk, hogy ne* csak szavakban utaljon a békére, hanem mindent kövessen is el, ami alkalmas arra, hogy a béke atmoszféráját, amennyire emberileg lehetséges, megteremtse. O van kötelezve erre, mert őt terheli elsősorban a* történelmi felelősség azért, ami ebben az országban történik, őt terheli a történelmi felelősség azért, hogy tudnak-e összetartani azok az erők, melyek az ország felépítésében hajlandók együtt dolgozni minden kormánnyal, akárminő elvi és politikai ellentétek válasszák is el különben egymástól őket. Bethlen miniserelnök urat kötelezi ez a kezdeményezés azért is, mert mint már a múlt ülésben figyelmeztettem őt, a békülékenység szellemének a kormánytól kell kiindulnia ós nem lehet azt állítani, hogy itt hibák és bűnök csak az egyik oldalon történtek. Hibák és bvnök történtek a kormányzat részéről is... Griger Miklós: Sőt! Sőt! Haller István .* ... és egyáltalán nem tapasztaltuk azt az államférfiúi emelkedett higgadtságot, mely kötelező arra, aki a konszolidáció jegyében akarja a kormány gyeplőjót kezében tartani. Konszolidációt csak a lelkek megnyugtatásával lehet szolgálni, soha a nyers erő és a hatalom fitogtatása nem vezetett még nyugalomhoz, megértéshez és békéhez, (Ugy van ! balfelöl.) egyesegyedül a lelkek megnyugtatása vezet ehhez. Az igazságnak kell eleget tenni, a megsértett törvényt és szabadságot kell jogaihoz visszajuttatni, meg kell bőszülni a bűnöket, (Ugy van! balfelöl.) meg kell torolni a visszaéléseket, meg kell mutatni, hogy elsősorban a kormány és közegei akarnak a törvénynek tiszévi július hó 19-én, szerdán, 171 teletet és tekintélyt szerezni. (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Ennek nyomában fog járni az a tisztelet és becsület, mely kijár minden kormányzatnak, amely az alkotmány alapján áll, amely tisztán tiszteli állampolgárainak szabadságát, amely a jognak és igazságnak eszközeivel akar csak érvényesülni, nem pedig erővel, vagy épen erőszakkal. (Ugy van! bal felől.) Különösen ebben a nemzetgyűlésben kell a kormánynak arra törekednie, hogy meglegyen a mód és lehetőség a békés együttműködésre, ebben a nemzetgyűlésben, amelyről előre megmondották, hogy vérfertőzésből született, hogy a legbarbárabb, legigazságtalanabb, egészen hazug választójog alapján jön össze. É nemzetgyűlés kormányának mindent el kell követni arra, hogy expiálja azokat a visszaéléseket, amelyekkel többségét szerezte, expiálja azokat a bűnöket, amelyek okai annak, hogy olyan emberek hiányoznak innen, akik idejövetelének megakadályozása nem volt nemzeti érdek, (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon.) mert tudták tehetséggel, ésszel, becsülettel szolgálni ezt a nemzetet és semmi olyat nem tettek, ele főként maga a nép volt az, amely elpártolt tőlük, mert nem a nép akarata az, hogy egy Gerencsér István, egy Somogyi István,... Sándor Pál : Kutkafalvy ! Haller István: . . . egy Csernyus, egy Szmrecsányi és Kutkafalvy — és sorolhatnék még fel egy sereget — nincsenek itt. Ez nem a nép akaratán múlt ; ezek a mandátumok olyan eszközök által jutottak mások kezébe, hogy én egészen nyíltan merem állítani, hogy ilyen mandátummal egy percig sem maradnék ebben a nemzetgyűlésben. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon ) Nagy Ernő: Ez az igaz! Haller István : A ministerelnök nem örül a választások eredményének; nincs is oka rá. Mondotta Hódmezővásárhelyen, hogy harcának eredményétől egy kissé maga is meg van döbbenve. 0 keresett magának szélsőségeket a múlt nemzetgyűlésen és ezek ellen a szélsőségek ellen küzdött. Most kapott azok helyébe másokat. Nem hiszem, hogy ő tudná és ismerné még ma annak a jelentőségét, hogy mit jelent az a csere, amelyet kierőszakolt. Én nem hiszem, hogy tisztában volna ma vele., vájjon a konszolidáció, a polgári társadalom, a nemzeti gondolat ós a keresztény erkölcs érvényesülése szempontjából mi az, amit ő elért. Meg vagyok róla győződve, hogy igaza lesz annak az időközben alelnökké lett, a múltban is volt nemzetgyűlési képviselőnek, aki azt mondotta, hogy ez a választójog, amelyet a ministerelnök akkor beterjesztett, később pedig rendeletileg inaugurált, a legnagyobb szolgálatot tette a szélsőséges és radikális elemeknek. Homonnay Tivadar: Miért nem vonja le a konzekvenciákat az illető? Támogatja a kormányt ! 22*
