Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-25
168 A nemzetgyűlés 25. ülése 1922. évi július hó 19-én, szerdán. ugy, mint annak idején a munkások tették a munkaadókkal szemben, hogy ha követeléseiket nem teljesitik, sztrájk lesz. Szeder Ferenc ". Most a munkaadók csinálják ugy ! Szabó Sándor : Állitsanak fel elfogadható feltételeket és módozatokat megbeszélésre, és azok megvalósítására mindékor készen áll a kormányzópárt. (Ugy van ! a jobboldalvn.) T. Nemzetgyűlés ! Ma, amikor a munkabérekben irtózatos eltolódások vannak az ország egyes részein ; ma, amikor a pénz vásárlóereje úgyszólván semmi, de mindenesetre ingatag és megbízhatatlan ; ma az élet rávezette az embereket arra, hogy valódi és pozitív értékekben szabják meg a munkabéreket. Az állam igyekszik természetbeni járandóságokat adni és a gyárak is igyekeznek természetbeni járandóságokat juttatni ott, ahol csak lehet ; a kereskedők igyekeznek alkalmazottaiknak természetben kiadni fizetésük egy részét : ennélfogva felette szükségesnek, elkerülhetetlenül, parancsszerüen szükségesnek tartom, hogy a mezőgazdaságban ne kössék be a nyomtató ökör száját (Ugy van! jobbfelől.) és adják ki annak a földmunkásnak bérét természetben. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Minden erőmmel azon vagyok, hogy az erre vonatkozó intézkedések megvalósítást nyerjenek. (Helyeslés jobbfelől.) Vezettessék vissza mindenütt a mezőgazdaságban a munkabér a békebeli formák közé. Nem lehet elhitetni azzal a munkással, nem lehet annak a felfogásába belerögziteni, hogy ő többet kap akkor, ha pénzt kap. Én részt vettem ilyen békéltető tárgyalásokon, és meggyőződésem szerint az akkori bérviszonyok közt az illető munkások többet kaptak volna pénzben és természetbeni járandóságban, mint a békebeli viszonyok szerint, de mégis azt mondták a munkások, hogy többet kaptak békében, tehát azt mondtam, ha ők igy akarják, ha nekik igy jobb, tessék megadni, mert a nyugalom ezt kivánja. De azt mondom, közélelmezési kérdéssel van átszőve ez az ügy, most az a helyes, hogy természetben kell kiadni a földmunkás napibérét, meït ez más mindenféle szociális kérdéssel is össze van szőve. Azt hiszem tehát, hogy a nemzetgyűlés nagy többségének, egyetemének véleményét fejezem ki akkor, mikor azt kivánom, hogy olyanformán szabályoztassék a munkabérek kérdése, hogy természetben adják ki a fizetést. Szomjas Gusztáv: Becsületes gazda ma is ugy csinálja ! Szabó Sándor : Visszatérek a búza árának kérdésére. Vegyük, hogy 5000 korona ma a búza ára, és azt tapasztaljuk, hogy az a földmivesmunkás, kisgazda is 5000 koronás búzát eszik. Nagy Ernő : Dehogy ! Szabó Sándor : Azt eszik, mert ha eladja a búzáját, 5000 koronát kap érte. És micsoda goru dolat van ebben elrejtve, hogy amit elad, az bemegy a közforgalomba és a kenyérrevalót krumplival ? kukoricával, főzelékfélével, amivel csak tudja, fogja pótolni, és annál több búza fog kikerülni a forgalomba. És higyjék meg, hogy nagy kvantumot tesz ki, amit igy a szegény emberek elspórolnak a szájuktól, mert csizmára, ruhára is kell ; tehát igy csinál magának a szegény ember pénzt, és a szegény emberen is segítve van, — a földnélkülin is, aki nem termel, de mégis eszik — ha a búzának megvan az ára. (Mozgás.) Ezzel kapcsolatban az ellátatlanok dolgáról akarok még emlitést tenni. Ma az alamizsnálkodás idejét éljük, mindenki tartja a markát, ép ugy, mint a háborúban, amikor mindenki az államtól élt, kapták a hadisegélyt s amikor voltak olyan községek, amelyekben tizszer annyit tett ki a hadisegélyek egyhavi összege, mint amennyit az illető községek állami adója képviselt. Mindig az államtól várnak segítséget társadalmi kérdésekben is, gazdasági kérdésekben is. Megértjük, hogy miért, miért nem, és ime, ez az alamizsnáskodás itt van ma is, ma is mindenki az államtól várja a segítséget, pedig az államnak is csak ugy van valamije, ha a polgárok segítséget nyújtanak neki. Dénes István : Ez nem áll a földmunkásokra ! (Mozgás.) Szabó Sándor : Ha a földmunkásoknak, amint beszéltem róla, meglesz a természetbeni fizetésük, higyjék el, ez roppant sokat fog rajtuk segíteni. Szerencsém volt abban a vármegyébsn, amelyben e kérdésről épen szó van, főispánnak lenni és ismerem a viszonyokat. Dénes István : Mégsem tudja, kérem ! Szabó Sándor : Talán Budapesten a flaszteren tanulta meg a képviselő ur a barázdákat ismerni ? Itt hiába vet, itt nem fog aratni, csak odakünn ! Dénes István : A rmmkanélküliek mit kapnak? Elnök : Kérem Dénes képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Szabó Sándor : A munkanélkülieknek az ellátatlanok kataszterébe való felvétele iránt én is tettem lépéseket és épen ez évben. Dénes István : Ott vannak ? Szabó Sándor : Hogy mi ennek a kérdésnek akadálya, arról nem akarok előhozakodni ; a folyosón megmondom a képviselő urnák, ha érdekli. Azt tartom, hogy az ellátatlanok kataszterének összeállítását rá kell bízni a községekre, és pedig földmunkásokból, nem termelőkből, iparosokból, kereskedőkből álló bizottságra, és ha a hadisegélyt, ami annak idején kényes kérdés volt, meg tudták állapítani a községben, ezt is állapítsa meg az az aeropag, amely ismeri egymás viszonyát, belát egymás zsebébe, a gyomrába, amely tudja, hogy ki mit vacsorált, tudja, hogy kinek mije van a kamrájában. Ha pedig igy is kimarad valaki, akkor lehessen jogorvoslat után nézni, panasszal élni. Igy aztán nem lesznek éhezők, mert bár csak segítség az, amit kapnak és abból meg nem élhetnek teljesen, de mégis jól esik ez a hozzájárulás, ha nem is tarthatja el belőle egy hónapig sem a gyermekét. Dénes István : A rendelet mégis kizárja ! (Ellenmondás a jobboldalon.)
