Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-25

À nemzetgyűlés 25, ülése 1922. évi július hó 19-én, szerdán. 169 A közellátással kapcsolatban igen tiszteletreméltó jelenségeket láttam. Amikor kerületemet bejártam, azt mondták nekem a gazdaemberek : Ke tessék velünk törődni, mi csak megleszünk valahogy, tessék törődni azzal a szegénnyel. Szomjas Gusztáv : Mindenütt ezt mondják ! Szabó Sándor : így mondják nekem, de nemcsak ennyit mondtak, hanem azt mondták : tessék megmondani, ha fel tetszik menni a nemzetgyűlésbe, hogy áldozatokra is hajlandók vagyunk, — leszögezem ezt — azt mondották : adunk holdanként, akiknek több mint 5 hold vetésünk van — mert akinek csak 5 holdja van, magának is alig termett elég — 15—20 kilogrammot kedvezményes áron, mert különben elfajulna a dolog, ha semmitsem fizetnének, adunk 1000 koronáért, tehát az ár 1

/

5 részéért. Esetleg olcsóbban is adnának, ha tárgyalásokra kerülne a sor. Tehát a gazdatársadalom áldozatra kész kicsinytől a nagyjáig, s igenis a földnélküli munkásnak, és pedig az ipari munkásnak is, ha közelit hozzája és nem fenyeget, segitségére megy. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mert azt is láttam, azt is tapasztaltam, hogy sokszor szeretni sem engedik magukat, annyira el vannak riasztva s azt hiszik, hogy mi arravalók vagyunk, hogy őket lehetetlen helyzetbe hozzuk. Hogy ne igy legyen, tessék ezen változtatni, mert ez a gondolat él itt mindenkinek a lelkében. (TJgy van! jobbfelől. Mozgás a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Gyerünk a nagy szeretettel : Tessék felajánlani !) Tessék szót váltani felette, tessék propoziciókat tenni, összeülni, megbeszélni a dolgot, készen van nálunk a hajlandóság erre. S ezt nem egy ember mondja, hanem kerületem minden községében felvetvén a kérdést, az illetékesek, tehát azok, akiknek áldozniok kell, azt mondták, hogy áldozunk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Megvan tehát rá a hajlandóság és be kell látni annak a népnek az áldozatkészségét. Ezt nem én mondom, hanem annak az egyszerű embernek a szavait mondottam el. S ez nem egyedülálló jelenség, hanem minden községben igy van. Amint a közbeszólások mutatták, t. képviselőtársaim is ezt látták, ezt tapasztalták. Nagy Ernő : A kisbirtok ! Szomjas Gusztáv : A nagy birtok is ! Nagy Ernő: Majd meglátjuk! Szomjas Gusztáv: El is jöhet ! Dénes István : Ezt törvényhozási utón kell rendezni, nem pedig társadalmi utón. Nem könyöradományra van szüksége a népnek ! Szomjas Gusztáv : Nem is könyöradomány ! Dénes István : Azok az 5 kilók könyöradomány t jelentenek ! Elnök : Kérem Dénes István képviselő urat, ne méltóztassék folyton közbeszólni, mert különben kénytelen leszek a házszabályokat szigorúbban kezelni. (Zaj a jobboldalon ; felkiáltások : Demagógia !) Szabó Sándor : Aki áttanulmányozza ezt a kérdést, az nem fog ilyen könnyen Ítéletet mondani. Látj uk, hogy baj van, de arról nem lehet szó, hogy NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926, — II. KÖTET. egyszerre szavazzunk meg 30 kilót, mert honnan fogjuk ezt előteremteni. Azokról a módozatokról is kell gondoskodnunk, amelyek megoldásra vagy célra vezetnek ; nem »elég felállítani tételeket, amelyek kívánatosak és szépek, hanem a megoldás módozatait is meg kell jelölni. Ne mondják, hogy ez kormányzati feladat, mert azt szokták mondani, hogy erre való a kormány. Bocsánatot kérek, mindnyájunknak kötelessége, megoldási módozatot ajánlani a kormánynak, ha tudunk, s a kérdést minden oldalról megvilágító felvilágosítással kell szolgálnunk, mert különben csak azt érjük el, hogy a közbeszólások elmérgesitik a helyzetet és nem visszük előre magát a dolgot. Dénes István *. Adtunk már tanácsot. Elnök : Dénes István képviselő urat rendreutasítom ! Szabó Sándor : Egy nagyon kényes kérdést kívánnék még megemlíteni. A járási mezőgazdasági bizottságok vannak megbízva azzal, hogy azon egyének felett, akik a kommunizmus alatt vagy után vagy azzal kapcsolatosan hazafiatlan magatartásban találtattak részeseknek, esküdtszékszerüleg ítéletet mondjanak, hogy alkalmasak-e arra, hogy földet kapjanak, hogy megvan-e erre a kvalifikációjuk vagy nincs. (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Itt egy hibának helyrehozatalát tartanám szükségesnek. Itt, mintegy esküdtszéki eljárásról lévén szó, tétessék az eljárás kontradiktóriussá, hogy az illető előadhassa a maga dolgát, védelmét. S annyira mennék a kiengesztelődés és megbocsátás gondolatában, hogy akinek a cselekedeteiből nagyobb bűncselekmények nem derültek ki, vagy akinek a cselekedeteiből nagyobb károk nem származtak, ha neki magának nem adnak földet, adjanak legalább a gyermekeinek. Ha az illetőnek kiskorú gyermekei vannak, akkor juttassák ezeket földhöz, adják át a földrészét a gyermekeinek. Mert hiszen ha ő vétett is, ezért nem kell még a kiskorú gyermekét is bűnözöttnek találnom és büntetnem. (Helyeslés jobbfelől.) Annyira mennék ebben a megbocsátásban, hogy az illető kiskorú gyermekének, akiből a hazának tisztességes munkás-polgárát, katonáját várom, juttatnám földhöz, s az az atya majd megszerzi a föld tulajdonjogát az ő gyermeke számára. S akkor meg vagyok győződve arról, hogy könnyebben el fogja viselni földreformból kimaradt földmives ember ezt a mellőztetését, ha legalább a gyermeke számára megszerzi a földet. Mert hiszen annak a földnek akár tulajdonosai, akár bérlői, vagy haszonélvezői, vagy birtokosai vagyunk, szóval akármilyen címen birtokoljuk is azt a földet, csak átmeneti lények vagyunk. Az a tulajdonos talán nem birtokolja azt a földet addig sem, mint az a bérlő, mert későn örökli, meghal. Átmenetiek vagyunk valamennyien. S annak az embernek, ha a földet nem is magának, hanem a gyermekeinek szerezte meg, mégis a meg22