Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-24

142 Á nemzetgyűlés 24. ülése 1921 Ha ez meghallgatásra talál : ha ez irányban enyhítéseket és megnyugtatásokat tudunk elérni, akkor következik el az ideje annak, hogy levegőhöz jussunk, hogy iparkodjunk ezt a kinai falat lebontani, vagy ha lebontani nem lehet, legalább iparkodjunk megbontani. Erre pedig a leghasznosabb és legcélravezetőbb eszközök azok, amelyeket a kereskedelemügyi minister ur expozéjában kifejtett s amelyekhez természetesen minden közgazdának és jó magyar embernek a legnagyobb készséggel kell hozzájárulnia. A mód az, hogy iparkodjunk a tőszomszédainkkal minél előbb kereskedelmi szerződéseket kötni, ha ez nem lehetséges, kereskedelmi megállapodásokat, egyezményeket, tarifális vasutforgalmi megállapodásokat létesíteni, vámszerződéseket kötni preíerenciális alapon, de minél előbb és minél hamarabb ! És legyünk egészen őszinték. En nem tagadom, nekünk létérdekünk, mi erre rászorulunk, nekünk ez kell, de ez kell őnekik is. Csak Csehország példájára utalok, amely az ő javulásra képes valu- * tájával, fejlett iparával, nagy produkciójával oda jutott, hogy igenis óriási megkönnyebbülést szerezne neki, ha velünk ilyen egyezményei volnának, tehát vitális érdeke ez neki is, és ahol mindkét félnek ugyanaz az érdeke, egy kis belátással, egy kis jóakarattal minden nehézséget áthidalhatónak vélek. A kereskedelem és az ipar szempontjából a szabad forgalom hivének vallom magamat, annak is vallottam magam mindig, meg akarom azonban jegyezni és hangsúlyozni akarom azt, hogy különösen a mai viszonyok között a vámvédelemmel csak ugy éljünk, csak ugy használjuk azt, amint nálunk iparilag fejlettebb országok, Angliát és az Amerikai Egyesült-Államokat «em véve ki, használják. Erre szükségünk van. A belkereskedelem, szempontjából pedig természetesen mindenféle a kereskedelmet akadályozó intézménynek fokozatos megszüntetése mellett emelek szót. Itt sem ajánlhatom azonban az ugrásszerű hirtelen áttérést a szabad forgalomba, mert ez katasztrofális is lehet, de mindenféle monopóliumot, mindenféle kedvezményt szolgáljon az akár egysesek, akár társulatok, akár szövetkezetek javára, a legkiméletlenebbül elitélek és azok megszüntetését követelem. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A szövetkezetekről beszélve, bátorkodom figyelmükbe ajánlani, hogy ne tévesszék szem elől azt a célt, melynek szolgálatára létesültek és csak a szövetkezeti tagok rendelkezésére álljanak. így talán megnyilhatik a remény arra, hegy pénzügyi helyzetünk szanálására gondolhatunk, és igy talán remélhetjük, hogy ez irányban nemei eredményeket érünk el. Kötelessége azonban mindenkinek a kormány ebbeli szándékait elátámasztani, a kormánynak segitségére lenni, mert lehetetlen dolog az örökös deficittel való gazdálkodás. Méltóztatnak tudni, hogy mi két év előtt hat és fél milliárd deficittel dolgoztunk, tavaly már effektive tizenhat és fél milliárd volt a deficit és ki tudja, mennyire fog L évi július hó 18-án, kedden. még felmenni, amikor az ellátatlanok részére szükséges beszerzés a 800 koronás búza melleit nyolc milliárdra rugett, és mcst 4000 és 5000 koronás árakkal kell számolnunk. Sokan külföldi valut a kölcsönök megszerzésében látják a kivezető és kisegitő utat. En nem becsülöm alá az ilyen kölcsönök nagy jelentőségét, tudom azokat értékelni, különösen konszolidáltabb pénzügyi helyzet mellett a kölcsön drágaságára és minéműségére való tekintettel, de országos és sorsdöntő befolyást én az ilyen kölcsönöknek nem tulaj donithatok. Nem, tulaj donithatok különösen a mai helyzetben, hiszen a kölcsönök ujabb terhek vállalását jelentik, ujabb fizetési kötelezettséget jelentenek, emellett nagy kamatterhet, melyet ha nem tudunk teljesíteni, ujabb kölcsönök felvétele válik szükségessé. Ez olyan váltó lovaglásféle manipuláció, injekció, mely pillanatra talán enyhülés, segítséget nyújt, gyógyuláshoz azonban nem. vezet, túladagolás mellett pedig az elérni kivánt célnak épen ellenkezőjét érjük el vele. A budgetet azokkal a természetes eszközökkel kell megjavitani, mely természetes eszközökkel a magánember javitja.meg a rendetlenségbe jutott háztartását. Ez magyarul azt jelenti, hogy kiadásainkat resztringálni, bevételeinket pedig fokozni kell. A kiadásokat egy heroikus elhatározással kegyetlenül kell lecsökkentenünk az egész vonalon, bármily keserű is a megszokott állapotoktól való letérés, parancsoló kötelessége ez ugy az államnak, mint az állampolgárnak, és ez elől nem. térhet ki egyik sem. A takarékoskodást természetesen az egész vonalon végre kell hajtani, és ha talán segitségére vagyok ezzel valamikép a kormánynak, nagyon szivesen ajánlom figyelmébe azt az institúciót, mely Angliában van meg, melyet »Sparcommission« néven ismer az egész világ, s mely takarékossági bizottság feladata, hogy a benne helyet foglaló parlamenti és parlamenten kivül álló szakemberek felülbírálják a pénzügyminister költségelőirányzatát, bizonyos részeket belátásuk szerint törölnek belőle, és az igy megváltoztatott előirányzatot terjesztik be a Háznak, mint a kormány javaslatát. Ezen komiszio üdvös működésének tulaj donitom azt, hogy a hadviselt főhatalmak közül Anglia volt az első, mely a háborús kiadásokat máris konzumálta és amely pénzügyi helyzetét a leghamarább rendbe hozta. Talán méltóztatnak osztozni abban a nézetemben, hogy a budget megállapítását teljesen mentesiteni kell a politikától, hogy azt pártpolitikától mentesen kell megbirálni, mindenkinek meggyőződése és hazafias érzése szerint, az ország szükségleteihez mérten. Röviden ki akarok térni az állami tisztviselők kérdésére. Előre bocsátom, hogy mindig a legnagyobb tisztelettel, elismeréssel és megbecsüléssel voltam az állami tisztviselők iránt. Közelről volt alkalmam, működésüket a legnehezebb időkben megfigyelni, és őszinte elismeréssel regisztrálom hazafias és igen nagy anyagi küzdelmek közt végzett munkájukat. En tehát teljesen a tiszt-