Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-24

HO A nemzetgyűlés 24. ülése 1022. évi július hó 18-án, kedden. Megkezdem a sorsolást. A II. számú biráló-bizottsághoz utasittatik a következő kilenc mandátum : Huszár Elemér, Rakovszky István, Haller István, Rainprecht Antal, Lukács György, b. Mirbach Antal, Nagy Ernő, Herczegh Béla és Rácz János képviselő urak mandátuma. Az I. számú biráló-bizottsághoz utasittatik a következő kilenc képviselő ur mandátuma : báró Kaas Albert, Ssentpály István, Fáy Gyula, IklódySzabó János, Mokcsay Zoltán, Sálágyi Lajos, Bogya János, Beck Lajos é.s Erődi-Harrach Béla. A III. számú biráló-bizottsághoz utasittatik a következő kilenc mandátum : b. Urbán Péter, Bozsik Pál, Sseder Ferenc, Pakots József, Peidl Gyula, Rákóczi Ferenc, Knaller Győző, Rupert Rezső és Berki Gyula. Végül a IV. számú biráló-bizottsághoz a következő nyolc mandátum : Dréhr Imre, Wild József, Jánosi Ziltán, Strausz István, Paupera Ferenc, gr. Apponyi Antal, Édes Antal és Szabó Sándor. Felkérem a házszabályok 39. §-a alapján a megválasztott biráló-bizottságokat, hogy július hó 19-én délelőtt 10 órakor megalakulni szíveskedjenek és pedig az I. számú biráló-bizottság az I. számú bizottsági teremben, a II. biráló-bizottság a II. számú bizottsági teremben, a III. számú biráló-bizottság az elnöki fogadóban és végül a IV. számú biráló-bizottság az olvasóteremben. Egyben felhivom a megválasztandó elnök urak figyelmét arra, hogy a tárgyalások megkezdése előtt meggyőződni tartoznak arról, hogy a tag3k valamennyien letették-e az esküt, mert az eskü letétele nélkül a bizottsági tagok közül senki, sőt, ameddig a bizottságnak minden egyes tagja az esküt le nem tette, a bizottság maga sem kezdheti meg működését. T. Nemzetgyűlés ! A házszabályok 250. §-a alapján 50-nél több képviselő ur inditványt nyújtott be aziránt, hogy az indemnitásról szóló törvényjavaslat sürgősség mellett tárgyaltassék. A házszabályok alapján felkérem a jegyző urat, szíveskedjék az aláiró képviselő urak névsorát felolvasni, hogy megállapithassuk, vájjon az aláírók közül ötvenen jelen vannak-e. Bodó János jegyző (olvassa az aláírók névsorát Renczes János nevéig). Elnök : Miután már hatvannál több felolvasott képviselő jelen van, a névsor további felolvasása szükségtelen és miután az aláiró képviselő urak közül a házszabályok rendelkezései szerint megkívánt ötven képviselőnél többen vannak jelen, a sürgősségi indítvány felett a házszabályok 250. §-a alapján a nemzetgyűlés legközelebbi ülésének kezdetén fogunk határozatot hozni. Be kell jelentenem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy az előbli választásnál tévedés történt. Ugyanis Berki Gyula képviselő urat — aki nem végleg igazolt képviselő, miután mandátuma meg van támadva — a mélyen t. Nemzetgyűlés beválasztotta a negyedik bíráló-bizottságba. Minthogy ez házszabályellenes, Berki Gyula képviselő urnák megválasztása szabálytalan. Épen ezért a holnapi napon a negyedik biráló-bizottságba Berki Gyula képviselő ur helyett egy más, végleg igazolt képviselőt méltóztassanak majd megválasztani. Ugron Gábor : Jó ügyvezetés ! Rassay Károly : Paktumot megszegni, azt tudnak ! Ugron Gábor : Egy órát ellopni a nemzetgyűlés idejéből, azt tudnak ! Elnök : Napirend szerint következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat (írom. 2, 7) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Heinrich Ferenc! (Halljuk ! Halljuk I) Heinrich Ferenc : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök: Ciendet kérek, t. képviselő urak. Heinrich Ferenc : Hogyha a meglehetősen hosszura nyúlt vita folyamán bátorságot veszek magamnak arra, hogy — bár rövid időre — a nemzetgyűlés figyelmét igénybe vegyem, teszem ezt azért, mert meggyőződésem, hogy közérdekű és fontes az, hegy az ilyen vitában, különösen az ülésszak elején a számcs felszólalásból megismerjük egymás gondolkodását, felfogását bizonyos nagy horderejű kérdésekben, amelyeknek megoldása céljából lényeges az, hogy egymást megértsük, hogy egymással közös, eredményes munkát produkálhassunk. A nemzetgyűlés elnézését kéiem, hogy felszólalásom folyamán — ami természetes is — kénytelen leszek olyan dolgokra kitérni, amelyeket t. képviselőtársaim már szóbahoztak. De miután ezek igazságok és mert nézetem szerint igazságokat nem. lehet eléggé pcintirozni, nem lehet eléggé a köztudatba átvinni és nem lehet eléggé mindenféle nézőpontból megvilágítani azokat, kénytelen vagyok azt megcselekedni. De természetes az is, hogy kénytelen vagyok egyes képviselőtársaim által a vita folyamán elhangzottakra reflektálni és azokra felelni. Kezdem, tehát azzal, amit mindnyáj an tudunk, ami letagadhatatlan igazság, hogy a mi teljes gazdasági leromlottságunkat, a mi kétségbeejtő helyzetünket tisztán és egyedül a háborúnak tulaj donithatjuk, amely háború bizonyos szükségszerűséggel, a legkíméletlenebb módon kellett hogy belenyúljon nemcsak a mi magánéletünkbe, az államháztartás életébe, az ország gazdasági életébe, hanem kíméletlenül kellett igénybe vennie az ipari produkciót, a nyersterményeket, az ipari energiát ; igénybevette a munkáskezet, felemésztette azt, valamint gyári berendezkedéseinket, amelyeket hadiüzemre átalakítva, teljesen kihasznált és lekoptatott. Nagyon természetes dolog, hogy ennek következtében a jelenlegi szükséglet és a megmaradt anyagi javaink között óriási a disz pro porció. Különösen súlyosbitó körülmény még az is, hogy