Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-23
A nemzetgyűlés 23. illése 1922. évi Julius hő 17-én, hétfőn. 131 krata párt kezébe teszi le, akkor bekövetkezik ránk az áldott termelés, a gazdasági igazságosság, a népjólét, a belső és külső béke korszaka. De ha nem, ha a forradalmi pártok együttvéve sem tudják megszerezni a szavazatok nagy többségét és ezzel a politikai hatalmat, ha a tömegek tudatlansága vagy renybesége miatt reakciós vagy maradi pártok többsége jut be a törvényhozás házába, akkor a belső bonyodalmak — és ne szépítsük a dolgot — eddig nem ismert hevességű belső forrongások ideje következik, mert az öntudatos szociáldemokrata munkásság egy pillanatig sem fog beletörődni abba. hogy a forradalom gyümölcseit ne élvezhesse és hogy a forradalmat — amelynek még csak a kezdetén vagyunk — tovább ne fejleszthesse. A forradalom megindult, elméletben már győzött is, de győznie kell a gyakorlatban is. Ellenforradalmi többség^ azt jelentené, hogy a forradalom csak papiroson marad. Végbemehet-e ez a világtörténelmi előretörés, súlyos belső rázkódások nélkül, vérnek ömlése, tűznek pusztítása nélkül? Ha igen, hát csak egy esetben : ha a szociáldemokrácia törvényes utón kapja kezébe a hatalmat.« Zeőke Antal : Törvényes terrorral ! Propper Sándor: 1918-ban miért nem kifogásolta ? Szabó József: Én kifogásoltam akkor is! Méltóztassék az Alkotmánynak hasábjait elolvasni, ott is tiltakoztunk a szociáldemokrata pártnak ezen politikája ellen. Bizonyíték ez a cikk arra, hogy a szociáldemokrata párt nem akart komolyan választást, vagy ha igen, akkor ugy képzelte a választást, mint ahogy az a kommunizmus alatt volt : mindenkinek szabad szavazni, de csak kommunistára, illetőleg csak szociáldemokratára. (Zaj a szélsobálóldalon.) Peyer Károly : Ez az igazi demagógia ! Propper Sándor: Ez a tárgyilagosság? (Az elnöki széket Oaal Gaston foglalja él.) Szabó József: A szociáldemokrata párt igen tisztelt képviselői nagyon játszanak a szavakkal és hamar kiutalják a demagógia címzést. Kérdezek valamit Peidl igen tisztelt képviselő úrtól. Sajnálom, hogy nincs itt, de végre sebaj, mert az urak azonosítják magukat egyik a másik felfogásával és teljesen bizonyos, hogy azonosítják magukat a deklarációval. Peidl t. képviselő ur többek között azt*mondta,,hogyha a polgári pártok 1918-ban összefogtak volna, nem lett volna kommunizmus; a szociáldemokrata párt egyedül küzdött a kommunizmus ellen, a polgári pártok pedig rálicitáltak a szociáldemokrata pártra is. És az akkori Népszavából idézek egy küldöttséget. Ez arról panaszkodik Garami Ernő akkori kereskedelmi ministernek, hogy bajok vannak a választás terén, mert a szociáldemokrata-párt terrorizál ; a választások tisztaságának biztosítása érdekében a Lovászy-párt, a keresztényszocialisták, a földmives- és magyar polgári párt képviseletében küldöttség kereste fel hétfőn Garami Ernő kereskedelmi ministert. Garami kereskedelmi minister válaszában hangsúlyozta, hogy a maga részéről minden eszközzel arra fog törekedni, hogy a választásokon minden párt részére teljes akciószabadság biztosittassék, mert nézete szerint a szociáldemokrata pártnak is érdeke, hogy a választások lojálisán folyjanak le. »Az a meggyőződése, hogy a szociáldemokrata párt erőszak nélkül is eléri remélt céljait. Kijelenti, hogy a tisztviselők kényszernyugdíjazásának kérdését a ministertanácsban ő vetette fel« . . . Ugy látszik, akkor is ugyanazt csinálták, amit most csinál a kormány: A kényszernyugdíjazást hozták be a tisztviselőknél, amit Garami Ernő vetett fel. Nincs sok különbség eszerint a két kormány között. (Zaj jobbfelöl. Derültség. Olvassa) : »Ezt minden politikai célzat nélkül tette, nem gondolva arra, hogy a pártok körében az a gondolat merülhet fel, mintha a kormány ezt a tervet választási akció célokra akarná kihasználni. A szociáldemokrata párt mindent el fog követni, hogy a választások sikere biztosítva legyen. A kormány a rendelkezésre álló hatalommal meg fogja védeni a pártokat és a választások tisztaságát. Kijelentette, hogy április 12-ére tűzte ki a választást. — A küldöttség ezután Berinkey Dénes miniszterelnököt és Nagy Vince belügyministert kereste fel.« Tehát a szociáldemokrata párt hivatalos lapja jelzi, hogy a polgári pártoknak panaszkodni kellett menniök a kormányhoz és a szocialista ministerhez is, hogy védelmet kérjenek a választási akció szabadságára. Ugy látszik, mégsem akarta a szociáldemokrata párt olyan nagyon a polgári pártok támogatását a kommunista törekvésekkel szemben, hanem* inkább a szociáldemokrata párt ezeket a polgári pártokat üldözte jobban, mint a kommunista pártot. És akkor előáll a szociáldemokrata párt igen tisztelt szónoka és nagy demagógiával azt mondja, hogy miért nem csatlakoztak az urak hozzám, miért nem fogtunk össze szociáldemokraták és polgári pártok, akkor letörhettük volna a kommunizmust. Valójában pedig egyebet sem tettek, mint üldözték a polgári pártokat, amint hogy üldöztek minden pártot, mert csak a kommunista pártot kimélték. Egy hang (szélsobálóldalon) : No engem kivégeztek ! Szabó József: Kérem az ilyesmit nem lehet viccel elütni. Peyer Károly : Szeretném tudni, ön hol küzdött a kommunizmus ellen ! Szabó József: Mindjárt mondok a t. képviselő urnák egy esetet, amiből meg fogja tudni, hol voltam én ezekben a napokban. Az újpesti pamutgyár munkásai közvetlenül a kommunizmus előtti napokban üldözés17*