Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-23

láÓ A nemzetgyűlés 23, 'ütése 1922. évi július hó 17-én, hétfőn. bizony kivonulunk, lemondunk a mandátumunkról? Nekem az a felfogásom, hogy a szociáldemokrata párt itt előre kilátásba helyezte az osztályuralomra való törekvését, a diktatúra felé való kacsingatást és ugy gondolja, hogy jó lesz már előre alibit szerezni, (Zaj a szélsobalóldalon.) ha ez a kormányzat és ez a nemzetgyűlés munkálkodásában nem tudja azokat a nagy Ígéreteket beváltani, amelyeket a szociáldemokrata párt a választások során a polgárságnak tett... Peyer Károly: Nem ígértünk semmit! Dobóczky Dezső: Ne mondja! Szabó József : Olcsó kenyeret, drága emberéleteti ... Ha a gazdasági életünk rosszabodik, ha közeledünk Ausztria felé, amitől Isten mentsen, arra az esetre az igen tisztelt képviselő urak már előre alibit igazolnak és azt mondják, mi pedig ebben nem veszünk részt, (Zaj és felkiáltások a szélsobalóldalon : Ez tévedés !) kivonulunk, menekülünk a sülyedő hajóról és átadjuk helyünket a polgári pártoknak és azt fogják mondani, amit az igen tisztelt képviselő urak közbeszólás formájában tettek : tessék megnézni Ausztriát, Ausztriában most nem a szociáldemokraták kormányoznak, hanem keresztényszocialisták vezetik az ügyeket. De elfelejtik, hogy a szociáldemokraták vitték odáig Ausztriát, ahol most van és most a keresztényszocialisták vállalkoztak arra, hogy megmentsék a sülyedő hajót. (Zaj a szélsobalóldalon.) Propper Sándor: A Ballhausplatzról nem hallott soha semmit? (Zaj. Elnök csenget) Szabó József: Azért szögeztem le ezt a kérdést, hogy a szociáldemokrata pártnak ne legyen módja idővel, ha arra kerülne a sor alibit igazolni, hogy ne menekülhessenek a sülyedő hajóról a szárazon, hanem igenis, már most vegyék tudomásul, hogy mindenért, ami történik, ők is felelősek épugy, mint ahogy mi is felelősek vagyunk. A felelősség alól egyetlen egy törvényhozónak sincs joga kibújni és azt másra átruházni. Peyer Károly ". De joga van ellene tiltakozni ! Szabó József: Igen, ehhez joga van! Peyer Károly: No látja! Egy kis különbség! (Zaj a szélsobalóldalon.) Ha rosszakaratot tapasztalok, akkor nem ülök itt hiába. Értékesebben tudom az időmet eltölteni. Szabó József : Ezekben az elvi kérdésekben kívántam a szociáldemokrata párt deklarációjával és programmjával foglalkozni. Szeretném, ha a szociáldemokrata párt ugyanazt a tárgyilagosságot tanúsítaná, amellyel én ezeket a kérdéseket kezeltem és belátná azt, hogy hibázott, és azt mondaná férfiasan, hogy: elismerem a hibákat, meg akarom ezeket javitani. Ez sokkal több garancia volna nekünk arra, hogy a szociáldemokrata-párt az ország felépítésének és megmentésének munkájában tényleg részt akar venni, mint a hibák letagadása és szépítgetése. Az egyik hiba, amit a szociáldemokrata pártnak szintén vállalnia kell és amely alól szabadulnia nem lehet az, hogy a kommunizmus felidézésében a szociáldemokrata pártnak jelentékeny része volt. Ne méltóztassanak meg sem kisérelni ezt letagadni, ne méltóztassanak ezt a kérdést ugy elintézni egy közbeszólással, vagy hangos szóval, hogy mi inkább megmentettük az országot a kommunista pusztításoktól és nekünk, szociáldemokrata pártnak ebben semmi részünk nem volt! Ne méltóztassék ezt tenni, mert sokkal okosabb, ha a szociáldemokrata párt elismeri, hogy ezen a téren óriási hibát követett el (Igaz ! Ügy van ! a jobboldalon.) és hogy a kommunizmus felidézésében legalább 75%-nyi része van ! (Igaz ! Ugy van ! a középen és a jobboldalon.) Klárik Ferenc : Hol van a másik 25 százalék ? Szabó József : Ezt a viszonyokban, a háborúban keresem és abban a politikában, amely a háború alatt és háború előtt folyt. Nem lehet ezt letagadni, hiszen nem felejtette el még senki, hogy a szociáldemokrata párt versenyzett Kun Bélával, hogy kik az igazi kommunisták. (Derültség és zaj a szélsobalóldalon.) Méltóztatnak talán emlékezni arra, hogy a Népszava cikkei beharangozták, hogy: mi fogjuk majd anna kidején megvalósítani a kommunizmust! . . . Peyer Károly: Annakidején! Szabó József: ...és nem lesz szükségünk ezekre a jöttment emberekre. Tehát Peyer igen t. képviselő ur elismeri, sőt fentartja, hogy : majd annak idején. Hát ezek szerint a szociáldemokrata párt újra és újra hangoztatja, hogy nem a deklarációnak híve, hanem a programmjának, amely a kommunizmus felé vezet. (Igaz ! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) A szociáldemokrata párt annak idején választásokat irt ki és ugy tett, mintha komolyan választatni is akarna. Pedig az egészet csak arra használta fel, hogy az agitációját folytassa, hogy. a törekvéseit elhintse és hogy híveket szerezzen, azután pedig kezébe véve a hatalmat, diktátora legyen az országnak. Batitz Gyula : Akkor nem volt szükség erre ! (Zaj a szélsobalóldalon.) Szabó József : De igenis, nagy szükség volt rá, mert az ország nagy többsége nem állott volna a szociáldemokrata párt mellé 1918-ban sem és ha választásra került volna a sor, a szociáldemokrata párt a választások alatt kisebbségben maradt volna. (Egy hang a szélsobalóldalon : Annál jobb lett volna !) De nem elégedtek meg ezzel a kisebbséggel, mert kormányra akartak jutni. (Zaj a szélsobalóldalon.) Hogy a szociáldemokrata párt hogyan képzelte a választást, azt a Népszavának egy akkori cikkével fogom bizonyítani, amelyre itt a Házban már hivatkozás történt, de én ennek a cikknek a kérdéses kitételét kívánom felolvasni. (Halljuk! jobbfélöl.) A Népszava azt mondja többek között (olvassa) : »Ha az ország dolgozó népe a politikai hatalmat a szociáldemo-