Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-23

A nemzetgyűlés 23. ülése 1922. évi július hó 17-én, hétfőn. 121 ne üzletekkel, számításokkal, spekulációkkal foglalkozzanak, hanem térjenek vissza eredeti hivatásukhoz. Itt egy kérdést is vagyok bátor az igen t. kormányhoz intézni. Kérdezem, mi .van a háborús vagyonnal ? Sokat hallunk és olvasunk erről, és emlékszem arra, hogy az elmúlt nemzetgyűlés két esztendővel ezelőtt elfogadott egy határozati javaslatot, amelyet Frühwirt h Mátyás akkori képviselő terjesztett be, és amelyben azt kívánta, utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a háborús vagyonok lefoglalásáról, 80—85% erejéig való lefoglalásáról törvényjavaslatot terjesszen a Ház elé. Az akkori többség a határozati javaslatot elfogadta, de az ma is csak határozati javaslat maradt és valahol a papírkosárban vagy az akták között hever. Létay Ernő : Hol vannak már azok a vagyonok ? Valahol a külföldön ! Szabó József : Az adózás terén tehát a fogyasztási adókat fokozatosan meg kell szüntetni. De mielőtt ez megtörténnék, el kell törölni a legantiszociálisabb fogyasztási adót : a forgalmi adót. Erről annak idején sokat beszéltünk a Házban és megjósoltuk, milyen súlyos konzekvenciái lesznek ennek, mennyire fogja sújtani főképen a szegény embereket, a dolgozó népet. És szomorúan beigazolódott, hogy ez az adó ma már 30%-os drágulást eredményezett az egész vonalon. (Mozgás.) Dénes István : I00%-o3at ! Szabó József: Erre vonatkozólag is vagyok bátor egy határozati javaslatot benyújtani (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a pénzügyministert, hogy három hónapon belül tegyen javaslatot a nemzetgyűlésnek a forgalmi adókról szóló törvény hatályon kivül helyezése céljából.« T. Nemzetgyűlés ! A minister urnák legyen gondja arra, hogy az ezekből kontemplált bevételeket más utón biztosítsa az államháztartás részére. Sándor Pál : Hogyan ? Rupert Rezső : Meg kellene szüntetni a vexálást. Szabó József : Nem akarok most részletes javaslatokkal jönni, hanem tessék a nagy vagyont, a nagyjövedelmeket, a valutajövedelmeket megadóztatni, a forgalmi adónemet pedig meg kell szüntetni, el kell törölni nemcsak azért, mert antiszociális, hanem azért is, mert elsősorban a kisembereket, a szegényeket sújtja. De ha a drágaság ilyen nagy probléma és ha azt le akarom törni, akkor nem szabad olyan rendelkezésekkel jönnöm, mint amilyenek, ha jól tudom, tegnap és azt megelőzőleg jelentek meg a hivatalos lapban, és ilyen a lakásrendelet. Nem tudom miért volt szükség erre a rendeletre, miért kell a kormánynak e téren is előljárnia, és hozzá még sietnie, gyors vonatsebességgel sietnie, hogy ő itt lehetőleg az árdrágítók soraiba kerüljön és olyan drágítást hozzon be, amely egészen világos, hogy megint csak a gazdagoknak, a milliomosoknak kedvez, a szegényeket pedig sújtani fogja. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — II. KÖTET. A lakáskérdésről már sokat beszéltünk a nemzetgyűlésben és a bizottságokban. Sajnos, a mindenkori kormányok ugy gondolkoztak, hogy egyszerű rendeletet adnak ki, amellyel fölemelik a lakbért, és azt hitték, hogy ezáltal a lakáskérdés megoldásához egy lépéssel közelednek. Meggyőződésem, hogy ebből a rendeletből sem fog épülni egyetlenegy uj ház sem, egy munkás sem fog uj lakást kapni, egy tisztviselő sem. fog uj hajlékhoz jutni. Ez csak azt jelenti, hogy a háztulajdonosok ujabb haszonra tesznek szert, a tőkéjüket újból kamatoztatni fogják, de ez a közt és a közszükség enyhítését nem fogja szolgálni. Sokkal jobb lett volna, ha erre vonatkozólag komoly javaslatokkal jött volna a kormányzat, és javaslataiban kényszeritette volna a tőkét arra, hogy lakásépítkezéshez fogjon, kényszeritette volna a gyárosokat, kapitalistákat általában, hogy építsenek a munkásaiknak, tisztviselőiknek kislakásokat, és azt hiszem, ezáltal közelebb mennénk a megoldáshoz, mint a lakásrendeletek kiadása által. Én elmennék még odáig is, hogy a nagy lakással bírókat is kényszeriteném,, hogy egy-egy olyan kis lakóházat építsenek, amelyben annyi lakhelyiség van, mint amennyit ók maguk laknak. Ezek a rendelkezések kevésbé viselnék magukon a kommunista színezetet és több megértéssel találkoznánk, mint az olyan lakásrendeletek, amilyent most adott ki a kormány. A lakáskérdéssel kapcsolatos és nagyon fontos a munkaalkalmakról való gondoskodás. Mert ha egyszer hozzáfognának a lakásépítkezésekhez, egészen természetes, hogy a munkások százezrei nyernének foglalkoztatást, ez a munkások kereseti lehetőségét biztosítaná, és ezzel egyidejűleg békét, megnyugvást és konszolidációt teremtene az ország számira. A munkaalkalmak kérdéséről már sokat beszéltünk, több izben hangoztattuk, hogy a kormánynak kötelessége m.unkaalkalmakról gondoskodni. Ez itt-ott meg is történt. De nem elég csak munkaalkalmakat biztosítani a dolgozók részére, hanem gondoskodni kell arról, hogy az a munkaalkalom olyan legyen, hogy belőle a munkás meg is élhessen, önmagát és családját becsületes munkából el is tarthassa. E kérdésről én itt már egynéhányszor beszéltem, és újra felhívom, az igen t. kormány figyelmét, hogy gazdasági életünk békés fejlődését is maga után vonná, ha végre látnánk egy olyan javaslatot, amely arról gondoskodnék, hogy az olyan gazdasági harcok, bérmozgalmak, sztrájkok kizárassanak, mint amilyenek a napokban is újra meg újra ismétlődnek s amelyekkel a munkás kénytelen a maga gazdasági helyzetét valahogy előbbrevinni és enyhíteni. Ajánlottam a t. kormánynak, hogy egy javaslattal jöjjön a Ház elé, amely szerint egy olyan munkabéTm.egállapitó bizottság szerveztessék, amelyben helyet foglaljanak a munkások és munkaadók képviselői és helyet foglaljanak a szakemberek, és ez a bizottság legyen hivatott megállapítani időről-időre a 16