Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-23

A nemzetgyűlés 23. ülése 1922. évi július %ó 17-én, hétfőn. 117 Szabó József: A keresztényszocialista párt azért is követelheti ezt, mert hiszen mi a fokozatos fejlődés alapján állunk és mindenkivel és minden párttal szemben, aki és amely forradalmi alapokon áll, és aki s amely forradalmi utón akarja igazait, törekvéseit érvényesíteni, szemben állunk minden erővel és azért természetes, hogy e tekintetben mi keresztényszocialisták ugy az életben, mint itt e Házban a szociáldemokrata pártnak erős ellenfelei leszünk. Peidl Gyula : Sajnáljuk ! Szabó József : Pártunk és a kormány között programmbeli differenciák vannak. De ezek a differenciák természetesen nem jelentik azt, hogy mi a kormánnyál szemben célszerűen ellenzéki álláspojitot foglalunk. Minden törvényjavaslatot, a kormányzatnak minden intézkedését, amely a szegény nép érdekében való, mindent, ami az ország megerősítését biztosítja, meg fogunk szavazni, tekintet nélkül arra, hogy ellenzékiek vagyunk-e vagy sem. Sőt tovább megyek, az a távolság, amely bennünket elválaszt a kormánytól, semmivel sem hozott közelebb a szociáldemokrata párthoz. Az, hogy egy oldalon ülünk, nem jelenti azt, hogy mi elfogultságból a szociáldemokrata párttal haladjunk akkor is, amikor meggyőződésünk szerint az nem az ország érdekében való cselekedet volna. De vice versa viszont is áll ez a dolog. A szociáldemokrata párttal mindig találkozni fogunk akkor, ha az ország és a munkásság érdekében váló okos cselekvésekről van szó. Nem fogjuk restelni, hogy velük szavazzunk akkor, mikor ilyen kérdéseket hoznak a plénum elé és el fogjuk ismerni, hogy ezekben a kérdésekben a kormányzattal szemben is állunk. Patacsy Dénes: Sokoldalú politika! Buday Dezső : Hazafias alapon ! Szabó József: Épen ezért nekem az volna első és legforróbb kívánságom a kormányzattól, hogy a szociáldemokrata párt forradalmi törekvéseinek ellensúlyozására, de nem csak ezért, hanem meggyőződéséből folyólag is, továbbá azért, mert az ország érdeke is igy parancsolja, igyekezzék olyan politikát csinálni, amelyikre nem lehet ráfogni, hogy egyoldalú osztálypolitika. Ha a kormány nem fog osztálypolitikát csinálni. mint az elmúlt két esztendőben, akkor elejét veszi annak, hogy egy másik pártnak joga legyen osztálypolitikát csinálni. Osztálypolitika osz-tálypolitikát vált ki. Propper Sándor : Maga is itt volt és támogatta ezt ! Patacsi Dénes: Nemzeti politikát folytattunk osztálykülönbség nélkül! Szabó József: Megindokoltam beszédem elején, hogy mi vezetett bennünket abban, hogy támogassuk; ebből sohasem csináltam titkot, viszont a kormányzat hibáira az elmúlt két esztendőben mindig rámutattam, és ha kellett, avval szembehelyezkedtem. Elfogadom t. ministerelnök urnák azt a kijelentését, hogy ma egy probléma van csak és ez a drágaság kérdésének megoldása; egy probléma van csak: a konszolidációt megteremteni, egy probléma van csak, a békés munkát adni a dolgozóknak és biztositani azok nyugalmát. Én azonban e tekintetben bizonyos fokú bizalmatlansággal vagyok a kormányzat iránt, mert nem tudom megérteni, hogy akarja a kormány a drágaságot letörni, hogyan akarja a békés munkát helyreállítani, mikor elsősorban mindig ő áll az árdrágítók elé. Mikor a ministerelnök ur bejelentette, hogy egyetlen probléma van, a drágaság kérdése, ugyanakkor bejelentette azt is, hogy nem zárkózhatunk el ujabb emelések elől, főképen a vasúti tarifa, a postadijak, a lakbér GS cl többi áremelések elől. (Élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hát a cukor !) Bizonyos ellenmondásban látszik lenni az egyik kijelentés a tényekkel, épen azért én azt óhajtanám, hogy az állam ne álljon mindig az árdrágítók élére, sőt azok közé sem. Mert ha az állam ezt teszi, akkor szerintem elveszíti az erkölcsi erőt ahhoz, hogy az uzsorásokkal, a spekulánsokkal szemben kellő eréllyel lépjen fel. Csak az ad neki erkölcsi bázist, ha látván az ország érdekét, nem teszi ugyanazt, amit tesznek a spekulánsok, uzsorások és árdrágítók. Nincs bizalmam ahhoz, hogy a kormánynak lesz arra ereje és őszinte akarata, hogy a drágaságot letörje. Látom nap-nap után az eseményeket ; utalhatok mindjárt arra a bizottságra, amelyet legutóbb a nemzetgyűlés választott meg és avval a jelzővel látott el, hogy drágasági bizottság. Ez avval kezdte munkáját, hogy ahelyett, hogy a drágaságot lefokozta volna, ahelyett, hogy ellenintézkedésekről gondoskodott volna, elkezdett drágítani. Nem ilyen bizottságra van szüksége az országnak, amely ugyancsak az árdrágítók közzé állt, hanem olyanra, amely a drágításoknak elejét veszi és azokat megakadályozza. A drágaság letöréséhez — és ebben igaza van a ministerelnöknek, és azoknak, akik ezt állították — elsősorban a valuta megjavítására van szükség. Azonban ehhez megint az előbb emiitettek szükségesek, tehát az, hogy osztálypolitikát ne csináljunk, hogy ne legyünk egyénekre és egyéni érdekekre tekintettel, hanem egyedül az ország érdekét nézzük. Es ha ezt nézzük, nem szabad megtörténniük olyan eseteknek, aminők megtörténtek az elmúlt esztendőben, hogy azokat a nagy értékeket, amelyekkel ez a szerencsétlen szegény ország még rendelkezett, ugy hasznosították, ugy értékesítették, hogy abból az országnak semmi haszna nincs, de egyéneknek, egyeseknek nagy milliós hasznuk volt. Azért felfogásom az, hogy azt a kevés értékes cikket, amely az országban még van, nem volna szabad egyéneknek kivinni, hanem azt kizárólag az államnak kellene rendelkezésére bocsátani. így lenne eshetőség arra, hogy a valutát,