Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.
Ülésnapok - 1922-23
A nemzetgyűlés 23. ülése 1922. évi július hó 17-én, hétfőn. 109 Elnök : A rendelet ki fog nyomatni, szét fog osztatni s a drágaság leküzdésére alakított külön bizottsághoz utasittatik azzal a hozzáadással, hogy a nemzetgyűlés kéri a bizottságot, hogy a rendeletet sürgősen tárgyalja le azért, hogy annak életbeléptetése előtt a bizottság által javasolt módosítások még a vergeh aj tási utasításba bevehetők legyenek. Következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat (írom 2, 7) folytatólagos tárgyalása. Ki a következő szónok ? Forgács Miklós jegyző : Pintér László ! Pintér László : T. Nemzetgyűlés ! Kossuth Lajos egyik beszédében a magyar nemzetet egy világitó toronyhoz hasonlította, amely Kelet és Nyugat határán áll és a nyugati civilizációt vetiti Keletre. Azt mondja Kossuth, hogy a nemzetnek ezen világitó tüzében minden polgár egy-egy szikra legyen, és minden kis szikra a maga tüzével világitson rá a nemzet jövő fejlődésének útjára, de egyúttal világitson bele a nemzeti élet minden szakadékába. Ezen kis szikra tüzének szerepében érzem magam akkor, amikor az indemnitási vita keretében felszólalok. T. Nemzetgyűlés ! Az az ut, amely a nemzetet a mai gazdasági és társadalmi lezüllöttségből kivezeti, a társadalmi kölcsönös megértésnek, az együttműködésnek az útja, gazdaságilag a termelőmunka fokozása, a mezőgazdaságban és az iparban a többtermelés előmozdítása, a kereskedelemben a szabadkereskedelem elvének a lehetőség határain belül való teljes végrehajtása. Természetesen ezzel parallel kell haladnia mindenféle uzsora- és árdrágítás irgalmatlan letörésének. (Helyeslés.) Az -"indemnitási törvényjavaslat céloz arra, hogy az államháztartásba rendet csak ugy tudunk bevinni, ha az adókat emeljük. Az én nézetem az, hogy magával az adóknak emelésével az államháztartásból a deficitet kiküszöbölni nem lehet. Lehetővé kell tennünk a termelőmunka fokozásával azt, hogy az adófizető alanyok fizetőképesekké váljanak, ne hogy a túlhajtott adózás még jobban legyengitse a nemzetnek amúgy is legyengült szervezetét. Tudjuk, hogy gazdasági krízisünknek és az itt a teremben is már sokszor hangoztatott drágaságnak főoka a mi áldatlan pénzügyi viszonyainkban rejlik. Tudom, hogy a pénzügyi kérdést magunk megoldani nem tudjuk, mert a pénzzel épugy vagyunk, mint a drágasággal. Ez egy általános európai tünet, s mi ma egy olyan kis pont vagyunk Európa térképén, hogy mi magunk sem a drágaság kérdését, sem a pénzügyi kérdést teljesen és kimerítően megoldani nem vagyunk képesek. (Ugy van!) Amig mi itten az indemnitási vitát folytattuk, közben a mi koronánk hihetetlen nagyot zuhant. Nem palástolhatom azon való megütközésemet, hogy közgazdasági életünk faktorai és a mi sajtónk is, amely sokszor kis kérdésekkel hasábokat, sőt egész lappéldányokat tud teleírni, erre a kérdésre nem azt a figyelmet fordította, amelyet az megérdemelt volna. (Ugy van/) A szociáldemokrata párt egy memorandumot adott be a nemzetgyűléshez, amelyben a többi között foglalkozik mint a drágaság megszűnésére vezető egyik eszközzel : az ármaximálással és a rekvirálással. Azt hiszem, hogy a multak tapasztalatai eléggé megmutatták, hogy egyrészt egyoldalú rekvirálással és ármaximálással ezt a kérdést megoldani nem lehet, másrészt pedig az egyoldalú rekvirálás és ármegállapítás a lehető legnagyobb igazságtalanság. - Ez olyan kényszerzubbony, amely alatt mezőgazdaságunk eleget szenvedett s azt hiszem, aki a mezőgazdaságban egy kicsit kiismeri magát, annak nem lehet célja és nem lehet intenciója, hogy a mezőgazdaságot még jobban béklyóba verje. Ha a drágaság okait kutatjuk, akkor sokkal közelebb talált volna a t. párt egy forrást, amely évek óta a drágaságnak egyik oka és ez a bankokrácia. Tudjuk, hogy minálunk bankuralom van, hogy nemcsak az ipari termékek, hanem a mezőgazdasági termények alig hogy piacra kerülnek, máris' egy bank érdekkörébe tartoznak. (Ugy van ! jobbfelöl.) Annyira vagyunk, hogy olyan vállalatok is, amelyek eddig függetleníteni tudták magukat, a bankok befolyásától, a forgótőke hiánya miatt kénytelenek bankokhoz fordulni, és a bank ad is pénz kamatra, de a pénzbeli kamaton kivül még részesedni is akar a haszonból s igy az eddig független vállalatot is bevonja a maga érdekkörébe. Annak, hogy bankjaink mekkora jövedelem mellett dolgoznak, bizonysága az, hogy vannak bankok, amelyek tőkéjüket évente nem kétszeresen, hanem többszörösen is megsokszorosítják. Nézetem szerint törvényt, kellene hozni arra, hogy amelyik bank hazafiatlan működést fejt ki, az az államhatalom által megszüntethető legyen. Márpedig ugy az áruelvonás, mint az árdrágítás minden fajtája, a korona árfolyamának mesterséges leszorítása, eminenter hazafiatlan cselekmények. Az igen t. túloldalról több felszólalásban azt hangoztatták, hogy nálunk azért nem tud megindulni a termelőmunka, mert hiányzik a jogrend atmoszférája. Rassay Károly képviselő ur nagyon találóan jegyezte meg, hagy ha nálunk történnek néha atrocitások, azokat nem lehet likvidálni-azzal, hogy rámutatunk, hogy a külföldön is történnek atrocitások. Ezt én koncedálom. Csakhogy egyoldalú és igazságtalan dolog igy beállítani a kérdést, mintha ez magyar specialitás volna. A napokban jutott kezembe a Germániának egy cikke, amelyet a Rathenau-féle gyilkossággal kapcsolatban írtak, és amelynek »Der Kampf gegen die Mordpolitik« a címe. A cikkíró igen helyesen irja, hogy (olvassa) : Az erőszak, a gyilok politikája elitélendő — ez magától értetődik, — de amikor ezt a baloldal a jobboldal felé hangoztatja, akkor igazságtalanságot követ el, mert még jobban kell ezt hangoztatni balfelé, mert volt idő, amidőn azok, akik ma azért, hogy Rathenau-t meggyilkolták és Hardent