Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-22

A nemzetgyűlés 22, ülése 1922. évi július hó 15-én, szombaton. 103 kompromittálva vannak, mint mi ; ha tehát mi azt kérjük, hogy tessék ezt a kérdést a legnagyobb szigorral megvizsgálni, azt hiszem, önök is a legnagyobb készséggel fognak csatlakozni ahhoz, hogy ez a legnagyobb eréllyel megvizsgáltassék. Csilléry András: Hát keresztények, vagy zsidók hozták be a románokat ? (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sándor Pál : Nem »keresztények, vagy zsidók« ! Ezen az ideológián már régen túl vagyunk. Nagy Ernő : Ezt a kérdést ne tessék idehozni ! Ez ellen tiltakozunk. Kereszténység szeretetet jelent, nem pedig kurzust. (Zaj. Elnök csenget.) Sándor Pál : T. képviselőtársam, akármilyen vallása van valakinek, ha csirkefogó, akkor csirkefogó, ha pedig becsületes ember, akkor becsületes ember. Meg vagyok győződve róla, hogy a nemzetgyűlésnek többsége igazat ad nekem abban, hogy nem a vallás teszi azt, hogy valaki tisztességes ember-e. hanem az, hogy valaki kiérdemelte-e magának ezt egy egész életen át és nem vétkezett még a tisztesség fogalma ellen. Előttem mindegy, hogy magántisztesség, vagy politikai tisztesség-e, mert nálam ez a kettő egy és ugyanaz. így tehát nem lehet folyton csak azt kiabálni, hogy : zsidó, zsidó — és ezzel minden el van intézve. Ezek az idők már elmultak. Azt hiszem, önök is igazat adnak nekem, ha azt mondom, hogy igenis, vizsgáljuk meg komolyan ezt a kérdést, ez megérdemli a vizsgálatot. Később még rá fogok térni arra, hogy ez milyen nagy károkat okozott Magyarországnak. Nem olyan nehéz ezt a kérdést megoldani. Nekem erre vonatkozólag van egypár adatom. Elsősorban bátor vagyok a Naplóból felolvasni egy részletet abból a beszédemből, melyet 1920 szept. 20-án mondottam, tehát olyan időben, mely nagyon viharos volt reám nézve. Akkor tehát több mint két éve mondtam már el ezeket (olvassa) : »Itt van előttem a Társaság című lap. Szerkeszti Dobay István, alá annak idején mint tátralomnici kormánybiztos a zsidókat onnan — az önök kedve szerint — már akkor kiutasította.« Ekkor felkiáltások hangzottak el balfelől : Nagyon helyesen. »Nem lehet tehát mondani, hogy valami nagy filoszemita volna. Ez a Társaság egy igen érdekes újság, amely hozza a legaktuálisabb érdekes képeket, az összes missziók tagjainak fényképeit és ennek a lapnak szeptemberi külön száma — 5 korona az ára — egy Lady Clifford nevű hölgynek következő sorait tartalmazza : Az entente-tisztek közül a románok élik a legtársadalmibb életet. Ugy van ! hangzott itt balfelől. Házakhoz járnak, kedvesen, udvariasan viselkednek, majdnem azt mondhatnám : népszerűek. A franciák, angolok, amerikaiak és olaszok, kevesen, lévén, kevesebbet láthatók társaságban. Itt következik azután kilenc előkelő keresztény családnak a neve, amit nem olvasok fel. Erre azt mondták, hogy : Halljak ! Halljuk ! Felkiáltások balfelől : és hány nem keresztény ? Azt feleltem erre, hogy : Kérem, rendelkezésre fogom bocsátani. Ekkor balfelől felkiáltások hangzottak : Halljuk a neveket ! Nem vagyunk kíváncsiak ! Bródy Ernő közbeszólt : Halljuk ! Ez megjelent! Nyilvános közlemény ! Erre felolvastam a neveket, amelyeket e pillanatban nem akarok megismételni, aki akar, utána nézhet. Ezek és ezek vendégszerető házát — folytatja a cikk — látogatják a román vezérkar tisztjei, és igen helyesen társadalmi utón is meg akarják ismerni a magyarságot, melynek közvetlen közelébe jutottak és mellyel a jövőben barátságos viszonyban akarnak élni. felkiáltások balfelől : Gratulálunk nekik hozzá ! Fehér asztalnál, szerény keretben tartott vacsorák mellett sok mindent meg lehet tárgyilagosan beszélni, az igazságot egymásnak őszintén szembemondani. Kovács Emil közbeszól : Szerény vacsorák közben !« És igy tovább. Ez az egyik, amire akkor rámutattam, hogy Magyarország első társadalmi körei fogadták a románokat és akkor megbotránkoznak, hogy találkoztak egyes zsidó siberek is, akik esetleg a románoknak pezsgőt fizettek, hogy üzleteiket lebonyolíthassák. Persze, hogy voltak olyanok. Vannak mindenütt, minden vallásfelekezetben erkölcstelen gazemberek, csirkefogók, akik képesek ilyenekre, de az egész vallásfelekezetet ez alá vonni nem szabad, sem a'kereszténységet, S3m a zsidósígot. Ép oly kevéssé szabad a vörös uralom miatt — hogy erre itt kitérjek — az egész zsidóságot felelősségre vonni, és époly kevéssé szabad a keresztény vallást felelősségre vonni azért, amit a fehér terror követett el ebben az országban. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Mi tagadtuk a fehér terrort, és talán egyetlen hazugsága életemnek, hogy a külföldi lapokban 25 vagy 30 vezércikkben mindig tagadtam, hogy nálunk fehér terror létezik, de nem lehet felelőssé tenni egyes emberek gazsága miatt egy egész vallásfelekezetet vagy egy egész nemzetet. A második, amire támaszkodnunk lehet az, hogy ott volt Pékár Gyula mint összekötő minister. Pékár Gyula az összes dolgokba kezdettől fogva végig be volt avatva, ő tehát, ha a nemzetgyűlés fel fogja őt kérni, erről feivilágositást adhat, ha akar. Ha nem akar, lesznek még mások, akik felvilágosit ássál szolgálnak. Harmadszor pedig : .a szocialisták birtokában van az egész dolog, de ezeket az adatokat nem is kérdeztem meg tőlük, csak hallottam, hogy a birtokukban van, nem tudom, hol, micsoda, nem vizsgálom. Van azonban egy negyedik és ötödik pont is, ahol keresni lehet. Haubrich és Ágoston perében megkérdezték a két bolsevistát, vájjon, tudják-e, hogyan jöttek be hozzánk a románok. Azt mondták, tudják nagyon jól, hogyan jöttek be a románok, azonban nem hajlandók ezt elmondani és abbanmaradt az egész. Amint hallom, Haubrich, és Ágoston, most, hogy elmentek, kijelentették, hogy igen szivesen állanak rendelkezésre a tekintetben, hogy hogyan állt a dolog. Kihallgatás utján megtudhatjuk, hogyan történt ez. Nálunk