Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-22

104 A nemzetgyűlés 22. ülése 1922, azonban is van erre egy koronatanú. Ágoston védője, dr. Újlaki, ismeri az egésznek a történetét. Ezt nem nehéz kideríteni, ez nem erzsébetvárosi bombamerénylet, ezt meg lehet tudni. Meg kell kérdezni ezektől az uraktól, és én azt hiszem, ezek között lesznek olyanok, aldk szivesén fognak felvilágosit ást adni. Én nem is megyek olyan messzire, mint mentek két évvel ezelőtt, hogy aki a románokat behozta, azt agyon kell ütni birói itélet nélkül. En pl. annak a kilenc urnák mentségére tudnék egyes dolgokat mondani, amelyek tényleg mentségükre szolgálhatnak. Például 1871-ben a kommünt Parisban leverte a német. Gambetta, egy zsidó . . . Vázsonyi Vilmos: Sohasem volt az zsidó! Sándor Pál: . . .verette le a németek által a párisi kommünt. Én el tudom azt képzelni, hogy voltak pl. bizonyos gondolatok, hogy nem lehetett máskép megszabadulni a bolsiktól, mintha idegen segítséget vettek igénybe. De milyen különbség az, hogy én keresek indokokat, amelyek mentesitik azokat, akik esetleg megcsinálták ezt a román behívást, a másik oldalon azonban anélkül, hogy egy biró, akár egy bolseviki bíró, egy Szamueíly is döntött volna arról, egyszerűen csak leölték az embereket minden bizonyíték, minden gyanuok nélkül. Ennek a román inváziónak van égy nagyon szomorú következménye. Amikor ugyanis a románok bejöttek, akkor elvittek innen körülbelül 30—35 milliárd értékű vasúti anyagot. Az összes vasúti anyagok, majdnem összes lokomotivjaink, vagonjainknak nagy része itt rekedt Budapesten. Ezt a dolgot már régen tudom, de Hegyeshalmy kereskedelemügyi minister ur ministersége alatt nem tartottam alkalmasnak ezt a dolgot felhozni, mcst azonban, miután más kereskedelemügyi ministerünk van, aki csak gazdasági kérdésekkel foglalkozik és a politikumtól távol áll, mégis kérdezni óhajtom a t. kereskedelemügyi minister urat, hogyan és miképen történt az, hogy a románok itt találtak 30—35 milliárd értékű vasúti anyagot, és ennek a rettentő katasztrófának következményeit még ma is borzasztóan érezzük. Magam a következő eredményre jutottam. Tudomásom szerint a Károlyi- vagy a bolseviki — én azt hiszem, a bolseviki — kormány kidolgozott heteken keresztül egy egész tervet, hogy esetleges idegen invázió esetén mi történjék az ittrekedt vasúti lokomotivokkal és vagonokkal. Ezeket bizonyos terv szerint a Dunántúlra kellett ve Ina küldeni. Ez a terv állítólag megvolt a magyar államvasutaknál, ezt megcsinálták azért, hogy ezt a nagy vagyont megmentsék. Nem távolítottak el azonban Budapestről egy vagont sem, minden, ami itt volt, a románok kezére jutott. Pedig nagyon jól voltak informálva, hogy mikor verték még a bolsevikiek hadseregét Szolnok mellett és elég idejük lett volna, hogy ezeket a lokomotivokat és vagonokat a Dunántúlra eltüntessék. évi július hő 15-én, szombaton. Harmincöt milliárd a kár. Nem tudom, mennyi összesen Magyarország adóssága, mert nincs olyan pénzügyminist er, aki ezt nekünk megmondaná, azt hiszem azonban, hogy Magyarország adósságainak felét kiteszi ez a harmincöt milliárd, amely nem bankóban, hanem aranyban, vagonokban, lokomotivokban van meg, amely pénzt ér, tehát, ha azt mondom, hogy Magyarországnak negyedrész annyi adóssága sincs, amennyit ez kitesz, akkor nem megyek messzire, mert ez aranyban, áruban volt itt, az adósság legnagyobbrészt pedig bankóban van itt az országban. Szabad talán kérdeznem a kereskedelemügyi minister úrtól, hajlandó-e ő a dolgot megvizsgáltatni, hogy ki a felelős szerkesztője ennek, ki vtűt olyan gyáva, ki volt olyan pipogya . . . Gr. Szapáry Lajos : Vázsonyi volt a vezérigazgató ! Peyer Károly : Vázsonyi Ausztriában volt ! Gr. Szapáry Lajos: Két Vázsonyi van! Peyer Károly : Jenőről van szó, az államvasutak volt igazgatójáról. Én is arról beszélek. Sándor Pál : Nem akartam Vázsonyi nevet említeni, de azt hiszem, Vázsonyi Jenő volt az, aki a tervet csinálta, hogyan lehet ezt az anyagot megmenteni, de nem vagyok bizonyos benne. Ha azonban Vázsonyi Jenő volt is az oka, Vázsonyi Vilmos édes testvére, akkor is, akárki legyen a felelős szerkesztője, az oka annak, hogy Magyarország ilyen nagy közvagyont veszített, amit 20—25 évig fogunk sinyleni, (ügy van !) akkor is vizsgálatot követelek. Azért interpellációm második részében hivatali vizsgálatot kérek, hogy kik a szerzők, kik voltak olyan gyávák, mert azt hiszem, csak gyávaság, csak attól való félelem, hogy elviszik az illetőt a románok Békéscsabára, okozta azt, hogy — amire pedig kellő idő állt volna rendelkezésre — vagonjainkat nem vitték el Dunántúlra. Azt hiszem, szolgálatot teszek vele az országnak, ha ezt a vizsgálatot utólagosan is megkövetelem a kereskedelemügyi minister úrtól. Gr. Szapáry Lajos : Tessék megkérdezni Peidlt ! Peidl Gyula: Ne kérdezzenek, aktákból állapítsák meg ! Nincs okom tartani tőle ! Sándor Pál : T. képviselőtársam talán koncedálni fogja, hogy nekem Peidlhez ugyanannyi közöm van, mint t. képviselőtársamnak. Bocsánatot kérek, nekem nem Peidlt kell felelősségre vonnom. Ha.Peidl t. képviselőtársam akkor bűnt követett el, csukják be, bűnhődjék érte. De ha más oldalról kerültek ki a bűnösök, mint ahegy én gondolom, .. . Peyer Károly : Egyéni gyávaság volt ! Sándor Pál : . . . akkor ki kell mutatni, hogy kik voltak és erre vártam az alkalmas pillanatot,hogy ezt a kormánytól kérjem, mert soha senki vissza nem fizetheti az országnak azt a kárt, amit ezáltal az ország szenvedett. Ezzel végeztem volna is interpellációmmal. Szerettem volna még néhány általános politikai megjegyzést is tenni, de az idő előrehaladott