Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-22

A nemzetgyűlés 22. ülése 1922. sék. önökhöz fordulok most s önök ítéljék meg azután, hogy tényleg fennállhat-e az a vád, igen vagy nem. Még azokhoz is fordulok, akik diametralis ellentétben vannak velem és nem tudok abban kételkedni, hogy be fogják látni, hcgyha tévedés volt, hogy ezt a tévedést be kell ismerni s a konzekvenciát le fogják vonni. Nem osztom továbbá RassaV barátom nézetét sem teljesen, — hiszen én pártonkivüli vagyok, sajátmagamat képviselem a házban, azonkivül legfeljebb egy ideát — mintha eddig, különösen az utóbbi időben, bizonycs haladást nem vettem volna észre ebben az országban az igazságszolgáltatás terén. Ez az, ami nekem, erőt ad, hogy itt felszólaljak. Az utolsó Zbona-féle tárgyalás magában véve egy tett volt. Egy évvel ezelőtt vagy két évvel ezelőtt, ilyen dolgot itt az országban tárgyalni nem lehetett. Hogy ez a tárgyalás megtörtént, és pedig nem ugy, ahogyan akarták, titkosan, hanem nyíltan, az egész ország, az egész művelt világ előtt, ez a mi országunkra nézve tett volt, mert azt látja mindenki, hogy azok, akik az amnesztia alá nem, esnek, a büntetés pallosát meg fogják szenvedni. De a tárgyalás, magában véve az a mód, amellyel a katonai biróság tárgyalt, emlékeztet a klasszikus bíróságoknak azokra a szokásaikra, amelyek Angliában meghonosodtak. Magam is mindamellett, hogy meg vagyok győződve arról, hogy az Ítélet esetleg más is lehetett volna, ki vagyok elégítve azzal a modorral, amellyel a tárgyalás folyt, mert az ország érdekét szolgálta az egész vonalon. Nekem tehát ebben nincs semmi kifogásolni valóm. De a tárgyalás fényt vetett mégis valamire. Arra; hogy három abszolút ártatlan embert elitéltek, azaz nem. ítéltek el, hanem ítélet nélkül egyszerűen meggyilkoltak, mégpedig egy idea alapján, annak alapján, hogy ők voltak azok, —ez a három vidéki szatócs és zsidó — akik a románokat behívták Magyarországba. Szomjas Gusztáv : Nem arról van szó, hogy behívták, hanem benn akarták tovább is tartani ! Ez nagy különbség ! Sándor Pál : Tehát tovább benn akarták tartani. Tessék elképzelni, hogy a három vidéki zsidó ezt tette, Hiszen két évvel ezelőtt azzal gyanúsították Vázsonyi Vilmos barátomat, hogy 170.000 koronával volt nála egy zsidó, hogy megvesztegesse a románokat. Csilléry András: Berényit lefogták; nem volt nála, csak akart hozzá menni ! Sándor Pál : Akkor azután kiderült, hogy az egész história nem igaz, egy szó sem igaz belőle, mert épen egy kurzusképviselő, Szmrecsányi György csinálta meg azt, hogy Berényit kiengedjék, mert a legtisztességesebb emberek egyike .Ne tessék tehát olyan dolgokat felhozni és fentartani, amelyek nem állanak meg. Kiderült tehát az, hogy három abszolút ártatlan embert meggyilkoltak, akik nemcsak, hogy nem hivhatták be a románokat, mert őrültség feltételezni azt, hogy a román vezérkart, a román évi július hő 15-én, szombaton. 101 kormányt, meg tudja vesztegetni három provinciális zsidó,, hogy ott maradjanak abban a faluban, s hogy~épen Izsák faluban volt gusztusok ottmaradni. Azt hiszem, nincs senki ebben a nemzetgyűlésben, aki ezt ép ésszel feltételezze. De ezek az emberek nemcsak, hogy nem voltak kommunisták, hanem közülük kettőt a románok előzőleg félig agyonvertek. Felmerült tehát az a kérdés, hogy nem tisztán gonosztevés-e az, hogy embereket ítélet nélkül egyszerűen agyonütnek ? Lehetetlen dolognak tűnik nekünk, hogy ez lehetséges egy országban, és csakis azokban az időkben van a magyarázata annak, hogy ilyesféle megtörténhetett. Ennélfogva kérdeznem kell, hogy honnan jött az a szerencsétlen gondolat, hogy a zsidók hívták be Magyarországba a románokat, hogy történt ez általában, hogy lehet ezt elképzelni, miként gondolták ezt ? Igent. Nemzetgyűlés ! Akkor volt egy nizus, a pogromnizus (Felkiáltások a jobboldalon : Sohasem mondta senki, hogy a zsidók hívták be a románokat !) T. képviselőtársam ! Még korai erről beszélni, de rá fogunk térni erre valamikor, amikor önök is szomorúsággal fogják konstatálni, hogy nem tudtak róla, hogy rni történt ebben az országban, mit akartak megtenni, és ha megtették volna, az ország félj aj dúlása,, s az ország szerencsétlensége következett volna be. Csilléry András: Frázis, kár ilyen dolgokat mondani ! (Zaj. Elnök csenget.) Sán

dor Pál : Nagyon szívesen szolgálok magánúton adatokkal. Mi tudjuk, hogy mi történt, de még korai azt elmondani ! Csilléry András: Lássuk az adatokat \ (Zaj.) Sándor Pál : Igenis, szükséges volt egy ok arra, hogy egy hit felekezetet akkor támadjanak semmiért. Az egész zsidóságot kellett támadni. Mi erre a legalkalmasabb dolog ? Az, hogy a zsidók voltak bolsevisták, a zsidók akarták Magyarországot aláaknázni s a zsidók voltak a muszkavezetők mintájára a románvezetők. (Mozgás.) T. Nemzetgyűlés ! Ez komoly dolog, amit én mondok. Ez abszolúte nem nevetnivaló. Bátor vagyok egyes dolgokat megmutatni, amik akkor történtek. Itt az Egyenlőség 1920 májusi számában a következő jegyzet jelent meg (olvassa) : »A múlt héten uj plakátok jelentek meg az utcasarkokon. Ezek a plakátok egy menekülő románt ábrázolnak, akinek ruhájába, kaijába, lábába görcsösen kapaszkodnak olyan figurák, amilyenekkel a boldogult Herko Pater a zsidókat inkább csak jelképezte, semmint' ábrázolni szokta. A belécsimpaszkodó alakok nem akarják elengedni a románt. A plakát feliiása : Ezek tartották itt a románokat )« Ugyanakkor az izraelita hitközség kénytelen volt az ő nyilt ülésén a következőket kimondani (olvassa) : »A pesti izrslita hitközség elöljárósága felháborodással értesült arról, hogy ellenőrizetlen oldalról keletkezett sugdesások alapján városszerte terjesztik azt a hírt, hogy a budapesti zsidóság kérvényt adott be a román hadsereg parancsnokságához 60—80 000, sőt valamely obskúrus nyom«