Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-7
88 A nemzetgyűlés 7. ülése 1922. évi június hó 27-én, kedden. bizottság a következő határozati javaslatot terjeszti tisztelettel at. Nemzetgyűlés elé (olvassa) : »A nemzetgyűlés a képviselők illetményeit akként állapit]a meg, hogy azok az állami tisztviselőknél a VI. fizetési osztály 1. fokozatára nézve törvényes intézkedésekkel megállapított összilletmények mindenkori összegének feleljenek meg. Az ekként esedékes illetményeket a nemzetgyűlés számvevősége minden olyan esetben, amikor a VI. fizetési osztályú állami tiszt viselőkilletményei törvényes rendelkezés alapján bármi címen változás alá esnek, esetről-esetre ezen változások figyelembevételével számfejti és ezekről a változásokról a nemzetgyűlés elnökének jelentést tesz, aki az illetmények ekként történt változását ugyancsak esetről-esetre a gazdasági bizottságnak bejelenti. A nemzetgyűlés választott tisztviselői közül az alelnökök és a háznagy a fenti megállapítás szerint esedékes illetményeket kétszeres, a jegyzők pedig másfélszeres összegben kapják. Az elnök külön tiszteletdíja (50.000 korona) és reprezentációs pótléka (80.000 korona) az eddigi összegben változatlan marad. Az illetmények folyósításának időpontjára és hatályára nézve az 1893. évi VI. te. 3. és 4. szakaszai irányadók.« Tisztelettel kérem, hogy méltóztassék a gazdasági bizottságnak ezt a jelentését elfogadni és az abban foglalt határozati javaslatot határozattá emelni. Elnök : Szólásra fel van valaki irva ? Héjj Imre Jegyző: Farkas Tibor ! Farkas Tibor ; T. Nemzetgyűlés ! Négyszáz évvel ezelőtt Burgio pápai követ azt a jelentést küldte Rómába, hogy ha három tyúk árán meg lehetne menteni ezt az országot, nem akadna három ember, aki ezt az áldozatot meghozná. Ez a szomorú jelentés jut eszembe, amikor szót emelek a gazdasági bizottság javaslatával szemben. Aggályaim vannak ezen határozati javaslattal szemben jogi, gazdasági és erkölcsi okokból. Jogi szempontból aggályaimat röviden a következőkben foglalhatom össze. Nem osztozom azok nézetében, akik azt állítják, hogy ez a nemzetgyűlés állítólagos szuverenitása alapján hivatva van mindenre és jogositva van mindent megtenni. Nem osztozom azok jogi nézetében, akik a mi helyzetünket, a mi szerepünket a külföldi törvényhozásokkal hasonlítják össze. Én inkább azt vallom, hogy a mi szomorú szerepünk az, hogy ennek a csőd felé haladó országnak az ügyeit kezeljük és megmentsük az erkölcsi és anyagi javakból azt, ami megmenthető. Gazdasági szempontból aggályaim a következők : Jól tudom, hogy ez a 17 vagy 18 milliónyi tehertöbblet, amit ez az emelés jelentene, a milliárdokra menő államháztartásban nem lényeges. De lényeges ez a néhány millió akkor, ha ezt a néhány milliót a nyomor enyhítésére fordithatnók, mert hiszen különös dolog volna az, hogy mi itt ne a legnagyobb takarékossággal gazdálkodjunk akkor, amikor a másik oldalon külföldi alamizsnát vagyunk kénytelenek elfogadni a nyomor enyhítésére. Erkölcsi okból pedig nem tartom indokolhatónak ennek a kérdésnek tárgyalását most, mert azt hiszem a legtöbben azt hangoztattuk és azzal jöttünk ide, hogy ennek az országnak az ügyeit a lehető legnagyobb takarékossággal, a lehető legnagyobb tudással, a lehető legnagyobb önmegtagadással próbáljuk előbbre vinni. Különös színezetűnek találnám azt az eljárást, hogy mi most elsősorban saját magunkról gondoskodjunk. Régi jogszokás szerint a törvényhozó testület tagjait megillette az elszállásolás és épen azért, mert az eredetileg az első nemzetgyűlés által megállapított összeg ma talán fedi a legszerényebb elszállásolás költségeit, hajlandó vagyok a régi nemzetgyűlés által elfogadott összeget megszavazni és erre vonatkozólag a következő határozati javaslatot terjeszteni be (olvassa) : »A nemzetgyűlés a gazdasági bizottság határozati javaslatát mellőzi, mert a képviselői illetmények emelését addig indokoltnak nem tartja, amig az ország súlyos gazdasági helyzete következtében minden nélkülözhető állami bevétel elsősorban a nyomor enyhítésére ferditandó s a képviselők és a nemzetgyűlés választett tisztviselőinek illetményeit a múlt nemzetgyűlés által eredetileg elfogadott összegben állapit ja meg.« Elnök: Szólára következik? Héjj Imre jegyző: Szabó József! Szabó József: T. Nemzetgyűlés! A gazdasági bizottság előterjesztését a nemzetgyűlés az elmúlt időkben mindig szerényen, csendben és hallgatólag vette tudomásul s legtöbb esetben minden vita nélkül határozattá is emelte. Természetes, minél kevesebbet beszéltünk erről a kérdésről itt a nemzetgyűlés termében mi, annál többet beszéltek róla künn az országban, annál többet beszélt róla a sajtó és beszéltek róla mindazok, akik a nemzetgyűlés ellen minden esetben minden alkalmat felhasználtak, hogy népszerűtlenné tegyék és ellene izgassanak. Épen ezért nagy szükségét látom annak, hogy itt nyiltan és férfiasan számoljunk le ezzel a kérdéssel és nézzünk szembe azokkal a támadásokkal, amelyek most is elhangzottak az előttem szólott t. képviselő ur ajkairól s amelyekkel a külső megnyilatkozásokban is ellenünk szoktak fordulni. Az előadó ur javaslata szerint körülbelül 9000 korona az a havi illetmény, amely ezután egy-egy nemzetgyűlési képviselőt megillet. Ha megnézzük ezzel szemben a szomszéd államokat — végtelenül sajnálom, hogy az előadó ur nem sorolta fel ezeknek az adatait, mert nagyon érdekes számokat hallottunk volna — és ezek közül csak egyet említek, a cseheket : azt látjuk, hogy ott egy képviselő 5000 szokolt kap havonkint, ami a mi pénzünkben körülbelül 90.000 koronát tesz ki a mai árfolyam szerint. 90.000 korona óriási összeg, ezzel szemben azonban az előadó ur javas-
