Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-7

A nemzetgyűlés 7. ülése 1922. évi Junius hó 27-én, kedden. 89 lata egy évi fizetésként tervezi azt, amit a cseh nemzetgyűlés képviselőtagjai egy hónapra élveznek. A javaslat a ministeri osztálytanácsosokkal egy kategóriába, illetve a VI. fizetési osztályba sorozza a képviselőket. Az én felfogásom szerint egy minister! osztálytanácsosnak a havi 9000 korona a mai drágasági árak mellett nem sok, egy képviselőnek azonban feltétlenül nagyon kevés és épen ezért én nem osztozom abban a felfogásban, amelyet az előttem szólott képviselő ur vallott. Az én felfogásom szerint ezt vallhatják azok a kép­viselők, akik vagyonnal rendelkeznek, (ügy van! jóbbfelől.) azok, akik a képviselő minőséget uri pasz­sziónak, szórakozásnak vagy sportnak tekintik. (TJgy van ! ügy van !) Akik azonban a törvényhozás munkáját komolyan veszik, akik itt népparla­mentet akarnak, akik azt kívánják, hogy ide ne csak a vagyonos osztálynak képviselői jussanak be, hanem a nép minden fia nyerhessen itt képviselte­tét is, csak arra legyünk tekintettel, hogy képessége, tudása, becsülete van-e erre és ez kvalifikálja-e őt : azok lehetetlenségnek találják, hogy olyan javas­lattal jöjjön valaki az előadó ur javaslatával szem­ben, hogy ma 3000 korona fizetést, illetve tisztelet­díjat adjunk egy nemzetgyűlési képviselőnek. Én nem osztozom ebben a felfogásban azért sem, mert az elmúlt nemzetgyűlésen megnyilatkozott már ennek a hátránya. Láttuk, hogy a képviselők nagy része mellékfoglalkozás után volt kénytelen nézni és hogy a képviselők nagy része mindenütt töltötte idejét, csak itt a nemzetgyűlés termében nem és ennek volt következménye az, hogy a nemzet­gyűlés állandóan tanácskozásképtelen és határozat­képtelen volt. Már pedig ez a folytonos tanácskozás­képtelenség és határozatképtelenség a nemzetnek sokkal több költséget okozott, mint az a tiszteletdíj, amit a képviselőknek adni akarunk. De egyébként is az a felfogásom, hogy a kép­viselőket anyagilag teljesen függetleníteni kell azért, hogy teljes erejükkel, tudásukkal és idejűkkel a törvényhozás munkájának szenteljék magukat. Ezzel teszünk jó szolgálatot az országnak, a nemzetnek- Én tehát a magam részéről nem foga­dom el az előadó ur javaslatát, mert nekem is vannak aggályaim és kívánnivalóim. Határozza el a nemzetgyűlés, hogy a képviselőknek tisztes­séges illetményt, fizetést, napidíjat ad, — vagy nem tudom, minek nevezzem, de végeredményben ez mindegy — akkor azonban az ország joggal el­várja attól a képviselőtől, hogy teljesítse is a köte­lességét. Spen azért nem tartom szerencsésnek azt a megoldást, hogy minden feltétel nélkül adjanak minden képviselőnek havi 9000 koronát, hanem bizonyos kikötésekkel kellene élni ; talán valami szolgálati szabályzat-félét kellene kidolgoztatni a gazdasági bizottságban. Ennek a szabályzatnak intézkedést kellene tartalmaznia arra, hogy azok­nak a képviselőknek illetménye, akik nem járnak el a nemzetgyűlés üléseire, akik nem vesznek részt a tanácskozáson, szóval akik nem teljesitik tör­vényhozói kötelességüket, időről-időre levonásba hozassék. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — I. KÖTET. A cseh parlamentben pl. azt látjuk, hogy ha egy képviselő öt napig egymásután nem jelenik meg a nemzetgyűlésen, akkor az egész havi illet­ményét levonásba hozzák. Ezt szerettem volna itt is hallani, mert igy remény volna arra, hogy ez az intézkedés a képviselőket a rendes, kötelező törvényhozói munkára birja. Ha pedig ezt a mód­szert nem akarnák alkalmazni, akkor napidíjakat, ülésdíjakat lehetne megállapitani és mindenképen ellenőrizni, hogy a képviselők itt vannak-e, vagy pedig egyéb foglalkozásukat űzik-e ? Én ennek a felfogásnak vagyok a hive, ez az igazi demokrácia. Nem akarom a nemzetgyűlést nagyúri passziónak tekinteni és nem akarom azt, hogy a nemzet törvényhozása csupa vagyonos emberekből álljon, hanem azt akarom, hogy min­denkinek, aki rátermett, akit a becsület, a tudás, a magyar haza iránti szeretet hoz ide és akit a nép küld ide, mód adassék arra, hogy itt helyet is fog­lalhasson. Épen azért az előadó ur javaslatát nem fogadom el és azt a szerény indítványt teszem, hogy a javaslatot küldjük vissza a bizottságba azzal az utasítással, hogy a bizottság az előadottak alapján dolgozzon ki egy uj szabályzatot. Elnök : írásban méltóztatik beadni az indít­ványt ? Szabó József: Azonnal leirom. Elnök : Nem várhatunk addig, t. képviselő ur. A képviselő urnák tudnia kell, hogy a házszabályok értelmében minden indítvány Írásban adandó be, mert máskép az elnök a kérdést fel nem teheti. Kivételesen megteszem, hogy az ülést 5 percre fel­függesztem. (Szünet után.) Elnök : az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyüket elfog­lalni. Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző : Rassay Károly ! Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Látván azt a nagytöbbséget, amely a képviselői napidíjak felemelését, legalább lelkében, elhatározta, igen kellemes helyzetben volnék, ha egyszerűen külön­féle jogi, erkölcsi és gazdasági indokokra hivat­kozva, azt ellenezném. Ez volna tulaj donképen az a demagógia, amellyel olyan sokszor és olyan szívesen vádolnak meg bennünket a túlsó oldalon. Minthogy azonban mi nem ezzel a fegyverrel élünk, én még a hallgatás kellemes leplébe sem burko­lózom., hanem nyíltan megmondom, hogy ezt a felemelést igenis helyesnek és szükségesnek tar­tom. (Helyeslés jóbbfelől.) Legalább kaptam egy helyeslést. (Élénk derültség.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Én a ma­gam részéről nem tudom megérteni Farkas t. kép­viselőtársam előadását. Igyekeztem figyelemmel kisérni felsorolt indokait, hogy micsoda aggályokat lát ő ezen javaslat elfogadásával szemben. Ha arra az álláspontra helyezkedett volna az igen tisztelt képviselőtársam, hogy ezt csak törvény­12

Next

/
Thumbnails
Contents