Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-6
A nemzetgyűlés 6. ülése 1922. a vita egész tartamát, elhatározhatja továbbá a vita azonnal való berekesztését.« Meskó Zoltán : Szónok felakasztását ! (Ellentmondások a szélsőbaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Őrffy Imre: Méltóztassanak meghallgatni a 13. §. 2. bekezdését is! (Olvassa); »A rendzavaró gyüléstagot az elnök rendreutasíthatja, tőle a szót megvonhatja, vagy kizárása iránt tehet indítványt, amelyről a gyűlés vita nélkül határoz. A kizárásnak karhatalommal is érvényt lehet szerezni.« (Zaj a jobboldalon. Egy hang jobbról : Terror fiuk voltak !) Meskó Zoltán : Mit szólt a művelt Nyugat ehhez? Őrffy Imre: Méltóztassanak megengedni, hogy a hazai jogtörténet fejlődésének ezen kicsiben való előadása után •— amelyből azonban kikapcsolom a legutolsót, mint amelyről tagadom, hogy a hazai joghoz tartozik, — tisztán csak tanúság okából emiitettem, — bátor legyek most egész röviden a nemzetközi összehasonlító házszabályjog legáltalánosabb elveit is leszögezni. Nem akarok most akadémikus kijelentésekbe bocsátkozni, csak összegezem azt, ami minden művelt állam házszabályaiban le van szögezve, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) t. i. azt, hogy a törvényhozó testületek házszabályainak három főcélja van. A három főcél közül az első nemzetgyűlés igen t. elnöke annakidején a harmadikat teljesen kifelejtette székfoglaló beszédéből. Ugyanis az első legfontosabb célja a tanácskozási és határozathozatali szabadság, mert hiszen anélkül, ugyebár, egy törvényhozó testület nem állhat fenn ; a másik szintén olyan fontos cél — ezek mind egyenrangú tényezők — a szólásszabadság. Azonban, t. Nemzetgyűlés, ne feledjük el a harmadikat. A harmadik célja a házszabályoknak a munkaképesség biztosítása. ( Ugy van ! TJgy van ! a jobboldalon.) Az a nemzetgyűlés, illetőleg az a törvényhozó testület, amely tűri, hogy olyan tanácskozási rendje legyen, amelyben egy-két különc, egy-két renitens, egy-két semmiféle társadalmi rendbe beleilleszkedni nem akaró képviselő tagja a komoly produktiv munkát megakadályozhassa, mondom, az a nemzetgyűlés, amely tűri, hogy ilyen tanácskozási rendje legyen, az nem érdemli meg, hogy nemzetgyűlés legyen. (TJgy van ! Ugy van! a jobboldalon és középen.) Méltóztassék egy kis fáradságot erre fordítani, kitűnő magyar munkák is vannak ezen a téren, amelyek az angol parlamenti jogot tárgyalják. Annakidején, amikor az 1908-as nagy vita folyt — koncedálom, hogy mindig helyesen — azt vetették szembe a házszabálymódositás gondolatával, hogy hiszen Angliában mások a viszonyok, ne próbáljuk az angol intézményeket alkalmazni, mert ott nincs dualizmus, ott más fi, választói jog. Ezzel szemben bátor voltam már rámutatni arra, hogy mindkét kérdés tekintetében oly nagy eltolódás állott be, amely ezt az évi június hó 26-án, hétfőn. 83 ellenvetést teljesen értéktelenné teszi. Méltóztassék elolvasni egy olyan hatalmas világtörténelmi egyéniségnek beszédét mint Gladstone, mit mond ő a szólásszabadságról. Nagy bátorság kellett hozzá és régebben Magyarországon nem volt senki, aki ezt elmondja. Gladstone azt mondta, hogy a szólásszabadság sohasem lehet öncél, hanem mindig csak eszköz magasabb állami érdekek megvalósítására. Itt nálunk a szólásszabadságot egészen különös érzelmi, vagy nem tudom milyen motívumokból szinte fétisnek tekintették. Mindig azt hitték, hogy a szólásszabadság korlátlan individuális jog, amelyet gátolni semmikép nem lehet. Méltóztassék elhinni, hogy ez ma már egészen meghaladott álláspont. Ha az ember előveszi a külföldi házszabályokat, — volt szerencsém 25—30at átnézni — látja, hogy egyetlen házszabály sincs, — majd megmondom, hogy melyik három államot kivéve — amely nem ismeri a vita lezárásának intézményét. Itt nálunk a klotür valami rettenettes sötét fogalomnak látszik, amely halált jelent a kisebbségre. Nem! A klotür modern házszabályintézmény, amely nem hiányzik egyetlen modern házszabályból sem. Méltóztassék elolvasni az összes házszabályokat, természetesen csak a háború előtti állapotokról tudok beszélni, de meg kell jegyeznem azt is, hogy a háború utáni fejlődés vonala a szigorítás. Méltóztassék megnézni az osztrák Nationalrat szabályait. Ez mindenképen radikális összetételű testület s ott nemcsak klotür van, hanem mindenféle sokkal súlyosabb intézkedés. Peidl Gyula: És a választójog? Örffy Imre: Sokkal súlyosabb intézkedésekkel igyekeznek a nemzetgyűlés számára megmenteni a tanácskozás szabadságát. Peidl Gyula : Változtassák meg a választójogot, akkor majd lehet uj házszabályt alkotni ! Örffy Imre: Ezek a külföldi államok mind elfogadták ezt a korlátlan klotürt, nemcsak ugy, amint az 1913-as házszabályban van, az indemnitási és költségvetési törvényjavaslatra vonatkozóan, hanem minden egyes törvényjavaslatnál. Méltóztassék csak a mi jövő vitáinkra gondolni, a választójogi vagy a főrendiházi javaslatnál kifejlődő parázs vitára, amely el fog következni ! Ott az 1913-as házszabály nem fog önöknek mesterséges gátat szabni! Itt tisztán csak az állam legszükségesebb követelményeiről van szó, azokról, amelyeket az ellenzéknek és a kormánypártnak egyformán meg kell szavazni. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a középen.) Igen tisztelt Nemzetgyűlés! A skandináv államok, Svédország és Norvégia, valamint Görögország rajtunk kivül az a három állam, amely nem ismeri a vita lezárását. PakotS József: Házszabálypolihisztor! Örffy Imre : Ez azonban csak a skandináv északi temperamentum mellett lehetséges. Soha ott még obstrukció nem volt, de még csak éle11'
