Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-5
A nemzetgyűlés 5. ülése 1922. egyesületünk, amelynek egymillió tagja van, (Derültség a szélsőbaloldalon.) az Ébredő Magyarok Egyesülete, péntekre virradó éjszaka egy óra előtt e^v szerencsétlen bombamerénylet áldozata lett és eddigelé 100.000 koronánál jóval több kárt okozott ez a merénylet az egyesület helyiségének portáléjában. Tekintettel arra, hogy ez a bombamerénylet mintegy folytatása annak a merényletsorozatnak, amely az országban és a főváros különböző részein történt, lehetetlen meg nem állapítani, hogy valami olyan földalatti erők működnek itt közre, . . . (ügy van ! ügy van ! a szélsőbalodálon.) Rassay Károly : Az, az ! Még alibiről is gondoskodnak ! Kiss Menyhért : . . . amelyek legjobban fenyegetik épen azokat, akik a keresztény és nemzeti mentalitást képviselik a nemzetgyűlésben és az országban. Rassay Károly : Akkor már nem értem az ügyet. Akkor engem miért akartak felrobbantani ? Kiss Menyhért: Épen azért, mert Eassay t. képviselőtársam közbeszólt, hogy őt fel akarták robbantani, megemlítem azt, hogy a belügyminister ur már akkor megígérte, hogy a legnagyobb eréllyel kinyomozzák a tetteseket. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kiss Menyhért : Megindították a nyomozást. Az Ébredő Magyarok Egyesülete kezdettől fogva a legélesebben és határozottan követelte, hogy ez a nyomozás lefolytattass ék és dacára annak, hogy a maga részéről is mindent megtett, hogy világosság derüljön erre az ügyre, és dacára annak, hogy az akkori belügyminister ur megígérte azt, hogy elégtételt fog szolgáltatni azért, hogy az egyesület ügyészét és több tagját letartóztatták és több napon át fogvatartották anélkül, hogy egyetlen nyom vezetett volna az ő személyükhöz, (Egy hang a szélsőbaloldalon : Ez a tévedés !) mégsem volt eddig része az egyesületnek semmiféle erkölcsi elégtételadásban. Most tehát, amikor az egyesület maga lett áldozata a bombavetőknek, igazán kétszeresen kérem a belügyi kormányzatot, a rend és jogrend őrét, hogy mindent kövessen el, hogy ez a merénylet tisztán álljon előttünk, (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon : Ideje volna már egyszer !) hogy erkölcsi presztízsét semmiféle csorba ennek a merényletnek kapcsán ne érje. T. Nemzetgyűlés ! Ez a kulturális és társadalmi egyesület semmiféle pártpolitikával nem foglalkozott és nem fog foglalkozni a jövőben sem. (Egy hang a szélsőbaloldalon : ólmosbotokkal !) Keletkezése akkor volt, amikor Budapest utcáin a vörös zászló elnyomta a nemzeti szinüt. . . Rassay Károly : Előbb volt ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Előbb volt !) Kiss Menyhért : ... és amikor a Marseillaise elnyomta és agyonnyomta nemzeti imánkat, a Himnuszt. (Felkiáltások a jobboldalon : Igaza van l) Épen ma van évfordulója a Lemberkovicsévi június hő 24-én, szombaton. 69 féle ellenforradalomnak . . . (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Kiss Menyhért : ... és tegnap volt ez a merénylet. A Lemberko vies-féle ellenforradalomban az egyesületnek több tagja mártírhalált halt, mások szétszóródva, igazán állati módon bolyongva éltek és vitték szerteszéjjel az országba azt a szent tüzet : a keresztény és nemzeti gondolat tüzét. És amikor a szegedi ellenforradalom hatása alatt itt a kommün megbukott . . . Rassay Károly : Na, csak nem azért bukott meg, a szegedi ellenforradalom miatt ? Kiss Menyhért : Része volt bizonyára a szegedi ellenforradalomnak is benne, hiszen emlékeznünk kell arra, hogy annakidején a vörös Népszava állandóan ugy perhorreszkálta a szegedi eseményeket és a Szegeden történteket, hogy abból meg lehet állapítani, hogy feltétlenül része volt annak is a kommunizmus megbuktatásában. A románoknak is részük volt benne mindenesetre, (Egy hang a szélsőbaloldalon : Valami kevés !) de maga az, hêgy a vörös áradatban volt egy sziget, amelyen ki lehetett bontani a háromszínű zászlót és volt egy sziget, amelyen mégis nemzetinek és kereszténynek lehetett lenni, mindenesetre érdem, amelyet pártkülönbség nélkül minden jó magyar ember el fog ismerni. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Kik hozták be a románokat ?) Később is, a kommunizmus bukása után ezek az emberek voltak a legkurucabbak, a legbátrabbak, még ha túlzásokra is ragadtatták magukat, mert amikor Nyugat-Magyarország elszakitásáról volt szó és önként kellett jelentkezniök embereknek, hogy ott nemzeti ellenállást fejtsenek ki az ententetal. . v Propper Sándor : Napidíjért ! Kiss Menyhért: . .. és Ausztriával szemben, akik fegyvert fogtak a kezükbe akkor, amikor nem volt muszáj, amikor igazán csak hazafias elhatározásról volt szó, az egyesület állított ki számtalan tagot . . . (Mozgás.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak S Propper Sándor : À napi ezer koronáért ! Elnök : Ezért a kifejezésért a képviselő urat rendreutasítom. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Hála Istennek !) Kiss Menyhért : . . . nagyon becsületesen viselte magát és az egyesület 12 tagja hősi halált halt épen Nyugat-Magyarország védelmében . . ; Kiss Menyhért : ... és nem hiszem, hogy volna olyan magyar nemzetgyűlési képviselő, aki Sopron városának megtartásáért életüket odaadó magyar embereknek magatartásában és hazafiságában hibát talál. Szomorú volna, ha itt tartanánk, mert akkor önfeláldozásra nem lehetne számítani és ha az a lelkesedés, az a tűz, amely a magyar nemzetet ezer éven keresztül fentartotta, kihamvadt volna, akkor valami ujat kellene produkálni, valami uj cs"odát kellene adni az embereknek, amely képesítené őket arra, hogy az államért, a
