Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-5

70 A nemzetgyűlés 5. ülése 1922. évi június hó 24.-én, szombaton. közéit feláldozza valaki magát, odaadja exiszten­ciáját. Eddig a keresztény nemzeti gondolatért adtuk oda, de ha ezt elveszik, akkor adjanak uj isteni csodát, amely lehetővé teszi, hogy magyar emberek életüket áldozzák azért, hogy Nyugat­Magyarország nyolc községe és egy városa ismét a régi ezeréves Magyarországhoz tartozzék. Még egy jelenséget kell a tisztelt belügyminister ur figyelmébe ajánlanom, azt, hogy amikor ezek a bombamerényletek olyan szeszélyesen össze-vissza történnek. .. (Derültség és felkiáltások a szélső­babldalon : Talán nem is olyan szeszélyesen !) Rassay Károly : Nagyon is logikusak ! Kiss Menyhért : . . . akkor óriási verekedések vannak a Teleki-téren, ahol Horthy-kutyáknak titulálják azokat.-a tisztviselőket, (Mozgás.) akik a munkásbiztositónál két éven belül foglalták el állásukat és olyan fanatikus gyűlölködés mutat­kozik, amelyet igazán nem tudom, hogy nemzet­közinek vagy miegyébnek nevezzek, (Zaj a szélső­baloldalon.) de amelyet magyarnak egyáltalán nem mondhatok. Rassay Károly : Csakhogy már rájöttek, hogy nem szabad gyűlölködni ! Kiss Menyhért: Nem volna szabad, hogy Magyarországon ott tartsunk, hogy magyar és magyar között különbséget hirdethessenek, (Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon : Az igaz ! Ne csinálja a Sörház-utca !) mert épen az országnak csonkasága, az ország rettenetes gazdasági és politikai helyzete, kiszolgáltatottságunk az ententeval szemben kell hogy figyelmeztessen minden magyar embert arra, hogy mindenféle szempontot rendeljen alá a haza érdekének és legyen olyan, amilyenek voltak a francia szociáldemokraták, akik a világháború kitörésekor azt mondták, hegy mi először franciák vagyunk és csak azután szociáldemokraták, (Zaj a szélsőbaloldalon.) amikor a német munkássággal szemben a francia szociáldemokraták igenis fegy­vert fogtak azért, mert tudták, vagy legalább hitték, hogy a nemzeti eszméért, van szó s azért hoznak áldozatot. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Az Ébredő Magyarok Egyesülete ezektől az eszméktől van áthatva (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : És még vala­mitől !) és mindaddig, amig ezt az országot, ezt a nemzetet, ezt a társadalmat — mert ez társadalmi kérdés is — a magyar érzés és a keresztény ön­tudat tartja fenn, addig ettől az eszmétől nem fog eltántorodni. Rassay Károly : Miért osztogat bombákat, ez a kérdés ? Peyer Károly : Hány bomba van még ott, az a kérdés ! (Zaj. Derültség. Elnök csengeti) Dabasi Halász Móric: No ne féljenek tőle annyira ! Kiss Menyhért : A leghatározottabban vissza­utasítom azt az állítást, mintha az Ébredő Magya­rok Egyesületének raktárában bombák vagy fegy­verek volnának. (Zaj a szélsőbaloldalon.) , Peyer Károly : A rendőrség állapította meg ! Rassay Károly : Keő Kucsera ! (Zaj.) Kiss Menyhért : A Hazánk szerkesztőségében sem volt, egy-két bomba maradt. . . (Élénk derült­ség a szélsőbaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) akkor a nyugatmagyarországi harcok befejezése után. Nagyon szomorú dolog, hogy ezen nevetni lehet. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem is lehet !) Egyetlenegy szálat vagy nyomot, avagy tanú­vallomást sem tudott azonban a lefolytatott vizs­gálat produkálni, amely kompromittálhatta volna az Ébredő Magyarok Egyesületét, s amelynek értel­mében erre az egy millió tagból álló kuruc táborra rá lehetne mondani, hogy vétett nemzete ellen, vétett fajtája ellen, vagy hazája ellen. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly: Csak tévesen értelmezte a faj védelmet ! Kiss Menyhért : A fajvédelmet sem értel­mezte tévesen, mert becsülettel, tisztességgel vé­delmezte nemzetét, fajtáját s általában a keresz­tény népet. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nagy Ernő: Mi a hazánkat védjük, nem a keresztény népet ! (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szívesked­jenek csendben lenni és a szónokot nem zavarni. Kiss Menyhért : Meg vagyok győződve arról, hogy a nemzet óriási többsége ma is a legnagyobb tisztelettel, megbecsüléssel nézi és magáévá teszi azt a célt, amelyért küzd az egyesület, (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : A választások meg­mutatták !) ha itt van is néhány képviselő, akinek ez nem tetszik. Bár ez szomorú és sajnálatos dolog, azonban nem tántoríthat el bennünket attól, hogy ezen az utón bátran és egyenesen menjünk tovább és előre. (Zaj.) Rassay Károly: Van-e még kukoricagránát vagy nincs ? Kiss Menyhért : Nincs ! (Nagy zaj.) Bátor vagyok most a belügyminister urat, mint a rend őrét a következő interpelláció formájá­ban megkérdezni (olvassa) : »A belügyminister urnák van már tudomása arról, hogy ismeretlen tettesek bombamerényletet követtek el az Ébredő Magyarok Egyesületének székháza ellen. (Félkiáltások a szélsőbaloldalon : Is­meretlen tettesek ? Zaj.) Dabasi Halász Móric,: Hát mondják meg, kik azok ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Csak kér­dezzék meg őket!) Rassay Károly : Tegyék le a bűnügy aktáit a Ház asztalára, mindjárt nem lesznek ismeretlenek a tettesek ! (Zaj.) Kiss Menyhért (továbbolvassa) : »Olyan jelen­ségek észlelhetők azonban a társadalmi életben, mintha sorozatos támadások ismétlődnének olyan intézmények ellen, melyek a keresztény és nemzeti eszmének fentartói. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Mikor nyer elégtételt az Ébredő Magyarok Egyesülete ama meghurcoltatásért, melybe ártatlanul, a

Next

/
Thumbnails
Contents