Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-5

A nemzetgyűlés 5. ülése 1922. évi június hó 24-én, szombaton. 61 58„ §-a a második bekezdésben azt mondja, hogy azok a területek, amelyek a földvagyonváltság címén az állam tulajdonába kerülnek és földbirtokpolitikai célokra használandók fel, csak pótlólag, csak elősegitőleg használhatók fel. Ebből természetszerűleg következik, hogy a földbirtokrendező-eljárást kizárólag ezekre a vagyonváltságterületekre szorítani nem lehet és nem is szabad. Már pedig a birák országszerte és igen sok helyen kijelentik, hogy a földreform-eljárást, a földreformtörvény végrehajtását kizárólag a földvagyonváltság által leadandó területekre korlátozzák. Természetes dolog, hogy a kiküldött birák ehhez alkalmazkodnak és azt a földmennyiséget, amit a földigénylőknek le kell adni, eszerint kell, hogy korlátozzák. Ennek nagyon súlyos következménye az, hogy miután a földmivelésügyi, illetve a pénzügyminister urnák 1000/1922. számú rendelete, amúgy is borzasztóan megnyirbálta a földvagyonváltság után leadandó területek nagyságát, hiszen körülbelül félmillió holdat kellett volna leadni eredetileg, az uj rendelettel azonban különböző kibúvókkal, amiket a nagybirtokoknak engedélyeztek, körülbelül 200.000 hold leesett, ugy hogy 300.000 hold maradt a földreform céljaira, mondom ennek következménye az, hogy az eljáró kiküldött birák borzasztóan megrostálják az egyes földigénylőket, mert természetesen meg is kell rostálniok, hogy a földvagyonváltságból jusson az igénylők részére. Mindenekelőtt azt a kérdést intézik hozzájuk, hogy az apjuknak, a nagyapjuknak, az apósuknak van-e földje és ha van, őket kihagyják és nem hozzák javaslatba. Másik borzasztó hátránya ennek az a körülmény, hogy az igy megrostált és kirostált földigénylők, akik a korlátolt mennyiségnél fogva ilyen rostálás alapján földhöz juthatnak, olyan kis darabocskát kapnak, hogy nem áldásthozóan működhetnek az ország közgazdasági életében, hanem csak károsak lehetnek arra nézve. Legfeljebb egy-két holdat kaphatnak a földvagyonváltság utján juttatott területekből. Nagyon súlyos sérelme ez a földreformtörvénynek, mert hiszen nem a földreformtörvényre támaszkodva hajtják végre a reformot, hanem a földvagyonváltságrendeletre támaszkodva, aminek pedig az egész földreformban kizárólag az a szerepe volna, hogy csupán pótlólag, elősegitőleg hasson a reform keresztülvitelében, de semmi körülmények között nem lehetett a célja az, minthogy nem is ugy volt tervezve, hogy a földreformot kizárólag erre korlátozzák. Már most rátérek a kérdés másik oldalára. A föld vagy onváltságot az ingó vagy ónok tulajdonosai, valamint a kisbirtokosok már lefizették. Természetes dolog, hogy a kisbirtokos- és ingóvagyon tulajdonosaival szemben a nagybirtokosok sem lehetnek előnyben, tehát ők sem élvezhetik már a földvagyonváltság utján leadandó területek előnyeit az állammal szemben. Ennek kihatása az ellátatlanok ellátása. Azok a területek, amelyek a földvagyonváltság utján a nagybirtokból leesnek az állam javára, már most menjenek át az állam tulajdonába, hogy igy az állam ezek fölött a vagyonváltság utján leadandó területek fölött disponálni tudjon, hogy kiadhassa azokat a földigénylőknek. Ennek nagy hordereje az, hogy a földmunkások, a földigénylők nagyrésze leesnék az állam, a kormány vállairól és nem kellene azok ellátásáról is gondoskodnia. Ez felel meg különben is az igazságosságnak. Tovább menve a földreformmal kapcsolatosan ujabb sérelmet akarok bejelenteni és ez az, hogy a nagybirtokok tulajdonosai sajnos, nem fogják fel a földreform jelentőségét és ennek következtében országszerte, az ország minden részében olyan lépéseket tesznek, amelyek arra alkalmasak, hogy az uradalmi cselédeket, a földigénylőket megfélemlítsék, vagy megtéveszszék, hogy földet ne kérjenek. Tudomásom és tapasztalatom van arról, hogy igen sok uradalomban egyszerűen azt mondják a földigényiőknek, hogyha földet merészelnek igényelni, akkor kiteszik a szűrüket, felmondanak nekik, ami egyértelmű azzal, hogy az uradalmi cseléd az a szerencsétlen földmunkásember az utcára kerül és éhenhalással pusztulhat el. Egy másik módszer, amivel a nagybirtokok tulajdonosai meg akarják gátolni a földreform végrehajtását az, hogy egyszerűen megtévesztik az uradalmak cselédségét, a földmunkásokat. Azt mondják nekik, hogy ne igényeljetek földet, mert hiszen úgysem kaptok, nektek nincs rá igényetek, csak a szocialisták fognak földet kapni és ti föld nélkül, munka nélkül, kenyér nélkül maradtok. Nem akarok általánosítani, igen t. Nemzetgyűlés, konkrétumot hozok fel, és többek között bátor vagyok a Körös-vidék 1922 június 13-iki számára felhívni az igen t. földmivelésügyi minister ur figyelmét. Eszerint odáig fajultak a dolgok, hogy a munkások, az uradalmi cselédek kénytelenek voltak a saját érdekeik ellen azt kívánni, hogy ne adjanak nekik földet. A cikk címe: »Háromezer munkás kérte Kígyóson az uradalomban a további földmegosztás megszüntetését.« Az indokolása pedig a földmunkásság ama kérelmének az, hogy azt hallották az intézőktől, hogy békéscsabai szocialistákat akarnak idetelepíteni erre a földre, amit mi hűségben szolgáltunk. Mi a kigyósi, póstelepi és Gerlai-uradalmak cselédsége kérjük a nagyságos urat, — t. i. Kis G-yörgy törvényszéki biró szállt ott ki a földreform foganatosítása végett — hogy ne vegyék el kenyerünket, ne csinálják meg a földreformot. (Hangok jobbfelöl: Ez természetes !) Nem akarok most annak a kérdésnek vitatásába bocsátkozni, igaz-e ez vagy nem igaz, elvesztik-e kenyerüket vagy sem, amire az igen t. közbeszóló urak mondása adna alkalmat, az