Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-5
44 A nemzetgyűlés 5, ülése 1922. évi június hő 24-én, szombaton. Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Kizárólag csak az előttem szóló Létay t. barátomnak egy mulasztása teszi szükségessé, hogy mentelmi jogot bejelentsem, mert az a mentelmi jogi sérelem, amelyet ő 3. és 4. számú sérelem gyanánt előadott — amint az előadásából is megállapítható volt — az én személyemmel is kapcsolatos, sőt a főszolgabírói végzésnek szavaiból megállaphatólag a végzés elsősorban az ón részemre volt adresszálva. Én tehát ezt a mulasztást pótolom és a magam mentelmi sérelmét bejelentem azért, mert 1922. évi június hó 11-én délután 6 órakor Jánoshalmán, június hó 10-én pedig délután V28 órakor Mély kúton a csendőrség feltartóztatott és szabad mozgásomban akadályozva kényszeritett úgyis mint magyar képviselőt, úgyis mint magyar állampolgárt arra, hogy elhagyjam egy járásnak területét. Még csak azt vagyok bátor előadni, hogy én őszintén megvallva, — miután nemcsak az az igen t. közjogi kapacitás, akire Létay t. barátom utalt, a csendőrőrmester mondta, hanem sokkal előkelőbb helyekről is elhangzott az, hogy a megválasztott képviselőt a nemzetgyűlés összeülése előtt a mentelmi jog nem illeti meg, — sokáig gondolkoztam ezen, sőt a legnagyobb szakforrást, Tomcsányi Vilmos Pál volt igazságügyminister ur könyvét is elolvastam, hogy vájjon a mentelmi jog tényleg megilleti-e a képviselőt már a megválasztása időpontjától kezdve. Ebben a töprengésemben azonban volt még egy segítségem. Nemrégiben találtam ugyanis olyan hivatalos iratokat, amelyekben Magyarország egyes főszolgabirái és egyéb közigazgatási hatóságai nem a megválasztott képviselő érdekében, hanem már a képviselőjelölt érdekében utasították a hatóságokat arra, hogy a mozgásukban ne korlátozzák őket, sőt még nagyobb tartalmat adtak egyes képviselőjelöltek képviselőjelölti mentelmi jogának, tovább mentek, pozitív utasítást adtak, utasították a hatóságokat arra, hogy mindenben támogassák őket. Amikor ezt megállapítottam, akkor megnyugodtam abban, hogy ha egyes képviselőjelölteket már a hivatalos jelölés tényével megillet az a mentelmi jog, hogy részükre a hatóságok a szabad mozgást biztosítják, akkor engem, aki megválasztott képviselő voltam, ez a mentelmi jog talán szintén megilletett. (Helyeslés balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) Elnök : A képviselő ur mentelmi bejelentése a házszabályok 188. §-a értelmében vita nélkül áttétetik a mentelmi bizottsághoz. Haller István képviselő ur kért tőlem szót. (Felkiáltások: Nincs itt!) Akkor Drozdy képviselő urat illeti a szó. Drozdy Győző : Mólyen t. Nemzetgyűlés! Az elmúlt nemzetgyűlés ajatt hót alkalommal jelentettem be mentelmi sérelmet. Most abban a helyzetben vagyok, hogy képviselőségemnek első hét napjára már magában hét mentelmi sérelmet vagyok kénytelen bejelenteni. (Mozgás jobbfelől.) Barla-Szabó József: A nyolcadik a Curia határozata ! Drozdy Győző: Ön ne kifogásolja, mert ön ahhoz nem ért. Barla-Szabó József: A Curia ellenben ért hozzá. (Zaj. Elnök csenget.) Drozdy Győző : Még e hó 7-én, mint megválasztott képviselő jelentem meg elsősorban Mélykút községében, ahol az ottani képviselőjelöltünknek családjánál töltöttem egypár percet, amidőn két csendőr jött be abba a lakásba, ahol én voltam és felszólított, hogy haladéktalanul hagyjam el Mélykút községét, mert Kuluncsics főszolgabíró úrtól megérkezett hozzájuk a parancs, hogy Rassay Károlynak társait nem szabad a kerületben megtürniök. Ekkor mi alkudozásokba bocsátkoztunk velük, illetve én teljes határozottsággal tiltakoztam az ellen, hogy egy privát lakásba csendőr betegye a lábát felsőbb engedély nélkül, azután pedig elvonultunk, hogy a jánoshalmai csendőrparancsnokságtól telefonon megkérdezzük eme hir komolyságát. A csendőrség azonban Jánoshalmáról is azt az utasítást kapta, hogy ezt a főszolgabírói rendeletet velünk szemben erőszak utján is foganatosítani kell. Ilyenformán Mélykút községet el kellett hagynunk. Ugyanez az eset ismétlődött velem Jánoshalmán, ahol bementem Mike csendőrfőhadnagyhoz, hogy tőle megkérdezzem a Mélykuton történt eseményeknek jogforrását. A csendőrfőhadnagy ur a felelősséget teljesen Kuluncsics főszolgabíró úrra hárította, azonban megkövetelte tőlem, hogy a járás területét nyomban hagyjam el. Amidőn kijelentettem, hogy erre nem vagyok hajlandó, akkor öt csendőrrel körülfogatott, ezekkel kivitetett a vasúthoz, szabály szerint feltétetett a vonatra és igy hagytam ott Jánoshalma községet. (Derültség és mozgás a jobboldalon és a középen.) A harmadik és negyedik mentelmi jogsérelmemet nem ismétlem meg, mert azok szószerint azonosak azokkal az esetekkel, amelyeket itt Létay Ernő és Rassay Károly t. barátaim bejelentettek. Ezeket a 3. és 4. számú mentelmi jogsérelmeimet ugyanis velük együtt voltam kénytelen átszenvedni. Az 5. számú mentelmi jogsérelmem e hó 4-én történt Szekszárdon. Amikor a kora reggeli órákban automobilon Szekszárdra érkeztünk, egy rendőr feltartóztatta az autónkat és szabályszerű igazoltatás megtörténte után felszólított bennünket, hogy azonnal kövessük őt a rendőrkapitányságra. Ezt mi megtagadtuk és tovább mentünk. Amikor az autónk egy ház előtt megállt, az ablakból egy viharos kinézésű, félmeztelenre vetkőzött férfi kiáltott reánk s azt mondotta, hogy ne próbáljunk tovább menni, mert jegyezzük meg magunknak, hogy nem vagyunk a pesti kommunisták és szocialisták között, majd Szekszárdon elbánunk a képviselő urakkal. Csakugyan megparancsolták a soffőrömnek, akinek
