Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-5

À nemzetgyűlés 5. ülése 1922. évi június hő 24-én, szombaton. 45 igazolványát elvették, hogy menjen a rendőrkapitányságra. A rendőrkapitányságon megjelenve, az iménti beteg ember, aki félmeztelenül hadonászott ki az ablakon, Gangéi rendőrfogalmazónak bizonyult, aki velem jegyzőkönyvet iparkodott felvenni, hogy milyen címen jöttem be Szekszárdra és milyen címen tagadtam meg a rendőrségnek azt a parancsát, hogy engem a rendőrkapitányságra kisérjenek. Csupán Horthy rendőrkapitánynak sikerült engem megvédeni, de magam is erélyesen visszautasítottam azt, hogy velem jegyzőkönyvet vegyenek fel. Ugyancsak a szekszárdi kerületben június hó 5-én, amikor alulról az első községbe, Báttaszék községbe megérkeztünk, az autónkat megállították, a csendőrök bennünket leszállítottak és engem is, dacára annak, hogy friss mandátumom volt, amelyen a tinta még meg sem száradt, bevittek egy szobába, ahol körülbelül B

U órán keresztül tartottak, amikor azután nagykegyesen végre elbocsátottak. Nem szeretném, ha ezúttal is megismétlődnék az, ami a múlt nemzetgyűlésben történt, hogy hét mentelmi jogsérelmem közül csak kettőt intéztek el, 'azért nyomatékosan kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy a törvények szentségének megóvásában közreműködni szíveskedjék. (Helyeslés halfelol.) Elnök : A bejelentett mentelmi jogsérelem a házszabályok 188. §-a értelmében vita nélkül áttétetik a mentelmi bizottsághoz. Haller István (szólásra jelentkezik). Elnök : A képviselő ur mentelmi bejelentést kivan tenni? Haller István: Igen! Elnök: Méltóztassék. Figyelmeztetem azonban a képviselő urat, hogy a tanácskozásra szánt idő már letelt, méltóztassék tehát bejelentését lehetőleg rövidre fogni. Haller István : Azt hiszem, nem fogok két percnél többet a nemzetgyűlés tanácskozási idejéből igénybe venni. T. Nemzetgyűlés! Cegléden május 28-án megválasztottak. Azután volt nekem a vasvári pótválasztásom és megtörtént abban a kerületben, hogy 55 községből 40-ben programmbeszédet a szolgabíró egyáltalán nem engedélyezett, amennyiben 18., 19., 20. és 21-ére bejelentett gyűléseim közül egyetlenegyet sem vett tudomásul, így én természetesen kénytelen voltam az agitációnak azt a módját választani, hogy egyes házakhoz mentem el vizitelni, de még a gyülésezési tilalmi idő bekövetkezte előtt és igy ismertetni meg néhány választóval az én politikai felfogásomat. Ez történt Vasváron is, ahol már a gyülésezési tilalom idején polgárok kérésére két helyre elmentem vizitelni, mert Vasváron egyáltalán nem juthattam szóhoz, pedig ez a kerület főközsége. Az egyik alkalommal, amikor vizitelni voltam, a vizitet két csendőr nézte végig, a küszöbön állva hallgatták, hogy mit beszélek. Azután felszólítottak, hogy kövessem őket a csendőrparancsnokságra. Én azt mondottam, hogy udvariasságból elmegyek, mert tudni akarom, hogy mit kivannak tőlem, bár mint megválasztott képviselő nem vagyok köteles ilyenféle felhívásnak eleget tenni. A csendőrparancsnokságon Mojzes Antal csendőrszázados fogadott és azt mondotta, hogy tiltott gyűlés miatt kénytelen volt engem behivatni. En hivatkoztam a csendőrre, aki jelen volt, hogy mondja meg, volt-e gyűlés. A csendőr kijelentette, nem tudja, volt-e gyűlés, vagy sem, csak annyit tud, hogy voltak ott vagy 150-en is. (Derültség balfelöl.) A csendőrszázados kérdezte, hogy mondottam-e politikai beszédet. A csendőrőrmester kijelentette, hogy azt nem mondottam, hanem a kommün alatti élményeimet és élettörténetemet mesélgettem. Erre kérdeztem a csendőrszázadost, hogy ezek szerint mi a teendő, mert templomban is vannak néha akár ezren is és az még nem gyűlés, lakodalomban is vannak pár százan és az még nem gyűlés, és miután politikai beszédet a csendőrőrmester tanúsága szerint nem tartottam, hanem mesélgettem, minő címen hiv engem ide akkor, mikor megválasztott képviselő vagyok. Erre azt mondotta, hogy neki az intézkedésre a parancsot a főbiró adta, azért maradjak a csendőrparancsnokságon mindaddig, míg a főbiró további intézkedést tesz, mire kijelentettem, hogy erre most már nem vagyok hajlandó, hanem visszamegyek a szállodába és ha valami közölnivalójuk van velem, tessék azt Írásban adni. Erre elmentem a szállodába. 10 órakor odajött a csendőrszázados és kijelentette a főbiró nevében, hogy a szállodát el nem hagyhatom, az autó mellé pedig két csendőrt ültetett, azok ott ültek reggelig, őrizték autómat, hogy meg ne szökjem. En éjjel 11 órakor a főbiró lakására mentem és kérdőre vontam őt, hogy minő alapon és jogon rendelkezett velem. Azt felelte, számoljak azzal, hogy ki is fog tiltani a kerületből. Erre kijelentettem, hogy mint megválasztott képviselővel szemben neki erre semmiféle joga nincs, ott fogok tartózkodni, ahol akarok és ha kitiltanak a kerületből, vegye tudomásul, hogy csak gyalog, összekötött kézzel, csendőr mellett fogok kimenni, semmiesetre sem megyek sem kocsin, sem autón, sem vonaton, mert meg akarom győzni a kerület népét arról az elbánásról, amelyben egy megválasztott képviselőt Osvath Jenő vasvári főbiró részesíteni mer. Követeltem újra, hogy Írásba adja ki az intézkedést. Azt mondotta, hogy reggel fogja kiadni, addig azonban a szállodát elhagyni ne merjem. Másnap reggel jött a főbiró a csendőrszázados kíséretében és kijelentette, hogy miután most már a belügyministeriummal beszélt, mozgási szabadságomat ezennel visszaadja és nagy jóindulattal azt is tudomásomra adta, hogy az ellenjelöltem protegált engem a belügyministe-