Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-19
490 À nemzetgyűlés 19. ülése 1922 ha boncolom ezt a beszédet, akkor legelsősorban is az tűnik fel előttem, hogy a tendencia, amellyel az igen t. kormányelnök ur az ő expozéját itt elmondta, az volt, hogy a Házon kivül, sőt Budapesten kivül és még azon túl is ugy állítja be a kormány működését és munkáját, hogy a látszat az legyen, hogy Magyarországon a konszolidáció gyorsvonatán ülünk. Mikor a ministerelnök ur ezt a beszédét befejezte, akkor a balszélsőtől — körülbelül azt a vonalat mondhatom, ahol a Ház legnépszerűbb tagja ül — le egészen a jobbszélsőig, viharos taps követte az ő szavait. Igen t. Nemzetgyűlés! En e beszéddel szemben kénytelen vagyok megállapítani, hogy mi nem megyünk a konszolidáció gyorsvonatán, nem megyünk a konszolidációnak még csak személy- vagy tehervonatán sem, hanem Magyarország területén belül a konszolidáció bizony csak egy rozoga kétkerekű taligán halad. Propper Sándor: Visszafelé. (Zaj jobb felöl.) Elnök : Csendet kérek. Esztergályos János: Én ezt minden rosszakarat nélkül mondom. (FlkiáltásoJc jobbfelöl : Elhisszük !) Es meg kell mondanom azt is, hogy bennem él a gyanú, hogy a ministerelnök urat kormányonléte ideje óta végtelenül kedvezőtlen helyzet kiséri. Pechet akartam mondani, de igy talán magyarosabb. (Derültség.) Méltóztatnak látni, hogy kerülöm az erősebb kifejezéseket. (Derültség jobbfelől.) Mert én a jószándékot a ministerelnök ur részéről nem vonom kétségbe. Látom azonban azt, hogy a ministerelnök urat (Zaj jobbfelől.) — ne méltóztassanak izgatódni t. képviselőtársaim (Derültség a jobboldalon.) — kiséri az a magyar sors, amelyre mielőtt utalnék, legyen szabad előre is kórnem az igen t. túloldalt, méltóztassanak majd mondatom végét, türelemmel bevárni és ne méltóztassanak mondatom közben izgulni. (Felkiáltások jobb felöl: Nagyszerűi Derültség.) Elnök : Csendet kérek. A t. képviselő ur még meg sem kezdte a mondatot. (Élénk derültség és taps jobbfelöl. Felkiáltások: Halljuk a mondatot ! Mi van a franciával ?) Csendet kérek ! Esztergályos János: Ez a magyaros példabeszéd, amely kapcsolatos a ministerelnök ur sorsával, ugy hangzik, hogy akinek az Úristen hivatalt ád, ád annak szolgálatrakész szolgát is. (Derültség és felkiáltások jobbfelöl : Nem igy van!) Én igy mondom. (Derültség.) Ezt látom én az igen t. ministerelnök ur sorsában is, mert ha nem igy volna, akkor kétségbe kellene vonnom az ő jóhiszeműségét. Én azonban ezt nem teszem, s kötelességszerüleg azt kell hinnem, hogy a ministerelnök ur jószándékait, parancsait kint az országban nem hajtják végre! Popper Sándor: Ezzel nem mondtál ujat! Esztergályos János: Mert, ha ezt, amit én meggyőződésszerüleg kell hogy itt megállapítsak, nem méltóztatnának elfogadni, akkor el kellene fogadnunk egy másik föltevést, amely szerint föltételeznem kellene a kormányról és j ?. évi július hó 12-én, szerdán. az igen t. ministerelnök urróJ, hogy felszólalásaiban a régi diplomácia helytelen és rossz útjait követi. Ugyanis valamennyien tudjuk, akik a régi politikával is foglalkoztunk, hogy a hajdani diplomáciának az volt az irányelve, hogy mindig mást gondolj, mint amit mondasz. (Felkiáltások jobbfelől: Ep ugy, mint önök! Az oroszok is igy tesznek!) Tessék abbahagyni az oroszok emlegetését. Az oroszokat rég elhegedülte Szent Dávid ! (Zaj jobbfelöl.) Elnök : Csendet kérek. Esztergályos János : Ezt kellene feltételeznem, mivel azonban meg vagyok győződve róla, hogy az igen t. Nemzetgyűlés egyetlenegy tagja sem követi ezt a felfogást, legyen szabad megmaradnom előbbi föltevésem mellett, amely szerint a ministerelnök urnák és a kormánynak a szabadságjogok helyreállítására irányuló jó szándékait keresztezik azok a szolgák, akik kötelesek volnának a ministerelnök ur és kormánya utasításait végrehajtani. Urbanics Kálmán: Nem szolgák azok! Esztergályos János: Azt mondotta a ministerelnök ur, hogy a táviratokat és a leveleket illetőleg a belföldi forgalomban megszüntette a cenzúrát. Bármennyire kellemetlen legyen is ez valakinek, kénytelen vagyok megállapítani, hogy a ministerelnök ur ezen kijelentése nem fedi teljesen a valóságot. Batitz Gyula : A gyakorlatban ! Esztergályos János : Az ország különböző helyein egész vigan él a távirócenzura és a levélcenzura, dacára a ministerelnök ur megállapításának. Jánosi Zoltán : Optikai csalódás ! Propper Sándor : Rosszul volt informálva a ministerelnök ur ! Esztergályos János: Méltóztassék megengedni, hogy példaképen egy-két esetet soroljak fel. Egy dunántúli tősgyökeres magyar városban a legutolsó választások egyik napján, ha jól emlékszem, e hó 1-én, az egyik budapesti lap munkatársa — jelezni kívánom, nem destruktiv lapé — bement a postahivatalba, kérte a telefonösszeköttetést a budapesti szerkesztőséggel. Eélóra múlva érdeklődik a postahivatalnál, miért nem adják már Budapestet, mire a szolgálatot teljesítő hivatalnoktól azt a felvilágosítást kapta, hogy a budapesti cenzúra nem engedélyezi a beszélgetést. Amikor annak a lapnak a munkatársa nagyon érdeklődött, hogy ki az, aki a ministerelnök ur nyilatkozata ellenére is cenzúrázni kívánja a telefonbeszélgetést, hosszú vitatkozás után, egy félóra múlva megengedték a telefonálást. Néhány nap múlva lesz évfordulója annak, hogy a magyar nemzeti hadsereg bevonult a Dunántúlra, hogy elfoglalja a jugoszlávok, a rácok által megszállott Baranyát és Pécset. Patacsi Dénes: Amelyet Linderékkel oda akartak játszani a szerbek kezére! Peidl Gyula: Önök! Miért mi?
