Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-19
A nemzetgyűlés 19. ülése 1922, évi július hó 12-én, szerdán. 491 Patacsi Dénes : Az egész szociáldemokrata párt ! {Nagy zaj és közbeszólások a jobb- és a baloldalon.) Elnök ." Csendet kérek a Ház minden oldalán ! Esztergályos János : T. képviselő urak, dolgozzunk, dolgozzunk. Mondom, néhány nap múlva lesz esztendeje annak, hogy Baranya— Pécs felszabadult. (Zaj jobb felől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Sándor Pál: Ott lármáznak! Elnök : Mind a két oldalnak szólt a figyelmeztetés, ne méltóztassék az elnököt utasitani. Esztergályos János: A bevonulás után Baranyában és Pécsett életbeléptették mindazokat az intézkedéseket, amelyek ebben az országban életben voltak három esztendőn keresztül. A ministerelnök ur felszólalása után joggal azt hiszi, azt kell hinnie minden mpgyar embernek, hogy a ministerelnök ur kijelentése a levél- és távirócenzura megszüntetéséről vonatkozik Baranyára és Pécsre is, mivel Pécs és Baranya szintén Magyarországhoz tartoznak Ennek ellenére meg kell állapitanom, hogy a Pécsett lévő szolgák azt hiszik, hogy ők Magyarország határán túl vannak, ahol a kormány intézkedései reájuk nem kötelezők. Legalább ezt kell feltételeznem abból a levélgarmadából, amely Pécsre érkezett, ott felbontották és nekem is küldtek belőle egy csomót. Itt azután nem lehet azt mondani, hogy a szociáldemokraták izgatnak, hogy csak kákán csomót keresnek; nem lehet azt mondani, hogy a nemzetgyűlés munkáját mpg akarjuk bénítani ; itt van a kezemben ez a levélcsomó, leteszem a Ház asztalára, minden egyes képviselőtársam meggyőződhet róla, hogy megfelel a valóságnak, hogy a belföldi forgalomban Pécsre érkező leveleket még ma is cenzúrázzák. Nehogy félreértsék a dolgot, nemcsak azokat a leveleket cenzúrázzák, amelyeket Budapestről küldenek Pécsre, mert hiszen egy kis megerőltetéssel talán azt lehetne feltételezni, hogy ja, a Budapestről küldött levelek az más, azonban a Hosszuhetényből Pécsre küldött leveleket, sőt a Pécsről Pécsre küldött leveleket is felbontják a cenzorok, elolvassák és ha jól esik nekik, kézbesitik, ha nem esik jól nekik, ott hagyják az asztalon. Patacsi Dénes: Az enyémet is felbontják nem tettem kifogást ellene ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Éljen a cenzúra !) Sándor Pál : A szabadság őre! Ez azután a Kosuth-párti Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Esztergályos János : Itt van egy levél, amelyet Lepsényben adtak fel, megérkezett Pécsre 3-án, a levelet felbontották, majd leragasztották azzal, hogy »az 1922 : LXIII. te. értelmében felbontva«, 3-án érkezett meg ez a levél Pécsre és 9.-én kézbesítették. Sándor Pál: Magyar posta! Esztergályos János : Itt van egy másik levél, magánszemély részére szól, 6-án adták fel Pécsett és Pécsre küldték, ahol 7-én kézbesítették és rajta van, hogy »felbontva az 1912 : LXIII. te. alapján«. De sorba bemutathatom a nemzetgyűlésnek, hogy Pécsett és Baranyában a ministerelnök ur felszólalása és tagadása ellenére az 1912 : LXIII. te. alapján vígan cenzúráznak, hozzáteszem, valószínűleg a kormány intenciója ellenére. Egyik t. képviselőtársam közbeszólásában azt mondta, hogy az ő leveleit is felbontják, de ő ezért nem szólt semmit. Ha ilyen egyszerűen el lehetne intézni a kérdést, akkor méltóztassanak nekem meghinni, egy pillanatig sem untattam volna felszólalásommal az igen t. Nemzetgyűlést. (Egy hang jobbfelől: Untat már régen. Elnök csenget.) Azonban más szempontból kell ezt a kérdés elbírálni, elsősorban a szabadság szempontjából. Mi az alfája, mi az ómegája a szabadságnak? Az, hogy mindazon szabadságok, amely szabadságok emberileg minden ember részére kell hogy fennálljanak, meg is legyenek. És ha ennek ellenében mégis cenzúráznak, mit csináljunk elvtársak? (Derültség a jobboldalon) Bocsánatot kérek igen t. képviselőtársaim. B. Podmaniczky Endre : A nyelve csak rájár az elvtársra. Hiába, kibújik a szeg a zsákból. Esztergályos János: Méltóztassanak megengedni, hogy arra nézve, hogy mi a cenzúra, hazánk egyik legnagyobb államférfiának szavait* citáljam. Kossuth Lajos (Halljuk! Halljuk!) mondotta akkor, amikor ebből a hazából el kellett mennie . . . B. Podmaniczky Endre : Akkor is becsületes hazafi volt ! Sándor Pál : Csakhogy elismeri ! Rassay Károly: Hála Istennek! Esztergályos János : ... akkor, amikor Metternich és Bach aranykorukat élték ebben az országban, akkor Kossuth Lajos ezt mondatta a cenzúráról (olvassa) : »Mi a cenzúra ? Állami spiclirendszer, amellyel az uralkodó kormányzat az állam népének gazdasági és politikai érdekét veszélyezteti.« Sándor Pál: Na, mit szól ehhez? Patacsi Dénes: Akkor még Kun Béláók nem veszélyeztették a hazát, akkor a cenzúra veszélyeztette. A cenzúra most védelmi eszköz Kun Béláék ellen. Esztergályos János: Hát méltóztassanak nekem azt az egyet megengedni, hogy elfogadjam, magamévá tegyem Kossuth Lajos ezen mondását. Ahány szó, ahány betű, annyi igazság. Mert a levélcenzura az egyéni szabadság alapjához nemcsak akkor nyúl, hogyha felbontják az én levelemet; jó, hadd tudják mit irok, hadd lássák, hogy becsületes magyar vagyok, — (ügy van! ügy van! jobbfelől.) hanem van itt más is. Yannak ebben az országban iparosok, vannak kereskedők, akiknek exisz62*
