Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-5

A nemzetgyűlés 5. ülése 1922. vagyunk. Igazoltuk magunkat, mire a két csendőr élőszóval adta nekünk azt a parancsot, hogy azonnal hagyjuk el a járás területét, amikor pedig mi Írásban kértük ennek a parancsnak kézbesitését, azt mondta, hogy ő nekünk ezt írásban ki nem adhatja, ellenben megmutathatja azt az írásbeli utasítást, amelyet nekik a járás főszolgabírója, Kulincsics jánoshalmi főszolgabíró adott át és amelyben a csendőrséget felhívja ezen parancs teljesítésére. Mi ezen határozatot futólag átnéztük és én ebben a pillanatban nem akarok utalni arra, hogy ez mit tartalmaz, mert ennek az utasításnak jogszerűségét nem én vagyok hivatva bírálni, hanem hivatva lesz majd bírálni a mentelmi bizottság, amely ezzel a kérdéssel perrendszerüleg kell hogy foglalkozzék. Ezen eset után mégis felmentünk a főszolgabírói hivatalba és ott személyesen akartunk a főszolgabíróval beszélni, hogy ezen határozat meghozatalának indokait tőle megtudjuk. Ott egy csendőrőrmester ismét megmutatta nekünk ezen Írásbeli parancsot, amelynek felzetéből annyit mégis szükségesnek tartok most e pillanatban is elmondani, hogy ez a határozat előbb kelteztetett, mint mi Jánoshalmára megérkeztünk és a felzetnek legelső szava az, hogy »Rassay Károly és társai« ellen szól. Hogy a főszolgabíró kit gondol »Rassay Károly és társai« elnevezés alatt, ezzel abban a határozatban adós maradt, mert ón tudvalévőleg csak a magam személyéről beszélhetek, de semmiféle más társas viszonyban, minthogy Rassay Károly tisztelt barátom politikai működése iránt rokonszenvvel viseltetem, (Mozgás a jobboldalon.) vele magamat nem érzem és nem tudom. Ezen eset után a főszolgabíró úrral óhajtottunk beszélni, de a főszolgabíró ur többszöri kérésünk dacára ott meg nem jelent, mire a csendőrség minket lakásunkra kisért, ott kónyszeritett, hogy ismét felüljünk autónkra és csak nagy kérésünkre engedett meg annyit, hogy az útirányt megváltoztatva Baja felé mehessünk el, nem pedig abban az irányban, amelyben neki utasítása volt, hogy minket onnan elkísérjen. Rátérek ezek után a negyedik számú mentelmi jog sérelmemre, amely Mélykuton történt ugyanezen járás területén. Amikor Jánoshalmát elhagytuk és az ottani csendőrséggel megbeszélt útirányban Bajára igyekeztünk, Mélykuton mentünk keresztül, ahol az ottani ellenzéki képviselőjelöltnek pillanatnyi dolga támadt, el akart búcsúzni valakitől — mellesleg megjegyzem, hogy már akkor írásbeli visszalépési beadványát a választási biztos kezébe juttatta, tehát már képviselőjelölt sem volt — egy pillanatra leszállott az autóról, hogy elbúcsúzzék ottani ismerőseitől. Rassay Károly, Drozdy Győző és Gergely István barátaim és én ezalatt az autóban ülve maradtunk. Alig ültünk ott másfél percig és vártuk, hogy a leszállott volt képviselőjelölt elbúcsúzzék a maga ismerőseitől, egyszerre évi június hó 24-én, szombaton. 43 csak jön két csendőr, állítólag az egyik Rapcsányi nevű csendőrtiszthelyettes, a másik egy alacsonyabb rendfokozatban lévő csendőr, és mint fúriák nekünktámadnak : »Kicsodák maguk? Honnan jöttek ?« — Mire mi igazoltuk magunkat. Erre ő megállt az autó mellett és vezényelt a csendőrtizedesnek: »Fertig!« Ez egy honi hang volt. Mindjárt megismertük a cseh ármádiában használt hangot és mindjárt tudtuk, hogy itt valami régi atrocitással fogunk szemben állni, valami olyan katonai brutalitással, amilyeneket a régi közös hadsereg korszakának idejében volt szerencsénk már ismerni. Hivatkoztunk arra, hogy mi kitoloncoltatásunk ügyét Jánoshalmán már elintéztük ós ne molesztáljanak bennünket tovább, hiszen úgyis elhagyjuk a járás területét. Mindez nem használt, a csendőrtiszthelyettes minket ott feltartóztatott, fegyvert szögesztetett mellünknek és ránk parancsolt, hogy addig ott maradjunk az autóval és meg ne merjünk moccani, amíg a felettes hatóságával nem beszél s a továbbmenetelünknek engedélyét ki nem eszközli. Rassay Károly: A zsupp-irányt. (Mozgás.) Létay Ernő ; Pár perc múlva érkezett egy másik csendőr, akihez azt a tiszteletteljes kérelmet intéztük, hogy legyen szives utunkra engedni bennünket, mert nem vagyunk hajlandók a csendőrség jóvoltából Mélykuton hálni, mire — ugy látszik, hogy ennek nagyobb közjogi érzéke volt — ez felült a mi automobilunkra, kikísért a kövezetig és ott végre elhagyhattuk Magyarországnak ezt az exterritoriális. részét, ahova mindenkinek szabad belépnie, csak megválasztott képviselőnek nem. Rassay Károly: Csak ellenzékinek nem! Drozdy Győző : Hiszen a többiek ott voltak és nevették az esetet. (Zaj.) Létay Ernő : Ezekben voltam bátor négyrendbeli mentelmi jogsérelmet előadni és tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ezen jogsérelmeimet a mentelmi bizottsággal sürgősen tárgyaltatni és döntés provokálni kegyeskedjék. (Helyeslés.) Elnök : A házszabályok 188. §-a értelmében a mentelmi bejelentés minden vita nélkül áttétetik a mentelmi bizottsághoz. Báró Kaas Albert képviselő ur a házszabályok 188. §-a alapján kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. B. Kaas Albert : T. Nemzetgyűlés ! Kénytelen vagyok konstatálni, hogy Nagy Ernő képviselő ur egyik bizonyított — már pedig minden állításomat bizonyítottam — állításomat sem cáfolca meg, ellenben engem megvádolt valami előttem teljesen ismeretlen zab-ügylettel, amiről nem tudok. Ezt mint teljesen alaptalan, valótlan rágalmat visszautasítom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Rassay Károly képviselő ur a házszabályok 188. §-a alapján kért szót. A szó őt megilleti.