Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-5

A nemzetgyűlés 5. ülése 1922. vagyunk. Igazoltuk magunkat, mire a két csendőr élőszóval adta nekünk azt a parancsot, hogy azonnal hagyjuk el a járás területét, amikor pedig mi Írásban kértük ennek a parancs­nak kézbesitését, azt mondta, hogy ő nekünk ezt írásban ki nem adhatja, ellenben megmutat­hatja azt az írásbeli utasítást, amelyet nekik a járás főszolgabírója, Kulincsics jánoshalmi fő­szolgabíró adott át és amelyben a csendőrséget felhívja ezen parancs teljesítésére. Mi ezen hatá­rozatot futólag átnéztük és én ebben a pillanat­ban nem akarok utalni arra, hogy ez mit tartalmaz, mert ennek az utasításnak jogszerű­ségét nem én vagyok hivatva bírálni, hanem hivatva lesz majd bírálni a mentelmi bizottság, amely ezzel a kérdéssel perrendszerüleg kell hogy foglalkozzék. Ezen eset után mégis felmentünk a fő­szolgabírói hivatalba és ott személyesen akar­tunk a főszolgabíróval beszélni, hogy ezen hatá­rozat meghozatalának indokait tőle megtudjuk. Ott egy csendőrőrmester ismét megmutatta nekünk ezen Írásbeli parancsot, amelynek felze­téből annyit mégis szükségesnek tartok most e pillanatban is elmondani, hogy ez a határozat előbb kelteztetett, mint mi Jánoshalmára meg­érkeztünk és a felzetnek legelső szava az, hogy »Rassay Károly és társai« ellen szól. Hogy a főszolgabíró kit gondol »Rassay Károly és társai« elnevezés alatt, ezzel abban a határozatban adós maradt, mert ón tudvalévőleg csak a magam személyéről beszélhetek, de semmiféle más társas viszonyban, minthogy Rassay Károly tisztelt barátom politikai működése iránt rokonszenv­vel viseltetem, (Mozgás a jobboldalon.) vele magamat nem érzem és nem tudom. Ezen eset után a főszolgabíró úrral óhajtottunk beszélni, de a főszolgabíró ur többszöri kérésünk dacára ott meg nem jelent, mire a csendőrség minket lakásunkra kisért, ott kónyszeritett, hogy ismét felüljünk autónkra és csak nagy kérésünkre engedett meg annyit, hogy az útirányt meg­változtatva Baja felé mehessünk el, nem pedig abban az irányban, amelyben neki utasítása volt, hogy minket onnan elkísérjen. Rátérek ezek után a negyedik számú men­telmi jog sérelmemre, amely Mélykuton történt ugyanezen járás területén. Amikor Jánoshalmát elhagytuk és az ottani csendőrséggel megbeszélt útirányban Bajára igyekeztünk, Mélykuton men­tünk keresztül, ahol az ottani ellenzéki kép­viselőjelöltnek pillanatnyi dolga támadt, el akart búcsúzni valakitől — mellesleg megjegyzem, hogy már akkor írásbeli visszalépési beadványát a választási biztos kezébe juttatta, tehát már képviselőjelölt sem volt — egy pillanatra le­szállott az autóról, hogy elbúcsúzzék ottani ismerőseitől. Rassay Károly, Drozdy Győző és Gergely István barátaim és én ezalatt az autó­ban ülve maradtunk. Alig ültünk ott másfél percig és vártuk, hogy a leszállott volt képviselő­jelölt elbúcsúzzék a maga ismerőseitől, egyszerre évi június hó 24-én, szombaton. 43 csak jön két csendőr, állítólag az egyik Rap­csányi nevű csendőrtiszthelyettes, a másik egy ala­csonyabb rendfokozatban lévő csendőr, és mint fúriák nekünktámadnak : »Kicsodák maguk? Honnan jöttek ?« — Mire mi igazoltuk magun­kat. Erre ő megállt az autó mellett és vezényelt a csendőrtizedesnek: »Fertig!« Ez egy honi hang volt. Mindjárt megismertük a cseh ármádiában használt hangot és mindjárt tudtuk, hogy itt valami régi atrocitással fogunk szemben állni, valami olyan katonai brutalitással, amilyeneket a régi közös hadsereg korszakának idejében volt szerencsénk már ismerni. Hivatkoztunk arra, hogy mi kitoloncoltatásunk ügyét Jánoshalmán már elintéztük ós ne molesztáljanak bennünket tovább, hiszen úgyis elhagyjuk a járás területét. Mindez nem használt, a csendőrtiszthelyettes minket ott feltartóztatott, fegyvert szögesztetett mellünknek és ránk parancsolt, hogy addig ott maradjunk az autóval és meg ne merjünk moc­cani, amíg a felettes hatóságával nem beszél s a továbbmenetelünknek engedélyét ki nem eszközli. Rassay Károly: A zsupp-irányt. (Mozgás.) Létay Ernő ; Pár perc múlva érkezett egy másik csendőr, akihez azt a tiszteletteljes ké­relmet intéztük, hogy legyen szives utunkra en­gedni bennünket, mert nem vagyunk hajlandók a csendőrség jóvoltából Mélykuton hálni, mire — ugy látszik, hogy ennek nagyobb közjogi érzéke volt — ez felült a mi automobilunkra, kikísért a kövezetig és ott végre elhagyhattuk Magyarországnak ezt az exterritoriális. részét, ahova mindenkinek szabad belépnie, csak meg­választott képviselőnek nem. Rassay Károly: Csak ellenzékinek nem! Drozdy Győző : Hiszen a többiek ott voltak és nevették az esetet. (Zaj.) Létay Ernő : Ezekben voltam bátor négy­rendbeli mentelmi jogsérelmet előadni és tiszte­lettel kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ezen jog­sérelmeimet a mentelmi bizottsággal sürgősen tárgyaltatni és döntés provokálni kegyeskedjék. (Helyeslés.) Elnök : A házszabályok 188. §-a értelmében a mentelmi bejelentés minden vita nélkül átté­tetik a mentelmi bizottsághoz. Báró Kaas Albert képviselő ur a házszabá­lyok 188. §-a alapján kért szót. A szó a kép­viselő urat megilleti. B. Kaas Albert : T. Nemzetgyűlés ! Kény­telen vagyok konstatálni, hogy Nagy Ernő kép­viselő ur egyik bizonyított — már pedig minden állításomat bizonyítottam — állításomat sem cáfolca meg, ellenben engem megvádolt valami előttem teljesen ismeretlen zab-ügylettel, amiről nem tudok. Ezt mint teljesen alaptalan, valót­lan rágalmat visszautasítom. (Helyeslés a jobb­oldalon és a középen.) Elnök : Rassay Károly képviselő ur a ház­szabályok 188. §-a alapján kért szót. A szó őt megilleti.

Next

/
Thumbnails
Contents