Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-19

À nemzetgyűlés 19. ülése 1922. évi július hó 12-én, szerdán. 477 előtt és mondták sokszor. En olvasom a naplót és magam is hallottam. Bár nem szivesén hallgatják meg a választ, a magam részéről azért észrevételemet mégis megteszem. Mélyen t. képviselőtársam, talán az fáj valakinek, hogy ez a csizma rúgta fel a kommunizmust ? Vagy az fáj, hogy ennek hordozói legtöbbet verejtékeztek, végezték a legtöbb munkát ezer esztendő óta ? Vagy az fáj valakinek, hogy ezt a csizmát most nem szőrit ja a bankkölcsön gondja, hogy egy pici kis függetlenséget szerzett ? Az fáj, hogy ebben a rétegben van a reménységünk és hogy végre van egy olyan biztcs jegecesedési pont, amely mellett lassacskán vissza tudunk térni a normális állapotokra ? Ez a gyűlölködő közbeszólás csak arra alkalmas, hogy megbontsa azt a rendet és nyugalmat, amely után eddig valamennyien sóvárogtunk ! (Taps jobhfelől.) Ugyanilyen kérdés az is, ami az egyik felszólalás alkalmával hangzott el. Most, amikor a drágaságról beszélnek, amiről jul tudjuk, hogy sokkal több oka van, mint ahány számjegy a számsorban van és több oka van, mint amennyit a drágaságról beszélnek, előtérbe helyezik a búza árát. Tessék megállapitani azt az igazságot, hogy a gazdák a búzát 700—800 koronáért adták el és nem a gazdák kezében volt az a búza akkor, amikor a mai többezer koronás hihetetlen és lelkiismeretlen magas árt elérte. (Ugy van ! jóbbfelől.) Tárgyilagosságot kérek mindenkitől és igyekszem, hogy magam is tárgyilagos legyek minden körülmények között. Programmbeszédemben egyetlenegy olyan szót nem mondottam, amit nyiltan bármikor el ne mondhatnék. Tárgyilagosságom bizonyítékául hivatkozom arra, hogy gazdaválasztóimnak szemébe mondottam azt is, mint egyik, nem tudom hányadik okát a drágaság növekedésének, hogy az a pénz, amely nem forog, amely nem végez gazdasági munkát, hanem a lajbi zsebében vagy a ládafiába van eltéve, az is növeli a drágaságot. Nekem megvolt az erkölcsi bátorságom arra, hogy ezt elmondjam, méltóztassék megengedni, hogy a másik oldalról is elmondjam nézetemet. (Helyeslés jóbbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Amilyen kötelessége a kormánynak a kisgazda és földmunkásosztály szempontjából elsősorban a tanyai programm megvalósítása, ugyanolyan kötelessége a kisiparosság kérdésének felkarolása. Határozottan arra kell törekednünk, hogy a kisiparosságnak elsőbbsége legyen a közszállitások helyén. (Helyeslés.) Arra kell törekednünk, hogy a kézműves-kamarákat külön, önálló alakban megvalósítsuk, arra kell törekednünk, hogy a kisiparosságot, amely a magyarság nagy erőforrása volt, ismét azzá tegyük és ne azzá a bizonyos kihalásra itélt réteggé, amivé a bankokrácia s az a bizonyos manchesteri liberalizmus tette. T. Nemzetgyűlés ! Nem akarom ezen a téren tovább folytatni megjegyzéseimet, csak leszögezem azt a meggyőződésemet, hogy ezt az országot egyedül és kizárólag a kisemberek boldogulásával lehet naggyá tenni. (Taps jóbbfelől.) A kormány részéről néhány ujabban bekövetkezett intézkedésből azt látom, hogy ezen a téren jelentékeny lépéseket készit elő. Ezek a lépések még csak egyes jelenségekben nyilvánulnak meg. Az egyik lépés az volt, amit legutóbb örömmel üdvözöltem, hogy a kishaszonbérletek meghoszszabbitásáról intézkedett, a másik pedig, ami ennél ujabb és annál fontosabb, az, . .. Peidl Gyula: A cukordrágitás ! Zsitvay Tibor : . . . hogy elrendelte a rézgálic összeirását. Szabadjon leszögeznem egészen szárazan szerény nézetemet, hogy a cséplési szén, a rézgálic és olyan időkben, amikor e tekintetben aggályok vannak, a műtrágya beszerzéséről való gondoskodás, vagyis az a gondoskodás, hogy ezeket a legkritikusabb termelési időszakban el ne vonják a termelőktől, állami feladat, erről tehát az államnak és a kormánynak kellő időben és rendszeresen gondoskodnia kell. Nem akírok most erre a témára rátérni, mert akkor visszamennék megint a múltra és a múlt politikájára, de azt az előbbi megjegyzésemmel már lezártam. T. Nemzetgyűlés ! Sokat beszélünk a tekintély helyreállításáról. Azt hiszem, ebben a tekintetben sem lehet eltérés közöttünk, hogy a tekintélyek helyreállítása elsőrendű kötelesség ebben az országban és ez ismét függ ugy a kormánytól, mint az ellenzéktől. A tekintély helyreállításához tartozik szerény nézetem szerint elsősorban a közalkalmazottak fizetésének emberhez méltó módon való rendezése. (Helyeslés.) Nem tartanám illőnek és helyesnek, hogy feltoljam magamat az ő képviselőjüknek, én csak azt szögezem le, hogy azt hiszem, valamennyien azon az állásponton vagyunk pártállásra való különbség nélkül, hogy ez egyike a legfájóbb sebeknek és egyike a legrettenetesebb veszélyeknek. Mert ha eddig igaz volt az, hogy azok a kopott kabátok fényes multat takarnak, nagyon félő most már, hogy ha ez az állapot tovább tart, a kopott kabát erről a fényes múltról meg talál feledkezni. Ne nyúljunk ehhez a témához semmiféle elfogultsággal. Ha hozzá nyulunk ehhez a témához, vegyük irányitónak a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetségének memorandumát, amely szövetség mindig megmutatta, hogy mérsékletet tudott tanusitani és nem kivánt mást, mint annyi betevő falatot, hogy ne kelljen koldulnia, ne kelljen éheznie, hanem meglegyen a mindennapi kenyere. De kell még valami a tekintély helyreállításához. (Egy hang balfelől: Mi van a B.-listával ?) A KANSZ-nak a memorandumában a B.-lista is benne van ; részletekkel az indemnitási vita során foglalkozni nem, tartom helyesnek. De van itt egy másik kérdés. A tekintély helyreállításához tartozik a szolgálati pragmatika megvalósítása, amely biztosit ja a tisztviselő függetlenségét. (Helyeslés jóbbfelől és a középen. Közbeszólások a szélsőbaloldalon.) Nagyon kérem, ne méltóztassanak közbeszólás alakjában megint a politikát bevinni, mert akkor kénytelen vagyok erre reagálni, tudnék is reagálni ; de azt kérném, hogy ezt a kérdést minden politikától mentesen helyezzük a Ház aszta-