Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-19

478 À nemzetgyűlés 19. ülése 1922. évi július hó 12-én, szerdán. Iára azzal az eltokéléssel, hogy a szolgálati pragmatika megvalósítása mielőbb teljesítendő óhaj a az egész nemzetgyűlésnek, (ügy van ! ügy van !) Van a tekintély helyreállításának még egy követelménye, és ez a közélet tisztaságának megvalósítása. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) Attól tartok, hogy beszéljünk akármenynyit, akármilyen szépen, de ha mi a közélet tisztaságát minden eszközzel a legkíméletlenebbül minden körülmények között helyre nem állítjuk és nem biztosítjuk, hiába beszélünk építő munkáról, mert az az építés nem egy uj épület, nem a magyarság egy uj vára lesz, hanem akkor egy sírboltot építünk, amelyen a magyarság címerét rövidesen megfordítják, (Élénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) E pontnál rá kell mutatnom egy kérdésre, amelynél talán sértek olyan érdekeket, amelyeket esetleg nem szeretnék sérteni, de a reá vonatkozó megjegyzéseimet el kell mondanom., mert ez a közélet tisztaságának védelméhez tartozik. Fel kell említenem azt, hogy vannak jelenleg nagyobb számban olyan tiszteletreméltó férfiak, akik közhivatalban működtek, s most áttérnek pl. az ügyvédi pályára •— igen helyesen — akkor, hogyha megélhetésüket ez biztosítja, és nyereség az ügyvédi pályára is, hogyha más téren becsületet és tapasztalatot szerzett ujabb tagokkal szaporodik , de veszedelmesnek tartom azt, hogy az ilyenek egy bizonyos időn belül ugyanazon fórum előtt járhassanak el, ahol ők hatósági jogokat gyakoroltak, mert én veszedelmesnek tartom a közélet tisztaságára még a gyanúsítás lehetőségét is. (ügy van / jobbfelől és a középen.) Nem akarom, az ő kenyerüket érinteni, mondottam, hogy nyereséget képezhetnek az uj pálya számára ; de ha erről le nem mondanak, nem szolgálják azt a célt, amelynek szolgálatában becsülettel öregedtek meg. T. Nemzetgyűlés ! A tisztviselői kérdéssel kapcsolatban rátérek a vasutasság helyzetére. Nem terjeszkedem ki minden egyes részletre, hanem meg kell említenem épen egy kiáltó visszásságot, és nagyon örülök, hogy jelen van a kereskedelemügyi minister ur, mert figyelmébe ajánlhatom a mozdonyszemélyzet memorandumát, amelyből kitűnik az a kiáltó ellentét, hogy a fizetési táblázatban az ipari képzettséggel birok hátrább maradnak a jóval kisebb képzettségűek és nem szakképzettségűéin mögött. A mozdonyvezetőnek, tehát az ipari szakképzettség magasabb fokán lévőnek fizetése alacsonyabban kezdődik és alacsonyabban végződik, mint más képzettségű kategóriáké. Ez nem szolgálhatja a megnyugvásnak és annak a becsületes munkának és törekvésnek az érdekét, amelyet a mozdonyvezetők eddig mindig tanúsítottak, hanem arra alkalmas, hogy a kedvüket szegje. Rá kell nmtatnom arra, milyen kiáltó ellentét mutatkozik abban, hogy a vonatkisérőszemélyzet természetbeni ruhát kap, ami a békében nem jelentett jelentős differenciát, és épen a vonatkísérő személyzetnek az a része, a mozdonyszemélyzet, amely legjobban koptatja aruhát, egyáltalában nem kap természetbeni ruhát, csak legújabban kapott egyszer, a kormány igen helyes intézkedése következtében egy úgynevezett nyári kék ruhát. Méltóztassanak elképzelni, hogy milyen óriási az ellentét a javadalmazás tekintetében, mikor a kisebb képzettségűek ruhát kapnak, amazok pedig természetbeni ruhában nem részesülnek. Ezt az ellentétet meg kell szüntetni ; hangsúlyozom ezt azért is, mert beszédem, során mindig a nagy ellentétek kiegyenlítésére törekedtem és a kiegyenlítést tűztem ki célul, mert csak így lehet az izgatóanyagot és a nyugtalanság érzetét a nemzet lelkéből eltávolítani. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) A munkáskérdés terén rengeteg sok teendő van még. Csak arra mutatok rá, hogy a munkásbiztositás reformja, kiépítése, amely sok akadályon ment át, most félben maradt ; amig ott minden faktort egyformán kielégítő megoldást nem találunk, és míg ugy a munkásság, mint a munkaadó gondolkozásába bele nem visszük, hogy ez az a bizonyos testület, amely a munkáskérdés terén nemcsak a munkásság érdekét, hanem az ország egy fontos szociális érdekét is szolgálja, amig ez a testület minden politikától menten kizárólag nem a maga feladatát szolgálja, addig mi e téren Melegítő eredményt nem. fogunk elérni. (Ugy van ! jobbfelől és a középen.) Mindenesetre ki kell bővítenünk a munkásbiztositást a betegsegélyzés és balesetbiztosítás terén túl a munkások aggkori és munkanélküliség esetére való biztosításával, továbbá minden körülmények között ki kell terjeszteni nem. csupán az ipari munkásságra, hanem a munkásság minden egyes rétegére, (ügy van ! jobbfelől.) Már most, amikor, sajnos, annyit beszélünk a politikai szabadságról, beszélnünk kell a gazdasági és politikai terrortól mentes munkásszakszervezet létesítéséről is. Én a magam részéről azt kívánom, hogy minél nagyobb és tökéletesebb legyen ez a szabadság, de azon feltétel alatt, hogy ez minden politikai és gazdasági terrortól is valóban mentes legyen, (ügy van ! jobbfelől és a középen.) T. Nemzetgyűlés ! A lakás- és a drágaság kérdésével nem foglalkozom, nem azért, mintha erről nem kellene beszélni, nem azért, mintha ez a kérdés nem volna fontos, hanem azért, mert nem tartom helyesnek, hogy ebben a kérdésben parallel tárgyalást tartsunk. Én nagyon helyeslem, hogy e kérdések tárgyalására külön bizottságot küldött ki a Ház, nagy figyelemmel kisérj ük tanácskozását és remélem, hogy ott komoly munkát fognak végezni. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Most megemlítem a forgalmi adó kérdését. Teljesen osztozom e tekintetben a nemzetgyűlésben eddig akármelyik oldalról elhangzott észrevételekben, amelyek szerint a forgalmi adó tényleg olyan súlyos adónem, amely veszélyezteti a megnyugvást, amely alkalmas arra, hogy egyenlőtlenül terhelje meg a nemzet különböző adó-