Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-17

A nemzetgyűlés 17. ülése 1922. évi július hó 10-én, hétfőn. 437 Viczián István : Ha igazat mondanának. Vanczák János : Kossuth is ezt csinálta 48 után ! (Nagy zaj a jobboldalon.) Urbanics Kálmán : Kossuthot hasonhtja ezekhez ? Szégyelje magát ! (Zaj. Egy hang a szélsőbaloldalon : Az is hazaáruló volt ! Nagy zaj. FelMáltások a jobboldalon : Hallatlan !) Elnök : Kérem a képviselő urakat a Ház minden oldalán, szíveskedj ének a házszabályokhoz alkalmazkodva meghallgatni a szónokot. Viczián István : Itt van Göndör lapja. »Az Ember«. Annak egyik számában megjelent egy képes ábrázolat. Az van föléje irva (olvassa) : »Hat munkás mártírhalála Horthy Miklós bitóján.« Itt egy olyan kép van ábrázolva, amely egy tornateremben vétetett fel, gyürühinták láthatók, amelyeken részben szalmabábok, részben pedig olyan emberek vannak, akiknek a lába a földre ér, de a lábuk már nem látható. Az van föléje irva, hogy ezeket Zalaegerszegen akasztották fel. T. túloldal, ez a valóságnak nem felel meg. Ez egy teljesen fiktiv, hazug ábrázolat. Peyer Károly : Olvassa fel azt, amelyben engem támadott ! Viczián István : Ezt az emigránsok lapjai terjesztik. Peyer Károly : Előbb felolvasta ... Elnök : T. képviselő ur, ugy veszem észre, hogy a képviselő urat a szónok egyáltalán nem támadja, mert ha támadná, akkor a házszabályok értelmében én mint elnök, feltétlenül szükségét érezném annak, hogy közbelépjek. Meg is tenném. A képviselő ur azonban tárgyilagosan ad elő egyes dolgokat, amelyeket türelemmel meghallgatni a képviselő urnák ép ugy kötelessége, mint a túloldalnak. (Ugy van ! ügy van ! a jobboldalon.) Méltóztassék folytatni. Viczián István : Ugyanebben a számban van egy másik; képes ábrázolat, amellyel ezek a t. úgynevezett emigránsok nem átallják magának az államfőnek személyét is bemocskolni és ezzel tulaj donképen Magyarország becsületét is megrontani. Ezen a képen egy mezőn holttestek és csontvázak feküsznek és ott megy egy lovas, aki azokat leköpi. Alá van irva (olvassa) : »Horthy Siófokon leköpi a holttesteket.« (Nagy zaj és fellciáUások a jobboldalon : Hallatlan !) Azt hiszem, hogy erre senki sem találhat mentséget. (Ugy van I Ugy van ! a jobboldalon.) Halász Móric : Gazemberek ! Viczián István : Ebben folytatólag le van irva, hogy hogyan végezték ki Csernit, KorvinKleint és társaikat. Le van irva továbbá egy egészen megbotránkoztató jelenet, amely előadja azt, hogy a fővezér megjelent ott a siralomházban és Csernivel olyan komázó beszélgetést folytatott, amelyben egymást tegeztek. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Hallatlan !) Ha a külföldet igy informálják ezek a t. emigránsok, akkor nem érdemlik meg azt, hogy nekik az országban a haza lakóhelyet adjon. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Itt van azután Garaminak a lapja, a »Jövő«, Garamit önök annyira felmagasztalták, s itt van egy cikk »Gazdátlan jószág« címen, irta Lovászy Márton. Azután itt van egy másik cikk Hatvány Lajostól. Peyer Károly : Az szociáldemokrata ? Viczián István : Az idő előrehaladott voltára való tekintettel mindezeket fel nem olvashatom, méltóztassék utánanézni, megszerezni ezeket a lapokat és méltóztassék meggyőződni arról, hogy ebben a cikkben Lovászy, a »Válaszúton« című cikkben pedig Hatvány Lajos miként becsmérlik a mi közállapotainkat valótlan adatok felsorakoztatásával. Itt van a Bécsi Magyar Újság május 4-iki száma, amelynek »Haramiavilág Magyarországon« című cikkét — valami Rédei József aláirásával van ellátva — a következőképen vezeti be (olvassa) : »Semmi kétség, Magyarországon ma haramiavilág van.« Azután itt van a »Meddő pártviszályok«, Hock Jánosnak egy cikke, amely igy kezdődik (olvassa) : »Minden rothadás bomlással kezdődik, amely végre teljes szétesésbe megy át. Széthull pedig azért, mivel az anyagban nincs meg többé a szervező és összetartó erő. Ilyen rothadási folyamat megy végbe ma Magyarországon. Egy szemmel látható, de feltartóztathatatlan atomizálódás, amely lassanként minden szervezetet felbont és megőröl.« Azután itt van Hock Jánosnak egy másik cikke, amely a nemzetnek sárral befecskendezését tovább folytatja, majd itt van ugyancsak a Bécsi Magyar Újságnak f. évi február 15-iki száma, amelyben Károlyi Mihály, Hock János, Jászi Oszkár, Linder Béla, Szende Pál bizonyos felhívást bocsátanak ki az úgynevezett »jóérzésű emberekhez«. (Derültség a jobboldalon.) Ebben többek között az van mondva (olvassa) : »A Magyarországi Politikai Menekültek, Bebörtönzöttek és Internáltak Segitő Szövetsége a világ munkásai elé vitte a fehér terror szerencsétlen áldozatainak rettenetes éhségét, nyomorát és szenvedéseit, pénzt, ruhát és fehérneműt kérve a megkínzott emberek felsegitésére. Nemcsak segíteni akarunk szerencsétlen testvéreinken, de az akció támogatásával ország-világ előtt tiltakozni kívánunk ama szégyenletes állapotok ellen, melyek a mai Magyarországot kitépték a művelt népek kulturközösségéből. (Mozgás.) Kérjük a világon szétszórt elvbarátainkat, bajtársainkat és általában minden becsületes embert, hogy amire képes, azt adja oda a politikai gyilkosok és védnökeik börtöneiben és kinzókamráiban szenvedő s senyvedő forradalmárok, és ártatlan emberek fájdalmainak enyhítésére.« Gömbös Gyula : ők elpezsgőzik Bécsben ! Viczián István : Ebből a rettenetes adathalmazból összeválogattam azután néhány adatot arra, hogy miképen dicsérik ők fel a bűntetteket. Itt van Garami Ernőtől egy cikk, amelyben Szász Zoltán esetét ugy állítja be, hogy Szász Zoltán a magyar igazságszolgáltatás mártírja. Itt van azután egy cikk Jászi Oszkártól : »Üdvözlet Kéri Pálhoz«, amelyben Kérit, Tisza István gyilkosát, ugy tünteti