Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-17

438 A nemzetgyűlés 17. ülése 192. fel, mint nekik nagy héroszukat. Itt van azután ismét a Jövőben, G-ararni lapjában egy cikk, nincs aláirva senki által, ez pedig Bokányi Dezsőt magasztalja fel. Halász Móric : Bár felmagasztalták volna ! Viczián István : Többek között azt irja (olvassa) : »Mcst eltávozik, örülnünk kell az elválásnak, mert lehullnak a bilincsek kezeiről, de bízunk a vak szenvedélyek elmúlásában és nem teszünk le arról a reményről, hogy távolléte e földtől, amelyre belőle annyi kultúra sugárzott, nem tarthat sokáig. Hisszük, hogy nagy energiáit újra és még nagyon sokáig értékesiti majd a munkásmozgalmak javara.. Visszakívánjuk, visszavárjuk !« (Mozgás a jobboldalon.) De nemcsak ezeket a kommunistákat magasztalják fel, hanem felmagasztalják még azt a gyilkost is, akinek tetténél gyalázatosabbat talán még az utolsó esztendőkben sem követett el senki. Mindannyian emlékezünk arra a vérfagyasztó esetre, amikor Návay Lajost, nemzetünk egyik kiváló férfiát, vonatra rakták, erőszakkal fel akarták hurcolni Budapestre, útközben leszállították a vonatról, megásatták vele a sir ját, azután agyonlőtték, belelökték a sírgödörbe, amit maga ásott és — amint a tanuk mondják — még meg sem halt, amikor elhantolták. Ezt a gyilkosságot Engi Lajos követte el s az u. n. Emigránsok Lapja még ezt a gyilkosságot is dicsőíti. (Felkiáltások balfelől : Melyik ?) A Bécsi Magyar Újság január 20-iki száma Enginek kivégzését ilyen című cikkben közli : »Horthy megint akasztatott.« De nemcsak a bűntetteket magasztalják fel ők. Itt van a Jövő, amely egyenesen megvádolja a magyar független bíróságot, azt mondván róla, hogy : »panamázik a független bíróság«. Teszi pedig ezt abból az alkalomból, hogy a lakáshivatal ügyeinek intézése a bírák kezéből kivétetett. Ezt ugy tünteti fel és ugy tárja fel Garaminak lapja a külföld elé, hogy a birák kezéből azért vétetett ki, mert már ők eleget kerestek, eleget panamáztak, hadd keressen más is. Peyer Károly : Talán mégsem egészen igy mondja! (Felkiáltások jobb felől : Hiszen itt van ! Bizonyosan jár önöknek ez a lap I) Hedry Lőrinc: Ez a külföldnek objektív tájékoztatása ! (Zaj.) Viczián István : Méltóztatnának hozzájárulni, hogy egy negyedórával megtoldjuk a tanácskozás idejét ?. Nagyon szívesen felolvasom. Elnök : Kérem, képviselő ur, szükségtelen ilyen kérelmet előterjeszteni, mert régi parlamenti szokás az, hogy ha valakinek beszéde közben a tanácskozásra szánt idő letelik, külön engedély nélkül is megtoldható az 20—25 perccel. En csak figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a tanácskozásra szánt idő letelt, azonban a képviselő ur a régi uzus alapján még tovább beszélhet 20—25 percig. (Felkiáltások a jobboldalon : Éljen az elnök !) Viczián István : Akkor, t. túloldal, leszek bátor ezt a cikket felolvasni (olvassa) : »Panamázik a független bíróság. Miért mondottak le a lakás2. évi július hó 10-én, hétfőn. hivatal birói % A budapesti panamaáradatban legújabban a lakáshivatal ügye került felszínre. A lakáshivatal tisztviselőikarát tudvalevően törvényszéki és curiaí birákból állították össze, ami a tapasztalatlanabb emberek szemében garancia volt arra, hogy a lakásügyek intézésében az igazságosság lesz a döntő elv. A nyilvánosság ugyanis nem tudott arról, hogy a birói kar tagjai azért helyeztetik át magukat a lakáshivatalba, hogy leromlott anyagi viszonyaikat némileg helyreállítsák és h ögy rendszeresen felváltották bizonyos idő múlva a megtollasodott kartársakat az ujabb pályázók. A közönségnek, amely nem tudott erről, nagy meglepetés volt, hogy a lakáshivatalnál a bírák épugy panamáztak, mint az azelőtti tisztviselők. 20—25 befolyásos ügyvéd közismert Budapesten, aki megfelelő összegekért mindent ki tudott járni a lakáshivatal biráinál, stb.« (Zaj a jobboldalon és a középen.) Usetty Ferenc : Ez gazság ! Viczián István : Azután itt van a Jövőnek 1922 január 3-iki száma, melyben az »Emigránsok« — ez a cikk címe — maguk mondják el, hogy miként vélekednek ők a saját hazajövetelük kérdésében. Azt mondják (olvassa) : »Ahogyan mi az emigránsok hangulatát ismerjük, vannak közöttünk, akik a hazatérés gondolatát igen messze, valami nagy-nagy távolságban látják, de akik igazán repeső lélekkel gondolnak hazafelé, azoknak is van egy megingathatatlan terminusuk, amelytől őket sem amnesztia, sem sziréndana, sem baráti hang el nem tántoríthatja : ez a terminus pedig az, hogy nem megyünk, amig Horthyt a kormányzói székből el nem távolították. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Akkor ugyan várhatnak I) Félre ne értse senki, ez nem a Horthy személyének vagy jelentőségének túlbecsülése. Ennek a gyilkosok patrónusának, ennek a tengeri rablók javára kigyúló világítótoronynak kell előbb összeomolnia, hogy a különítmények, a szabadalmazott rablók és gyilkosok megértsék idejük lejártát,« . . . (Felkiáltások a jobboldalon és a középen : Ez a Garami lapja ?) B. Prónay György : Magyarországnak szüksége van Garamira ! Viczián István : . . . »akkor megyünk, akkor nem kérünk és nem várunk se hívást, se amnesztiát, hanem megyünk haza, mert az a pillanat fogja jelenteni a rabló világ alkonyát, a szabadság hajnalát. (Zaj és felkiáltások jobb felől : Hallatlan !) Akkor meg fognak mozdulni az ártatlanok és bujdosásra adják magukat a bűnösök. Akkor megszületik a jogrend és sírjába hanyatlik a betyárromantika. Amig Horthy ott ül a budai várban, a mi helyünk a hazán kivül van, már csak azért is, hogy legyenek a dolgozó magyarságnak őrszemei, akik a külföldet Horthy-ország dolgairól kellően informálják. (Zaj a jobboldalon.) Ha azután Horthy lehanyatlott, hazatalálunk, addig nem.« Kiss Menyhért: Maradjanak ott! Viczián István : Kár tehát őket hazahívni, mert ők nem akarnak hazajönni.