Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-5

38 A nemzetgyűlés 5. ülése 1922. puccsától, mint a vármegye helyettes alispánját felkérte Hostas ezredest, hogy azonnal szállja meg csapataival Beregszászt. A hivatalok átvétele s a régi tisztviselők alkalmaztatása ügyében is tárgyalt az ezredessel, aki ez ügyben őt hozzám utasitotta. Kozma György ur fel is keresett engem ugyanezen napon, reggel, nyolc óra tájban, ahova később Nagy Ernő ur is eljött és előadta, hogy Kozma G-yörgy őt a románokkal le akarta fogatni. Ezért és azért jött át, hogy megtudja, hogy őt ismerik-e el a csehek alispánhelyettesnek, vagy Kozma Györgyöt. Kozma ur az iránt érdeklődött, hogy a cseh katonai uralom akceptálni fogja-e őt, mint helyettes alispánt. Kijelentettem, hogy Hennoque tábornok rendelete értelmében minden tisztviselő, aki az ideiglenes fogadalmat leteszi, régi rangjában megmarad. Mivel Nagy Ernő lett még 1918 novemberben alispánhelyettesnek kinevezve, valószinüleg őt fogja a katonai parancsnokság akceptálni. Azonnal felkerestem Hostas ezredest, aki közölte velem a közte és Kozma G-yörgy ur között lefolyt beszélgetés tartalmát, s az alispánkérdésben kijelentette, hogy a rendelet értelmében csupán Nagy Ernő jöhet számba, Kozma ellenben csak előbbi H. főjegyzői állását foglalhatja el. Ezt a választ közöltem ugy Nagy Ernővel, mint Kozmával, aki kijelentette, hogy Nagy Ernő neki ellenfele, alatta nem szolgál s ha ő (Kozma) nem lehet alispán, akkor nem tesz fogadalmat, hanem elmegy Szegedre. (Zaj és derültség bal felől). Ugyanaz nap délelőtt 10 órakor különvonattal Beregszászba utaztam Nagy Ernővel. Ott Hostas ezredes közölte a hivatalfőnökkel, hogy másnap július 29-én délelőtt 9 órakor a vármegyeház gyüléstermében fogja eszközölni a tisztviselők fogadalma kivételét, ami meg is történt. Az aktus kezdete előtt kijelentette az ezredes, hogy, aki nem hajlandó fogadalmat tenni, ezt jelentse be. Emlékezetem szerint csupán egy pénzügyi segódtitkár és egy törvényszéki jegyző tagadta meg a fogadalmat. Ezen aktusnál Kozma G-yörgy ur már nem volt jelen, tudtommal elutazott, Nagy Ernő ellenben már mint helyettesalispán szerepelt. A fogadalom letevésére sem az ezredes, sem én, sem Nagy Ernő ur senkit nem kapacitált, még kevésbé kényszeritett. Az általános hangulat az volt, hogy mindenki maradjon a helyén, amint ez május 9-én Munkácson történt a megye négy járásában, nehogy a megüresedő helyekre idegenek kerüljenek.« Drozdy Győző : Bár igy történt volna mindenütt ! Nagy Ernő (tovább olvassa) : »Légből kapott valótlanság, hogy Kozma György urat Nagy Ernő ur, avagy Hostas ezredes, vagy én, letartóztatni akartuk volna. Ellenben hire járt, hogy Nagy Ernőt akarta Kozma György letartóztatévi június hó 24-én, szombaton, tátni, midőn a kommunisták fogházából megszökve, Beregszászra jött. Tény az is, hogy midőn én augusztus végén a megszállt területek ideiglenes főispáni megbízatását visszaadtam, Nagy Ernőt pedig a katonai parancsnokság letartóztatta, majd kiutasította: Kozma György visszajött Beregszászba, ott szolgálatra jelentkezett s mint II. főjegyző működött.« Sándor Pál : Szép viszonyok ! Nagy Ernő : Mindehhez bátor vagyok megjegyezni, hogy én állandóan mint alispánhelyettes szerepeltem Beregszászban és soha semmiféle kiadmányt másként, mint »Bereg vármegye alispánhelyettese«, alá nem irtam. Ezért 1919 július hó 30-án a következő átiratot kaptam (olvassa) : »Hostas János ezredes, a cseh-szlovák haderő beregmegyei parancsnokának 37. szám alatt hozzám intézett rendeletét másolatban közlöm. A fennálló körülményekből szükségességből kifolyólag, valamint a földrajzi helyzetnek is megfelelően elrendelem, hogy a zsupánság székhelye egyelőre Munkács marad. Beregszászban egyelőre dr. Zseltvay János osztálytanácsos vezetése alatt csak egy kirendeltség marad. Dr. Nagy Ernő alzsupán urnák, valamint azon hivatalnokoknak, akikre itt szükség van, Munkácsra kell átköltözködniük, illetve itt kell hivatalukat gyakorolniuk, ezzel szemben innen más hivatalnokok Beregszászba helyezhetők át. A beregszászi vármegyeháza megfelelően más hivatalok részére is igénybevehető. Az alzsupán csak mint helyettes működik akkor, ha a zsupán hivatalosan távol van. Ezt közölte velem az illető, jelezve, hogy majd szóval megbeszéljük a dolgot. Mikor az illető ur ezt tudomásomra juttatta, én már megdöbbentem, mert ebből láttam, hogy Bereg vármegyét teljesen meg akarják semmisíteni. Bereg vármegyének ősi székhelye Beregszász, ha tehát a vármegye székhelyét Munkácsra helyezik át, ez annyit jelent, mintha a vármegyét megszüntetnék. Ezt megelőzendő, elhatároztam, hogy amennyiben Bereg vármegyének huszonöt községe az entente határozata szerint Magyarországhoz tartozik, én nem megyek át Munkácsra, hanem átteszem a magyar vármegye székhelyét Surányba, amire annál inkább szükség volt, mert mint magánúton nagyon jó helyről értesültem, a cseheknek szándékukban volt egészen megszállni a vármegyét, a románok pedig a Tiszáig akartak előre nyomulni. Hogy ennek elébe vágjak, elhatároztam, hogy otthagyom Beregszászt és néhány tisztviselővel, abból à célból, hogy dokumentáljam és reprezentáljam a magyar állami hatalmat, átmegyek az entente által részünkre meghagyott huszonöt községbe. Ezt azonban nem akartam saját felelősségemre tenni s ezért összehívtam egy értekezletet, amely 1919 augusztus 4-én délután négy órakor ült egybe, Beregszászban. Nem tudom, hogy a t. képviselő ur jelen volt-e ezen az értekezleten. Ha