Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-17
426 A nemzetgyűlés '17. ülése 192, urak felfogásával sem ellenkezhetik, ha a munkásosztály érdekeit szolgáljuk. Miért tehát ez a lárma és zaj a túloldalon azok részéről, akik magukat a munkásság védőinek mondják? (Felkiáltások jobb felöl : Monopolizálják !) Ismétlem, hogy a földmives munkások igényei tulajdonképen csak odáig terjednek, hogy ők jelenleg, a mostani viszonyok közt is aránylag annyit kereshessenek, amennyit kerestek normális időkben. Vagyis, mondjuk, a 20 koronás búza korában a napszám volt mintegy 2 korona, ami azt jelenti, hogy abban az időben a földmives munkás mintegy napi 10 kiló búzát keresett. Ha összehasonlítjuk egyrészt a mostani napszámbéreket, másrészt a jelenlegi búzaárat, azt tapasztaljuk, hogy a földmives munkásság keresete ma alig éri el, vagy legfeljebb eléri talán akkori keresetének a felét. (Felkiáltások jobb felől : ötödrészét.) Ez semmi esetre sem elégséges arra, hogy abból nyugodtan megélhessen. (ügy van! TJgy van!) A pénzügyminister urnák azt méltóztatott mondani expozéjában, amikor a föladóról volt szó, hogy gondoskodni kell egy alapról, nevezetesen a búza-alapról, mely mellett biztositva legyen az, hogy az árak bármilyen irányban való változásával a föladó sem túlságosan magas, sem túlságosan alacsony ne legyen. Ez más szóval azt jelenti, amit mindannyian tudunk, hogy pénzünk ma már nem pontos értékmérő. Épen ennek hiányát érezzük az egész vonalon, nemcsak a földadó kivetésénél, de a földmivesmunkások napszámbérénél is. Nem lehet hivatásom most, hogy konkrét javaslatokat tegyek abban a tekintetben, hogy ez a kérdés mikép volna megoldható, csak felvetem azt egyrészt az igen t. kormány, másrészt pedig a szakkörök előtt, hogy tegyék konszideráció tárgyává, miképen lehetne ezen kérdés megoldásával előmozdítani vagy lehetővé tenni azt, hogy a földmivesmunkások napszáma arányban legyen a megélhetés lehetőségeivej. Dénes István : Igazságos földreformmal ! Viczián István : Azt ugyanis tudjuk, hogy a napszámbérek számszerű folytonos emelésével a kérdés meg nem oldható. Dénes István : Tegnap tagadták ! (Zaj jobbfelöl.) Viczián István: Jól tudjuk, hogy a napszámbérek folytonos emelkedése ellenére a földmunkásság jóléte nem emelkedett, sőt visszaesést tapasztalunk ezen a téren. Dénes István; Berki G-yula tagadta arról az oldalról! Azt mondta, hogy sok fizetést kapnak ! (Felkiáltások a jobbóldalon : Nem mondott ilyet ! Ön harminc koronát mondott ! Nézze meg a naplót!) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Dénes István: Én 80-at és 100at mondtam ! (Zaj jobbfelöl.) Elnök: Dénes képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. '. évi július hó 10-én, hétfőn. Viczián István: A túloldal, mint az előbb is emiitettem, ki akarja magának sajátítani azt, hogy a földmunkásokat, azoknak érdekeit, egyedül ők képviselik. (TJgy van! ügy van! jobbfelől.) Platthy György". Azért haragusznak ugy! Azt gondolják az az ő privilégiumuk! (Zaj.) Viczián István: Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy mi sokkal inkább hivatva vagyunk ezen osztály érdekének védelmére (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon. Ellenmondások a balés a szélsőbaloldalon.) és méltóztassanak elhinni, hogy mi ennek az osztálynak érdekeit igenis képviselni és a lehetőséghez képest megvédeni akarjuk. Dénes István : Miért nem védték meg eddig ? Viczián István : Azzal nem lehet a földmivesmunkások érdekeit megvédeni, amivel Dénes képviselő ur tette, hogy olyan adatokkal jön ide, olyan általánosításokkal, melyek általánosságban, mint kitűnt, nem felelnek meg a tényeknek. Dénes István: Bizonyítottam! (Mlenmondások jobbfelöl.) Viczián István: Arról beszélt Dénes képviselő ur, hogy az országban a földmunkások általában 30 K napszámot kapnak, majd később 70—80 K-t emiitett, s azt mondotta, hogy mindenütt annyit kapnak. Dénes István: Ma is 80 — 100 K-t kapnak! Viczián István: Ez nem áll általánosságban. A képviselő ur ismét bizonyságot tesz arról, hogy a helyzetet abszolúte nem ismeri. Ez nem áll, t. képviselő ur. Kiss Menyhért: Csongrádban és Torontálban annyit adnak ! Viczián István : Ha komolyan akarunk ezen a helyzeten javítani, nem lehet a hellyel-közzel felmerülő hibákat általánositani, mert akkor helytelen diagnózist csinálunk. Ha pedig az orvos helytelen diagnózist csinál, akkor a beteget meggyógyítani nem tudja. Ha valamely betegnek csak a torka fáj és azt difteritisz ellen gyógyítják, az még betegebb lehet, mintha nem is gyógyították volna. Dénes István : De maguk a diftériát főfájásnak mondják! Viczián István : A képviselő ur általában emlegeti ezeket a visszaéléseket, és amikor erre nézve innen kérdés intéztetett, kisült, hogy csak egyetlen egy nevet tudott említeni, egy bizonyos Wolfingert, aki visszaélt munkásainak a terhére. Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy ezeket a Wolfingereket mi védeni szintén nem akarjuk. Dénes István: Örvendek! Viczián István: Az ilyen Wolfinger-esetekkel mi is idejövünk a nemzetgyűlés elé. Én is hoztam egy ilyen Wolfinger-féle esetet a nemzetgyűlés elé, egy panaszbeadványt, amelyet egy község elöljárósága intézett a földmiveiésügyi minister úrhoz és engem kért meg, hogy