Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-17
A nemzetgyűlés 17. ülése 1922. évi július hó 10-én, hétfőn. 425 mindenekelőtt a magam részéről is örömmel üdvözlöm azt az intézkedést, amelynek értelmében az őrlési adó eltöröltetik, illetőleg az őrlési vám l5°/o-ról 10°/o-ra szállíttatik le. Ez azt mutatja, hogy a kormány kellő megértéssel viseltetik a falusi szegény nép érdekei iránt, és mondhatom, hogy ez az intézkedés igen jó hatással volt a földmives munkásság körében, egyrészt azért, mert ez már magában véve is lényeges tehercsökkenést jelent a földmives munkásság részére, másrészt pedig ez biztatásul és reménységül szolgál a földmives munkásságnak abban a tekintetben, hogy súlyos helyzetükön további könnyités várható. En ugyanis a magam részéről abban a véleményben vagyok, hogy az összes társadalmi osztályok közül, amelyek súlyos helyzetben vannak, a legsúlyosabb helyzetben épen a föMmives munkásság van, épen azért az államnak nagy érdeke az, hogy a földmivesmunkások érdekeit felkarolja, hogy azok sorsáról atyailag gondoskodjék. Viszont azt tartom, hogy ha a földmivesmunkások sorsán könnyités történik az őrlési adó eltörlésével, nem volna helyes, ha ez a teher a malomtulajdonosoknak, különösen a vidéki kismalomtulajdonosoknak vállára rakatnék. E tekintetben meg vagyok nyugodva, mert tudomásom szerint a kormány sem tervez ilyen intézkedést, ami a vidéki malomipar tönkretételét jelentené. A pénzügyminister ur azt méltóztatott mondani, hogy mindenekfelett az államháztartás egyensúlyának helyreállítására törekszik, amit, ha három vagy öt év alatt helyreállítania nem sikerül, akkor az ország lehetetlen helyzetbe jut. Nem szenved kétséget, hogy az államháztartás egyensúlyának helyreállítására törekednünk kell, azonban akkor, amikor azt látjuk, hogy a győztes hatalmak egyáltalában nem lelkesednek azért, hogy a legyőzött államok gazdaságilag talpraálljanak, sőt olyan tüneteket látunk, mintha egyenesen akadályozni akarnák ezt a gazdasági talpraállást, akkor nekem súlyos aggályaim vannak abban a tekintetben, hogy államháztartásunk egyensúlyát helyre birjuk-e állítani belátható időn belül, mert ezeknek a győztes hatalmaknak százféle módjuk és eszközük van arra, hogy, ha akarják, az esetleg helyreállani készülő államháztartási egyensúlyunkat hirtelen felborítsák. Pedig egy dolog bizonyos és ez az, hogy a magyar nemzet minden körülmények közt élni akar és nemzetünknek minden körülmények közt élnie is kell. (Helyeslés.) Ennek következtében nekünk már jóelőre számot kell vetnünk azzal az eshetőséggel, hogy az államháztartás egyensúlyát helyreállítani esetleg mégsem sikerül. Én, t. Nemzetgyűlés, biz va magyar fajomnak ős erejében és bízva abban, hogy az igazságnak végeredményben mégis csak diadalmaskodnia kell, hiszem azt, hogy mi nemzetünk és NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1922—1926. — I. KÖTET hazánk létét fenn birjuk tartani és meg birjuk őrizni a jövő számára, de csakis akkor, ha magunk is két irányban különös gondossággal leszünk. Egyrészt gondunknak kell lenni arra, hogy azokat a társadalmi osztályokat, amelyek a mai rettentő nyomorúságtól és ínségtől leginkább szenvednek, felkaroljuk, másrészt pedig igyekezünk azon lenni, hogy az a féktelen, nagyfokú izgatás, amely mindenütt folyik, korlátoztassék. Hiszen aki a vidéken jár, látja, hogy a földmives munkásság körében is bizonyos eltolódás tapasztalható balfelé, mert az izgatásuk bőségesen folyik. Propper Sándor: Zalaegerszegen! Viczián István: Nem Zalaegerszegen, hanem azokban a mindenféle röplapokban, amelyeket az u. n. emigránsok az országba becsempésztek, továbbá azokban a beszédekben, amelyek fel akarják kelteni a földmives munkásságban az elégedetlenség érzetét. Klárik Ferenc: A kenyértelenség! Ez izgat! Viczián István : Epen, hogy evvel szembeszálljunk, látom szükségesnek, hogy közbiztonsági szervezetünk alaposabban kiépíttessék. (Zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: A Sörház-utcában !) Klárik Ferenc: Szabadságot és kenyeret! Platthy György: Menjen ki az országból, akinek nincs itt elég szabadsága ! Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Viczián István: Én nem értek egyet a t. túloldallal abban, hogy közbiztonsági költségeink, amelyek a költségvetésben fel vannak véve, túlmagasak. Épen azt tapasztaljuk, hogy Magyarország aránylag sokkal kevesebbet költ a közbiztonság fentartására, illetve a közbiztonsági felderítő szolgálatra, mint a környező országok. Esztergályos János : Gyufaskatulya az egész ország! (Zaj.) Viczián István : Egyik főfeladatunk legyen, hogy a destrukcióval és izgatással szembeszálljunk, avval szemben közbiztonsági szervezetünket kiépítsük, a másik, amint emiitettem, hogy felkaroljuk az alsó néposztályoknak, . . . Pikler Emil : Nincsenek alsóbb néposztályok ! Egyeniőek vagyunk ! Pakots József: Mi van a mozikkal, amiket elvett? (Zaj.) Viczián István : ... a leginkább szenvedő néposztályoknak, elsősorban a földmives munkásságnak az érdekét. En azt találom, hogy a földmives munkásság túlzott igényeket nem is támaszt, a földmives munkásság csak azt kívánja, . . . (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon.) Esztergályos János : Hogy szalonnája és kenyere legyen ! Dabasi Halász Móric : Azt mi jobban tudjuk! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Viczián István : Méltóztassanak meghallgatni beszédemet ! Azt hiszem, ez csak közérdek és az 54
