Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-17

424 A nemzetgyűlés 17. ülése 1922. évi július hó 10-én, hétfőn. vallottuk magunkat, a választások alatt el kellett szenvedvünk, hogy t. i. mi kommunizmust akarunk. Erre a vádra még felelnünk sem lehetett; a többi köztársasági érzésű képviselőtársaimmal nem mondhattuk meg a magyar népnek azt, hogy a mai körülmények között, amikor, három-négy, de legjobb esetben két királyjelölt köré csoportositják a közvéleményt, az egyedüli becsületes, nyugodt, sima, vérnélküli, puccsnélküli kivezető ut, az igazi konstruktiv, konzervatív kivezető ut csak a köztársaság lehet, (ügy van! a szélsőbalon. Mozgás a jobboldalon.) Nem mondhattuk meg a népnek azt, hogy ez az államforma a legolcsóbb, amely körülményt a jelen körülmények között, de még hosszú ideig figyelembe kell venni. Nem mondhattuk meg azt, hogy azt az érvet, melyre olcsó királyt hozunk, nem akceptálhatja a történelem, mert hiszen arra nézve számos tanulsága van a történelemnek, hogy a királyság megtermi a maga udvari klikkrendszerét minden hozzátartozó atyafival együtt, természetesen az államháztartás veszélyére. Nem magyarázhattuk meg azt sem, hogy a köztársasági államforma a legigazságosabb, mert ez a személyi érdemhez van kötve, nem pedig a születés igen gyakran szerencsétlen véletlenéhez, amint ezt a Habsburgoknál is láttuk. Nem beszélhetünk arról, hogy ez a legdemokratikusabb államforma, mert nem tűri meg az udvari kegyekért és címekért rajongókat. Nem mondhattuk el azt sem, hogy a legproduktivebb államforma, mert az uralkodó eszmekörök váltógazdaságát a legjobban biztosit ja. Nem mondhattuk el azt sem, hogy ez a korszellem által a népeket egybefüzni hivatott, a nagy gazdasági szolidaritást legjobban előkészitő államforma, mert nem nevel családi anyagi érdekeltségeket, melyek a világháborúnak is főokai voltak és amelyek, ha fenmaradnak, a békének biztosításáról szó sem lehet, (ügy van ! balfelöl.) Minderről és még sok másról nem beszélhettünk ós ezért van az, hogy még a tanult emberek is ugy néznek ránk, a tiszta polgári köztársaságot akaróra, mint a bélpoklosokra, mint genny el megfertőzöttek megvetendő csoportjára. Hát ezek után a köztársaság bankáraitól akarnak önök kölcsönt? Gratulálok ehhez a kölcsönhöz! (Mozgás a jobboldalon.) Tehetetlenül állunk uraim, és közben a történelem rohan, szalad a maga utján. A mi kedvünkért nem fog megállani és mi megint lekésünk az idők szekeréről, mint ahogyan lekéstünk 1918 októbere előtt. Az események rohanásával mentegettük később a mulasztásunkat és a legkönnyebb megoldást választottuk ; bűnbakokat kreáltunk, holott mi álltunk tétlenül, behunyt szemmel, akár csak az a beteg hadi bajtársam, akire e pillanatban emlékezem, — ha méltóztatnak türelmükkel megajándékozni, elmondom. (Halljuk! Halljuk! balfelol) Egy klinikai kezelés után a zandert, az úgynevezett testedző gépet kellett használni. Egy betonra rögzített, egy helybenálló kerékpárnak hajtása volt előírva. Félóráig vagy negyedóráig tartó kúra után egy hadnagy jött és valahányszor felült a kerékpárra, mindig bekötötte a szemét. Ezen csodálkoztam, és mégis kérdeztem, hogy miért köti be a szemét. »Főhadnagy ur, kérem, — mondotta — ha már nekem kúrát kell tartanom, akkor élvezni is akarok. Ha bekötöm a szememet, azt hiszem, hogy a bicikli halad és hogy én turauton vagyok.« Ennek a példájára jár el a mai kormány is. Nyomja a hajó kormánykerekét, de az egy helyben áll, mert zátonyra juttatta. Beköti a szemét és ezt a hibáját még azzal is tetézi, hogy a mi szemünket is be akarja köttetni, mert el akarja hitetni velünk, hogy az ő kormányzása alatt ez a hajó igenis vígan siklik tovább a tengeren. (Igaz! ügy vaní a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi nem kívánunk önöktől liberális politikát ; őszintén mondva, ezt nem is biznók önökre. Tessék csak becsületes konzervatív politikát követni, de ne csináljanak reakciót, mert a reakció politikájával szegény végveszedelembe jutott hazánknak hajóját az utolsó állomására viszik. Farkas István : Ezerötszáz a dollár ! Rainprecht Antai: A kor szelleme a legnagyobb, legsajátosabb erő, ami létezik. Ha politikai, társadalmi és gazdasági energiává alakítják át, áldás kiséri a munkájukat. Ha mérkőzni akarnak ezzel — alul maradnak; útjában pedig meg nem állitható. Nem én mondom ezt, t. kormány, hanem az ideális liberális és konzervatív politikai váltógazdaság tipusának, Angliának nagy költője: »Sem kőtorony, sem kemény bilincs, sem szűk régi börtön, sem rézből vert falak a szellem erejét meg nem köthetik.« Es igaza van a költőnek, mert a börtön falait kitépve, a bilincseit szétzúzva és szabadulva annál nagyobb pusztítást végez, és az, ami csak lassan, fokozatosan haladt volna egyébként : rombol, zuz, vág mindent a földtekén. De én a szegény hazánkat és testvéreimet a végveszélytől akarom megkímélni. Politikai bizalmatlanságom miatt az indemnitási törvényjavaslatot nem fogadom el. (Hoszszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a balés a szélsőbaloldalon. À szónokot üdvözlik.) Elnök: Ki a következő szónok? Bodó János jegyző: Lukács György! Elnök: Nincs itt! Bodó János jegyző: Viczián István! Viczián István : T. Nemzetgyűlés ! Az indemniti törvényjavaslatával csak igen röviden óhajtok foglalkozni, hogy azután más közérdekű kérdésekre térjek át. Az indemniti törvényjavaslatban