Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-5

A nemzetgyűlés 5. ülése 1922. felé, ott átszöktem a határon és sok küzdelem, kalandos utazás között hazavergődtem Beregszászra, hol gyalogosan, hol szekéren, hol autón, hol vonaton utazva. Amikor hazaérkeztem Beregszászra, ott román uralom volt. Nagyon méltóztatnak tévedni, amikor azt mondják, hogy én jókedvemben mulattam Budapesten. Arra tanuk vannak, ma is élő tanuk, hogy milyen keserves kínokat szenvedtem én, amig itt 13 hétig a nappalokat átbujdostam és állítólag kommunistákkal autóztam. Hazaérve Beregszászra, ott román uralom volt. Hogy ki ne felejtsek valamit, megjegyzem még, hogy Kutkafalvy Miklóssal ugy állapodtunk meg, hogy hazamegyek. Akkor nem tudtuk még, hogy ott miféle uralom van, csehek vannak-e ott, vagy románok. Kutkafalvyval abban állapodtunk meg, hogy én hazamegyek és átveszem a vármegye vezetését, megszervezem a lakosságot, ugy a ruténséget, mint a magyarságot, megszervezem a hadsereget és azután a szegediekkel karöltve a kommunistákat kiszorítjuk. Ez volt a mi tervünk. Amikor hazaértem Beregszászra és elmentem Braua román parancsnokhoz, azt mondta nekem : Ont már ismerjük — ugy látszik valaki már elárult, mert Braua már tudta, hogy én milyen célzattal vagyok ott. Jóindulatulag figyelmeztetett, hogy vigyázzak magamra, mert figyelnek. Jól emlékszem rá, két-három napig voltam otthon. Ekkor besúgták nekem, hogy Kozma György el akar fogatni a románokkal. Megjegyzem, hogy ez a Kozma György beregszászi alispánhelyettes, az odavaló ártatlan, tisztességes, becsületes embereket összefogatta a románokkal, agyba-főbe verette őket és elszállíttatta Romániába. Es milyen jogcímen ? Azon a jogcímen, hogy ezek . . . Nagyon kérem Szomjas képviselő urat, ne menjen most el, mert az előbb nagyon helyeselt, hát legyen szíves ezt is meghallgatni. Rassay Károly: Ez nem érdekli! (Zaj.) Nagy Ernő : .. . És milyen indokolással ? Azzal, hogy ezek a beregszászi emberek veszélyeztetik a román hadsereg szellemét. Magyar emberek veszélyeztetik a román hadsereg szellemét! Az erre vonatkozó irás véletlenül birtokomban van, nincs ugyan nálam, de otthon megvan és legközelebb felhozom a Házba. Amikor ezt megtudtam, átszöktem Munkácsra. Kaminszky József volt ministeri titkárnál, aki régi barátom volt, ott találom Kozma Györgyöt. Nagyot néztem, hogy mit keres itt ez az ember. Erre Kaminszky azt mondta, várjak egy kicsit, rögtön- jön. Amikor visszajött, a következőket mondta: Kérlek, itt volt Kozma, felajánlotta a cseheknek szolgálatát, kijelentve, hogy ő csakis mint alispánhelyettes szolgálhat, mert ő az alispánhelyettes, vagyis a zsupánhelyettes. Az alispánt ugyanis csehül pod zsupánnak hívják. Kaminszky erre azt felelte: Bocsánatot kérek, Nagy Ernő a törvényes alispánhelyettes, őt ismerik el alispánhelyettesnek, ön pedig mint évi június hő 24-én

} szombaton. 37 vármegyei másodfőjegyző fog szolgálni. Erre felvetettem a kérdést Kaminszkynek, hogy engem ismer-e el, vagy Kozmát alispánhelyettesnek. Azt mondta : Csak te lehetsz alispánhelyettes és Kozma mint másodfőjegyző fog szolgálni. Ekkor megegyeztünk Kaminszky vei, hogy amint azt már a munkácsi, szolyvai, vereckei stb. járási tisztviselők tették, a fogadalmat mink beregszásziak is letesszük. Mi csupán azt a fogadalmat tettük le, hogy a, rendet fentartjuk és helyünkön maradunk. Átmentünk Beregszászra. Összehívtam a hivatalvezetőket, felolvastam előttük a fogadalom szövegét ós a törvényszék elnöke, a pénzügyigazgató, a kir. ügyész, szóval mindenki abban a véleményben volt, hogy hazafiúi és a nép iránti kötelességünk a helyünkön maradni és különösen kötelességem ez nekem, aki a népnek vezére vagyok és akire a nép legjobban hallgat. így történt, hogy Bereg vármegye egész tisztikara letette a fogadalmat. Csak egy jegyző volt, Molnár Jenő — ma is jegyző és kihallgatható — aki megkérdezte, hogy kötelező-e a fogadalom letétele. Azt mondtam, hogy egyáltalában nem kötelezek rá senkit, de vagyok olyan magyar ember, mint bárki, s ha én leteszem, nyugodtan leteheti bárkicsoda. Ezt vallom ma is. Különben méltóztassanak meghallgatni egy ur nyilatkozatát. Ez is érdekes, nagyon illusztrálja a helyzetet ; talán felolvasnám. (Felkiáltások dalfelöl: Nem lehet! Kis szünetet!) Öt percnyi szünetet kérek. Elnök : A képviselő ur kérésére az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni. Nagy Ernő képviselő urat kérem, szíveskedjék beszédét folytatni. Nagy Ernő : Itt van egy urnák a nyilatkozata, akinek a nevét nem olvasom fel, mivel cseh megszállott területen van s azért nem akarom belekeverni a vitába. Ez a nyilatkozat a következőkép szól(olvassa): »Nagy Ernő ur, Bereg megye volt alispánhelyettesének kérelmére igazolom a következő tényeket : Bereg-vármegyének munkácsi, latorcai, szolyvai és vereckei járásai 1919 május 1-étől cseh katonai megszállás alatt állottak, mig a beregszászi felvidéki és tiszaháti járások román katonai megszállás alatt voltak 1919 július hó 27-ig. A cseh katonaság 1919 július 28-án vonult be Beregszászba a déli órákban. Ugyanezen a napon Kozma György vármegyei II. főjegyző ur korán reggel megjelent Munkácson és Hostas Jan ezredes, Henneoque generális helyettese előtt bejelentette, hogy a román katonaság éjjel váratlanul kiürítette Beregszász városát, és mivel tartani lehet a kommunisták