Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-17

A nemzetgyűlés 17. ülése 1922. évi juUus hó 10-én, hétfőn. 417 Ugron Gábor : A ministere ott ül most is. Ez nem difíamáló ! Elnök : Méltóztassék képviselő ur folytatni. (Zaj. Halljuk/) Rainprecht Antal : Egy anyának rövid levelét fogom ismertetni. A levéliró anyának a fia közigazgatási tisztviselő. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Ne méltóztassanak a szónokot állandóan zavarni. Rainprecht Antal: Felettes hatósága megtudta azt, hogy az anyja teljesen önállóan gondolkozó, vagyonos úriasszony, reám akar és rám fog is szavazni, s miután nem sikerült az anyját leszerelni, a felett es sége megcitálta a fiút és különféle exisztenoiális kérdések és még inkább közigazgatási, morális kérdések feszegetésével oda kivántak hatni, hogy ő az édesanyját legalább is semlegességre birja ; hogy ha már nem szavaz oda, legalább ne szavazzon sehova. Az anya a választások előtt eljött Pestre és a megválasztatásomnak — szerinte — örömhírére a következő levelet intézte hozzám (olvassa) : »Kedves Eainprecht ! Engedje meg, hogy innen a messze távolból őszinte, igaz baráti szivből jókivánataimat fejezzem ki. Végtelenül sajnálom, hogy önhibámon kivül és saját akaratom ellenére csak lélekben lehettem ott, de olyan súlyos és kényes probléma elé állíttattam, hogy nehéz harcot vivott lelkemben a politizáló nő és az édesanya. S ne Ítéljen el s ne haragudjon rám« — hogyan haragudnám ezért szegény asszonyra ! — »de nehéz lelki harc után, valóban igen nehéz lelki harc után az anyának kellett győznie.« íme a kegyetlen Báthori kormány ! Ha nem is állitotta ezt az aszszonyt a költeményben megirt azon súlyos probléma elé, hogy válasszon egyik vagy a másik fia között, mégis egy erkölcstelen probléma elé állíttatott, hogy válasszon politikai önállósága és fia között. Természetes, hogy nem kiáltott fel Pókaynéval, hogy »egyiket sem, vagy mind a kettőt«, hanem azért anya, hogy azt mondja s azt is mondta, hogy vigyék a politikai önállóságomat, csak maradjon meg a fiam ! Rassay Károly : Ezért nem kell a nyift szavazás ! Rainprecht Antal : Ne méltóztassék rossz néven venni, ha ezt a levelet történelmi dokumentum gyanánt Mommsen-cserépnek fogom eltenni. Egy másik eset : Egy közigazgatási tisztviselő, gyenge, törékeny organizmusa dacára a legbátrabb jellemek egyike — megnevezem, mert csak igy bizonyíték — Kiss Ernő vármegyei jegyző volt az egyetlen, aki minden terror, minden fenyegetés dacára is nyíltan, bátran leszavazott rám. S ez az egyetlenegy ma már nem tisztviselője Veszprém vármegyének ! Rassay Károly : Természetesen ! Rainprecht Antal : Ö ezt megtehette, mert vagyonos flu, megél az Íróasztalán kivül is és csakugyan szép, sőt kívánatos is, hogy gazdag emberek talán ilyen utón járuljanak hozzá ahhoz a bizonyos társadalomgazdasági konszolidációhoz, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1922—1926. — I. KÖTET. amely a kenyérre rászorultaknak elsőbbséget ad. De ennek az esetnek az erkölcsi háttere kétségkivül tanulságos. Az egészen természetes, hogy egy konzervativ erkölcsi alapon álló kormányrendszer ilyet nem tesz meg. (ügy van! half elől.) Teljesen osztozom gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak álláspontjában : nem az emberek a fontosak. Azt sem nézem, hogy a kormány tud-e erről, sőt nekem tudomásom van arról, hogy Gömbös Gyula igen t. képviselőtársamnak az ellenjelöltem épugy nem volt szimpatikus, vagy mondjuk, époly szimpatikus volt, mint én. Nekem véletlenül — a tárgyilagosságot szeretem, ha szemben ülünk is egymással, . . . Usetty Ferenc : Tárgyilagos volt ! Rainprecht Antal ; ... tudomásomra jutott. hogy itt speciel Veszprémben a kormány maga nem is tett különös intézkedéseket. De nem is ez a fontos, hanem az, hogy olyan reakcióban élünk, amelynek gyenge szellemében egyes tisztviselők, főispánok, még hozzá gazdag főispánok — hiszen főispánunk Kiss Ernőnél jóval gazdagabb —ilyen tiltott cselekedetre vagy szabálytalanságokra vetemednek. S most tisztelettel kérdem, t. túloldal, hogy nem reakció-e az a rendszer, amely ilyet megenged ? Ez volt a válasz, t. Nemzetgyűlés, arra a tapintatos eljárásra, amellyel még programmbeszédeim folyamán magam hívtam fel a tisztviselői kart, ekkép szólván és irván : »Ugyanekkor feljogosítom állami tisztviselő párthiveimet, sőt kérem őket, hogy a velük szemben kétségkívül megnyilvánuló u. n. hivatalos irányitásnak néha a kenyérkérdést eldöntő jelentőségét figyelmen kivül ne hagyják s elsősorban magukra és családjukra és ne az én politikai szerepemre gondoljanak.« Ezt a szózatot intéztem a tisztviselőkhöz, s a re vans az előbb emiitett eljárás volt. Mindig azzal jönnek az igen t. túloldal képviselői, hogy önöknél is fordultak elő atrocitások. Csak arra kérem önöket, hogy nevezzenek meg egyetlenegy tisztviselőt, akit azért mozdítottak el, mert önök közül valakire rászavazott. (Mozgás a jobboldalon.) Ha ilyet megneveznek, akkor még azt is elismerem, hogy mindenben tévedtünk, de amig ilyet megnevezni nem tudnak, addig méltóztassanak elhinni, hogy mi ezen az oldalon sokkal nagyobb sérelmeket szenvedtünk. El-eltünődöm a belügyminister urnák a törvényhatóságokhoz intézett bemutatkozó levelén is. Egyrészről azt mondja, hogy unja a frazeológiát, másrészről méltóztattak bizonnyal olvasni, menynyire bókol ott a minister ur az úgynevezett őserőnek, az úgynevezett légi nemesi jellegnek. Addig is, amig erről a szerintem kissé degenerálódott őserőről majd a közigazgatási reform során tárgyalni fogunk, igen célszerű lenne, ha a t. kormány a nemesi őserőtől duzzadó közigazgatást az ügykezelés kissé humanisztikusabb és méltányosabb szempontjainak figyelembe vételére is kötelezné. (Halljuk 1 Halljuk ! balfelöl.) Ebben az esetben nem látna napvilágot egy ilyen alispáni 53