Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.

Ülésnapok - 1922-17

412 A nemzetgyűlés 17. ülése 1922 országban, már a XVIII. század végén Amerikában is. A mi monarchiánkban nem sikerülhetett nemcsak azért, mert nyelvileg és fajilag nem volt megadva a lehetősége ennek, hanem mert az osztrák császárság a történelem láncsorozatának épen legértékesebb kapcsát, a liberalizmust, akarta kikapcsolni, hogy ezáltal útját vágja az eszme fejlődésének és az eszme-váltógazdaság lehetőségének. A monarchia túlfűtött kazánjának nem adott a liberalizmusban biztosító szelepet, ugy hogy a legelső krizisnél ennek a nagy monarchiának darabjaira kellett szétesnie, amit — őszintén szólva — nem igen sajnálnánk, önök sem, senki sem ebben az országban, ha evvel a katasztrófával karöltve nem járt volna az a tragédia, hogy ez a nagy robbanás a mi szépséges magyar törzsünk végtagjait is áldozatul követelte. Szó sincs róla, hogy abba a hibába essem, amibe legtöbben esnek, hogy egyrészt a radikalizmust az emberi aljasságok gyűjtőcsatornájának tekintsem, amelyben az emberi szenvedélyek ós bűnök mintha a Valpurgis-éjszaka boszorkánytáncait tombolnák ki ; — másrészt távol áll tőlem az is, hogy a konzervatív politikát avval vádoljam, hogy az minden üdvös és egészséges gondolat sírásója. Szó sincs róla, hogy ezt tegyem és hogy a konzervativizmust csak azért vádoljam, mert konzervatív. Ellenkezőleg, tudom nagyon jól, hogy a liberalizmus oly nagy értékű gondolatokat szállított a konzervatív világfelfogásnak, hogy még nagyon szépen, nagyon soká eldolgozhatunk azon. A hiba ott van, hogy a mai kormánynak rendszere nem a feldolgozás, nem a konzerválás, nem a megőrzés, nem is az okos maradiság politikája, hanem a letiprás, a visszafejlesztés, a politikai kétszinüség, merem mondani, a liberalizmus gondolatértékót kiölni akaró pretoriánusi vágy készsége, (Igaz! TJgy van! balfelöl. Zaj jobbfelöl.) annak a gondolatkörnek a kiirtási vágya, amely nélkül, méltóztassék elhinni, a konzervatív politika is fehérvórüségben pusztul el, amely nélkül, akár a természet oxigén nélkül, egy szabad jogállam el sem képzelhető. Bizonyos tekintetben megnyugtat, hogy a pénzügyminister ur nem barátja a történelmi frazeológiának. Mégis rá kell mutatnom, hogy a magyar történelem, egészen más nagyszerű konzervatív elmék után tanulta értékelni és tisztelni a konzervativizmust. (Zaj. Elnöh csenget.) Az 1848 as időt követő konzervativizmus, a báró Sennyei Páiék, a bátor erő, a tiszta és tárgyilagos tudás szövétneke vei világítottak be az akkori nehéz idők vigasztalanságába. Ennek a konzervatív tábornak 1850-es felirata, amelyben jogrendet, alkotmányt, törvényt kivannak és követelnek. Méltóztassék megengedni: radikalizmus volt az önök konzervatív álláspontjához képest. Az erre a feliratra érkezett császári leirat 1851-ben természetesen akképen is bánt el evvel a felirattal. Hogy még a kifejezésekben se té'. évi július hó 10-én, hétfőn. védjek, szórói-szóra fogom felolvasni. Izgatásnak bélyegezte a magyar konzervatív tábort, mert az a tekintélyeket cselszövényekkel és túlzásokkal aláássa, a megingatott társadalmi állapotnak megszilárdítását nehezítik báró Sennyeiék és a konzervativek, hogy sértésekkel és fenyegetésekkel a rendet megbénítjuk stb. stb. Épen azért ugyanez a leirat a császári főispánokat egyben utasítja, hogy az izgatásokról, az illető izgató megnevezése mellett haladéktalanul tegyenek jelentést. (Zaj bal felöl.) Rassay Károly: Most is van ilyen rendelet. Rainprecht Antal: íme, a hely- és időcsere. Mi-, az ellenzék, a destruktívek, mintha az akkori konzervativek szerepét játszanék és önök az osztrák császári udvarét. Szerencsétlen hazánk jogrendjéhez és a békéhez vezető kívánalmainkra, a jog- és alkotmánytiszteletre, a választójog gyökeres és kardinális megoldására vonatkozó kívánalmainkra csaknem szóról-szóra ugyanez a válasz érkezik, amely 1851-ben érkezett a konzervativek feliratára, tudniillik, hogy mi izgatunk, tekintélyeket aláásunk és a megingatott társadalmi állapotok megszilárdítását megnehezítjük, hogy sértésekkel és fenyegetésekkel a rendet megbénítjuk, sőt a császári, akarom mondani, egységespárti főispánokat ugyanez a választási leirat utasítja, hogy az izgatókat, már tudniillik minket, állandóan és szünet nélkül figyeljék s arról tegyenek jelentést a magas császári kormánynak, illetőleg a mostani kormánynak (Igaz ! Ugy van ! Taps bal felöl.) Mondom, még ez a konzervatív politika is radikalizmus volt az önök konzervatív álláspontjához képest, pedig azokban az időkben a konzervatív politikának nem kellett annyira számolnia a korszellemmel, a világszellemmel, mint ahogy azt kell tennie manapság. Mert a liberalizmus, mint gondolathajtó, mint gondolattisztázó a történelem parancsszavára kénytelen átlépni a nemzet határokat. A radikalizmusból, még inkább a szocializmusból feltörő demokrácia korszelleme az, ami ma uralkodik. Az azonos kultúrát élvező, a gazdaságilag együvétartozó népek gazdasági, erkölcsi és szellemi egyesülésének a gondolata az, amely ha ma még nem is teljes színben és teljes látszatban, de villanyerővel hat. Gr. Bethlen István ministerelnök : Menjen Jászi Oszkárhoz. Rainprecht Antal : A t. közbeszóló képviselőtársam megjegyzésére vagyok bátor becses figyelmét felhívni, szíveskedjék egész előadásom konstrukcióját végighallgatni, mert ha az általam mondottakat reasszumálja, teljesenkizártnak fogja tartani, hogy akár a jászizmus, akár bármiféle destrukció vádjával illethessen ; hiszen a liberális ellenzéknek épen az a tragikuma, hogy mindig csak egy-egy mondatát, egy-egy gondolattöredékét szakítják ki beszédének, mellyel azután hatni lehet a tájékozatlanokra, vagy az elfogulatlanokra. A korszellem elől — mondom — nincs kitérés, az nem fiktiv,