Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-5
31 A nemzetgyűlés 5. ülése 1922. Nagy Ernő : Csak azt mondom, hogy menjen hozzá tanulni. (Zaj.) Reáfér. Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy a házszabályok 221. §-a nem engedi azt, hogy a képviselő urak igy egymást aposztrofálják. Tessék a házszabályokhoz alkalmazkodni ! Nagy Ernő : Tisztelettel tudomásul veszem. Köszönöm szépen. Baloghy Ernő akkori közélelmezésügyi miniszter ur akkor hivatalosan igenis helytelenítette eljárásomat, négyszemközt azonban azt mondta, hogy másképen egy tisztességes, hazafias alispánnak nem is lehetett volna cselekednie. (Mozgás.) Kérem szépen, elláttam a lakosságot élelmiszerrel, elláttam csizmával, ami abban az időben roppant fontos volt, elláttam szekerekkel, elláttamlegalább 10 évre a gazdákat patkóval, lószerszámmal, elláttam a szegény népet mindenféle alsóruhával; (Mozgás a jobboldalon.) akkor mit gondol ki a t. Gulácsy-féle társaság ? Azt, hogy én a szocialistáknak külön adtam. Azért szegezem le ezt, mert ez egy külön vád volt ellenem, holott én igenis adtam mindenkinek; a hivatalfőnököket felhívtam arra, irják össze, hogy melyik hivatal keretében mennyi kell, kiküldtem a főszolgabiráknak a megfelelő mennyiséget, a városoknak is adtam, és megállapodtunk a polgármesterekkel, hogy a szocialistáknak, amennyiben önálló szervezetük v#n, szintén adunk, és ha jól emlékszem nekik külön adtunk 3 darab inget, hogy ők osszák azt szót. Ez, kérem, az a bizonyos beregi ügy. Nem tudom, mi van még hátra? (Felkiáltások középen és jobbfelöl : A zászló !) Hát a zászló ; jó, hogy eszembe juttatták az urak. (Zaj.) Legyenek nyugodtan, látják, én nyugodt vagyok. A szocialisták, ha jól emlékezem, február 27-én egy gyűlést hívtak össze. Kutkafalvy kormánybiztos úrral tanakodtunk, hogy miként kellene ezt ellensúlyozni. Megállapodtunk aztán abban, hogy én irok a papoknak, községi jegyzőknek, bíráknak, behívom őket és ellensúlyozzuk a szocialistáknak ezt a tüntetését. így is történt. Mi benn voltunk Kutkafalvy kormánybiztos szobájában ; egyszer bejön egy illető és azt a hirt hozza, hogy be ne menjünk semmi esetre a gyűlésterembe, mert olyan izzó ott a r hangulat, hogy inzultusnak leszünk kitéve. Én erre azt mondottam, hogy itt vannak az én tarpai kurucaim, megvédenek azok engem. Tényleg a tarpai kurucok és a többiek ott voltak és sorfalat álltak,^hogy ha megyek, megvédjenek. Ugy is történt. En bementem a terembe, a beregszászi és a vidéki gazdák, az iparosok és kereskedők sorfala közt. Felmentem a pódiumra, és ugy tettem, mintha meg sem nyitották volna az ülést ós beszéltem. Méltóztassék visszaemlékezni az akkori időkre, hogy februárban már milyen világ volt ugy Budapesten, mint nálunk Bereg megyében is. Az volt a legfontosabb, hogy évi június hó 24-en, szomhatoúi a kedélyeket lecsillapítsam Ez rövid ,Í0 perc alatt sikerült is nekem, ugy annyira, hogy a szocialistáktól a szót én vettem át, és a nép énreám hallgatott. Felszólaltak ott papok, birák, szóval polgáremberek is, nemcsak szocialisták. Közben bejelentette egy szocialista, hogy Hubay Győző kapitányt elfogták két másik társával együtt, és előadta, hogy azért fogták el, mert bizonyos visszaéléseket követtek el. En felszólaltam s elmondtam, hogy a legnagyobb mértékben helytelenítem Hubay elfogatását, mert ha bűnös, van ránézve rendes bíróság, ha pedig nem bűnös, akkor nem volt joguk elfogni; különben pedig elveszi ki-ki a méltó bünhődését. A gyűlés végén valaki — és nagyon téved a báró ur, ha azt állítja, hogy én, ... Kaas Albert: De igen! Nagy Ernő: ...valakiazt indítványozta,hogy induljanak körmenetre. En, mint aki a dolgát jól végezte, ott akartam hagyni a gyűlést és be akartam menni • a kormánybiztoshoz. Ekkor körülvettek engem a beregszászi és a vidéki gazdák, iparosok és kereskedők azzal a kéréssel, hogy ne hagyjam el a tömeget, most Beregszászban vásár van és átjöttek Ugocsa megyéből fegyveres szocialisták — már akkor ugy lehetett mondani kommunisták — ezek fogták el Hubayt és társait is, ezek verekedést provokálnak és félni lehet, hogy felgyújtják a várost; én tudok hatni a népre, ha köztük leszek, akkor nem lesz semmi baj sem. Hosszas rábeszélésre igenis elmentem; kötelességemnek tartottam elmenni, mert ugy éreztem, hogyha el nem megyek, a felelősség csakis engem terhel. Elmentem tehát, de nem a tömegben mentem, hanem — amint erre nézve a beregszászi gazdák is szolgálhatnak bizonyítékkal — oldalt mentem, az aszfalton. (Zaj. Felkiáltások a jobboldalon : A zászlóról beszéljen !) Amikor láttam, hogy nincs nemzeti szinü zászló, én küldtem be a vármegyeházára nemzetiszínű zászlóért. Sándor Pál: Nem Kaas? Nagy Ernő: Nem Kaas! Én küldtem be nemzeti szinü zászlóért : Ezt írással tudom bizonyítani, letehetem a Ház asztalára. B. Kaas Albert: Az iratok mást mondanak. Nagy Ernő : Tovább mentünk és körülbelül a törvényszék előtt nagy tumultus volt a tömegben és jelentették, hogy letépték a nemzeti szinü zászlót. Én odamentem az illetőkhöz, leszidtam őket és ott hagytam az egész társaságot. (Mozgás). Rassay Károly : Ez egy kicsit másképen fest! (Zaj jobbfelöl.) B. Kaas Albert : Nem áll. Itt vannak a hivatalos adatok. Nagy Ernő.' Minden állitásom bizonyítékát írásban is be tudom mutatni. (Zaj.) Tessék nyugodtan meghallgatni. Akkor megjelent előttünk, előttem és Kutkaj falvy előtt, a szocialisták vezére dr. Simon Mózes,
